Kedves polgárok!

Az előttünk álló hétvége nem lesz hétköznapi. Szombaton közösen döntünk Szlovákia jellegéről és alakulásáról, arról az országról, ahol otthon érezhetjük magunkat. Azt fogjuk mondani: ez az a Szlovákia, amit mi akarunk.

Személyes, őszinte kívánságom, hogy ne csupán rólunk döntsünk közösen, hanem arról is, milyen országban fognak élni és felnőni gyermekeink, unokáink és a jövő nemzedékei.

Mindannyiunk szavazata fontos.

Arról döntünk,

hogy a fiatalok és tehetséges polgárok hogyan érzik majd magukat otthonukban;
hogy itt képzelik-e el a jövőjüket;
hogy képesek és elszántak leszünk-e ahhoz, hogy megbirkózzunk az államháztartás rendbetételének nehéz feladatával, miközben a gazdaság jövőbeni növekedésébe fektetünk be;
hogy miként segítünk azoknak, akiknek valóban és leginkább szükségük van rá;
hogy az uniós forrásokat értelmesen, hatékonyan és célzottan fogjuk-e felhasználni, szükségtelen bonyodalmak nélkül;
hogy Szlovákia a tisztesség, a kultúra és a kölcsönös tisztelet országa lesz-e;
hogy megbízható, aktív partnerei maradunk-e szövetségeseinknek és baráti országainknak az Európai Unióban és a NATO-ban;
hogy a jogállamiság alapelvei mindenkire egyformán érvényesek lesznek-e.

Az elkövetkező hévége tükörképként fog szolgálni önmagunkról és a társadalmunkról. Meggyőződésem, hogy mindannyian azt szeretnénk, ha Szlovákia sikeres és magabiztos ország lenne. Ez azonban nincs ingyen: tennünk kell érte, közösen.

Azt kívánom, hogy győzzük le a csalódottság érzését; utasítsuk el a haragot és a gyűlöletet, a hazugságot és az arrogáns viselkedés minden megnyilvánulását. Bármi is legyen, rossz terv fenntartani a dühöt, hiszen akadályozza a békés együttélést.

Optimista vagyok, és nem ok nélkül. A fordulópontok során, amikor az ország jellegéről, Szlovákia európai hovatartozásáról volt szó, sosem vesztettük el a fejünket. Ezért is számít napjainkban Szlovákia megbecsült partnernek. Hiszem, hogy újra képesek leszünk erre. Abban is bízom, hogy az erkölcsi és értékorientált iránytűnk nem fog csődöt mondani.

Az elmúlt hónapokban sok emberrel találkozhattam személyesen is, szerte Szlovákiában. Az Önökkel folytatott beszélgetések és találkozók megerősítettek abban a hitemben, hogy kölcsönös tisztelettel és egymás meghallgatásának képessége iránti vágyakozással tekintünk a jövőbe.

Ami összeköt minket, az nem más, mint az egymás meghallgatásának képessége, a tisztelet és a tolerancia.

Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik már elhatározták, hogy szavazni fognak, és hadd kérjem meg mindazokat, akik még hezitálnak annak kapcsán, hogy szavazzanak-e, és pontosan kire: tegyék meg és voksoljanak.

Ez az Önök, a gyermekeik és az ő jövőjük országa is. Ne hagyják, hogy mások döntsenek Önök helyett.

Szlovákia mindannyiunk országa lehet és kell, hogy legyen. Egy olyan ország, ahol öröm élni.