Nem fáradt el így a kampányhajrában?

– Még legalább annyi előttünk van, mint amennyit megtettünk, mert az utolsó napok duplának számítanak! Így a fáradtságról nem veszünk most tudomást. Minden egyes emberrel személyesen szeretnék találkozni a választásokig, aki megtisztel azzal, hogy ellátogat valamelyik beszélgetős estemre.

Változott valami terepen? Mit tapasztal?

– Korábban ugye arról tudtam beszámolni, hogy az emberek csalódtak a politikában. Nem volt más választásom, mint tudomásul venni, hogy a szlovákiai magyar politika impotens. Ebbe a közegbe érkeztem meg, és egy választásom maradt: bizonyítani az alkalmasságommal, hogy visszaadjam az emberek hitét, bizalmát a politikába. Most ez ott tart, hogy egyre nagyobb az érdeklődés, az emberek nyitottak és sokkal közvetlenebbek, mint a kampány elején. Arról nem is beszélve, hogy milyen hálás vagyok a rengeteg támogató üzenetért, megkeresésért, beszélgetésért, biztatásért.

Mi lehet a titka?

– Titok nincs, őszinteség van. És azt gondolom, hogy ezt az emberek értékelik.

Meglehetősen őszinte kényes kérdésekben is… Határozott álláspontja van a migrációval, a háborúval kapcsolatban… Talán kezdjük a migrációval…

– A migrációval nem nekünk politikusoknak kellene foglalkozni, és főleg nem a kampányban! A rendfenntartó erőknek kellene ezzel foglalkozni. De ugye azt látjuk, hogy hiba van a gépezetben. Az emberek félnek, és kénytelenek vagyunk felhívni a figyelmet a hiányosságokra!

Miért félnek?

– A határmenti településeken az illegális bevándorlók szabadon korzóznak a falvak, városok utcáin, parkolókban, parkokban telepednek le. Számuk egyre nő, és a hatóság részéről semmi sem történik. Más kultúra, más szokások, más magatartás – féltik a saját életkörülményeiket, vagyonukat.

Van okuk erre? A rendőrfőnök tájékoztatása szerint ártalmatlan emberek, akik tovább akarnak állni…

– A rendőrfőnök az első tájékoztatóján valóban ezt mondta. A másodikon pedig azt, hogy az illegális bevándorlók között két terroristát fogtak el. Tehát amikor azt kérdezi, hogy miért érzi szükségét az itteni lakos, hogy idegen állampolgárokat fotózzon – én elmagyarázom neki: dokumentál egy bűntényt, ami egyébként állampolgári kötelessége is. Az illegális határátlépés ugyanis bűntett. Több tíz üzenetet kapok naponta arról, hogy a migránsok bejárókban alszanak, utcákon otthonosan korzóznak, és senki nem állítja meg őket. Majd a rendőrfőnök következő magyarázata az volt, hogy ezek az emberek nem is akarnak itt maradni, ők Németországba készülnek. Később az ő főnöke, Ódor miniszterelnök nem vétózza meg a flexibilis szolidaritási rendszert az EU-ban. Ami annyit jelent, hogy az a migráns, aki Németországban sem kell, jöhet vissza hozzánk!

Mit jelentenének az Ön szemében a migránskvóták elfogadása?

– Egy abszolút igent a migránsokra, ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy „persze, fogadjunk be 6000 migránst”. Ezek azok a migránsok, akik nem találják a helyüket Németországban sem. Úgy fest, hogy a liberális progresszív politikusok nem követik a híreket, nem tudják, hogy mi történik Párizsban, Svédországban… Talán a csodára várnak! Vagy milyen atrocitásnak kellene ahhoz itt történnie, hogy felülírják a mantrát, miszerint a migránsok a barátaink. Ebben ugye az a bökkenő, hogy ha a migránskvóták átmennek, garantálható lesz, hogy a migránstáborok nem az elnöki palota elé, és nem a kormányhivatal elé kerülnek, hanem közöttünk osztják szét őket. Ezt nem engedhetjük! Ez az egyik legfontosabb témája a kampánynak is, mert nem lehet a polgáraink biztonságát veszélyeztetni. És nem játszhatunk a félelmeikkel.

A másik veszedelem az ukrán-orosz háború ránk háruló terhe. Hogy látja ezt a kérdést? Milyen megoldásokkal szolgálhat?

– Az elmúlt évek ámokfutása, hogy a liberális progresszív hatalommal szemben tulajdonképpen a saját értékeinkért, saját érdekeinkért kellett megharcolnunk. Ez igaz arra is, amikor a kulturális kérdésekről van szó, és igaz akkor is, amikor a háború adta problémákat oldjuk. Alapvetően végre józanul kellene látni, kimondani azokat a tényeket, amelyeket Brüsszel vagy Washington annyira nem szeret hallani. Ilyen például, hogy az orosz szankciók mindenkit jobban sújtanak, mint magát Oroszországot. Ha ilyet manapság kiejtünk, megkapjuk az oroszpárti jelzőt. Pedig a gazdasági prognózisok, például a Bloomberg Economics közgazdászai is ezt támasztják alá. Európa kivérezteti magát, olyannyira teszi magát tönkre, hogy minden versenyképességét elveszíti. Kiszolgáltatottá tesz bennünket. Naď és társai olyannyira szívesen játszottak katonásdit, hogy a szlovák hadi szertárt csontig ürítették volna Ukrajna javára. Heger olyan kijelentéseket tett, amit az amerikai elnök nem mert kiejteni a száján. Mindenki sokkal óvatosabban lavírozott, hogy ne sodródjon be a háborúba, de Szlovákia nem! Itt ájulásig voltak képesek udvarolni az ukrán elnöknek Ursula von der Leyen egy-egy jó szaváért. Közben az emberek jólétével, biztonságával nem törődtek! Erőnek erejével igyekezni fogunk, hogy az egyes tagállamok hangjai a béke érdekében és a békés megoldások érdekében szólaljanak meg.

Mit lehet az átlagember jóléte érdekében tenni?

– Védenünk és támogatnunk kell a hagyományos családokat. Ezek a családok a gazdaságunk gerincét alkotják, dolgoznak, gyerekeket nevelnek, és büntetve vannak azért, mert dolgoznak. Azon leszünk, hogy csökkentsék az adóterhüket. Mégpedig olyan formában, hogy ne az egész bérüket adózzák, hanem ha egy gyermeket nevelnek, akkor a bevételeik 75%-át, ha kettőt, akkor 50%-át, ha három gyermeket, akkor 25%-át, ha pedig négy és több gyermeket nevelnek, akkor egyáltalán ne fizessenek adót. És természetesen harcolunk az idegen ideológiákkal szemben is, amelyeknek itt Közép Európában nincs helyük, de a progresszívek szeretnék meghonosítani.

Miért tartja olyan fontosnak a gender ideológiák ellen fellépni?

– Gondoljon bele: amit ma a gender elméletről tudunk papíron alkották meg! Művileg létrehozott tudomány, amit a promotálói is most tanulgatnak. Ez nem arról szól, hogy megsértődik-e egy hölgy, ha előre engedem az ajtón. Ez arról is szól, hogy egy gyermek dönthet a neméről, amelynek semmilyen biológiai megalapozottsága nincs. Alaposságot várok el ilyen komoly témákban, tudományosan alátámasztott megalapozottság után rendelkezhetünk törvényes szinten ilyen és hasonló kérdésekről. Itt nincs egészséges eszmecsere. Ha kérdőre vonok bárkit is, aki a téma ismerője: támadásba lendül, és minimum homofóbnak tekint. Ez az a vita, amelyben lassan már kérdezni sem lehet!

A kisebbségi jogok terén is ilyen rossz a helyzet?

– Rosszabb! Nem vagyunk a középkorban, de lássuk be, hogy nagy a lemaradásunk. Az ukrán menekülthullám esetében pár nap alatt „tanult meg” az állami apparátus ukránul. Lettek ukrán feliratok, legyártott molinók. Az őshonos kisebbség nyelveinek használatát illetően még mindig nyelvrendőrségünk van! Még mindig az a fontos, hogy egy magyarok lakta vidéken először szlovákul szóljon az iskolai szónoklat! A plakát először legyen szlovákul, aztán magyarul. Nem lesz ettől olcsóbb a kenyér, de amikor minden mással szolidárisak, nagyvonalúak vagyunk, akkor ez a minimum! Ez nem a mi nagy vívmányunk! Mi csak az előttünk leszolgált politikai képviselet mulasztását hozzuk helyre!

Mit gondol? Sikerülni fog?

– A magyar balsors után igazán ráfér a közösségre, hogy legyenek pozitív fordulataink, eredményeink. Ne legyünk a félretettek, lemaradottak, akik még várhatnak, ráérnek. Nem érünk rá, és nem lehet bennünket félretenni. Azért jöttem, hogy ennek nyomatékot adjak. És ha erre van kereslet – egészen pontosan 160 ezer ember, akkor megcsináljuk. Ha pedig nincs, akkor majd a progresszívek megmondják, hogy miként éljünk a jövőben.

Lesznek utolsókból elsők?

– Ha itt a 149-es sorszámomra gondol, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ezt a választó dönti majd el. Én a magam részéről megtettem mindent. Igyekeztem eljutni az utolsó zsákfaluba is. Most Önök, választók következnek. Ez az utolsó lehetőségünk, hogy magyar képviseletet teremtsünk. Ezt csak az egyetlen magyar párt, a Szövetség listájával lehet. És most nem csak szavazni kell, de karikázni is. Mondjuk a 149-est! Hogy a magyar népmesei fordulatokat újra divatba hozzuk!

(PR/Nagy I.)

 

Objednávateľ – Megrendelő: Szövetség – Magyarok. Nemzetiségek. Régiók/Aliancia

Dodávateľ – Kivitelező: DUEL – PRESS, s.r.o., Bajkalská 19/B 821 01 Bratislava, IČO: 35722517