Sokakat meglepetésként ért amikor a parlament alakuló ülésén Boris Kollár (Sme rodina) leköszönő házelnök felolvasta a törvényhozásba jutott politikai pártok frakcióinak listáját, és az Igor Matovič nevével fémjelzett, korábban OĽaNO és Barátaiként számontartott mozgalmat, Szlovákia néven mutatta be. Mivel a mozgalom hármas koalícióként jutott a parlamentbe, a frakció neve hivatalosan: Szlovákia, Za ľudí, Keresztény Unió.

A jogász válaszol

Bár egyes kommentátorok szerint Matovičtól, aki bravúros marketingtrükkjeivel vált ismertté, a párt efféle átnevezése nem meglepő, mások úgy vélik, ezzel a húzással a párt elnöke egy morális határt lépett át. Így gondolja ifjabb Mészár Lajos jogász is, akit lapunk azzal a kérdéssel keresett meg, tekinthetjük-e hibának a törvényben azt, hogy nem létezik olyan szabályozás, amely tiltaná, hogy a pártok egy ország nevét vegyék fel. „Nem gondolom, hogy a mozgalom átnevezése jogi probléma lenne. Az eset inkább erkölcsi aggályokat vet fel” – mondta Mészáros. A Szlovák Köztársaság alkotmányában szerepel, hogy egy politikai párt sem azonosítható magával az állammal, így jogilag abban sem találhatunk kivetnivalót, ha egy pártot Szlovákiának neveznek el, hiszen a szólásszabadság joga erre lehetőséget ad, magyarázza a jogász. Mészáros azonban hangsúlyozta, mivel az állam hivatalos elnevezése „Szlovák Köztársaság” az is egy enyhítő szempont, hogy a „Szlovákia” név – annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének országlistáján is szerepel – mégsem az állam hivatalos megnevezése. Hozzáteszi, a törvény ennek ellenére azt a lehetőséget sem zárja ki, hogy egy pártot akár „Szlovák Köztársaságnak” is el lehessen nevezni, ráadásul „Köztársaság” (Republika) néven jelenleg is fut egy párt.

Szűkös megfogalmazás

A törvény ugyanis csak nagyon szűken korlátozza a pártok megnevezését, azaz csak azt tiltja, hogy a párt elnevezése vagy annak rövidítése azonos legyen egy már korábban bejegyzett pártéval. Erre példa lehetne a Híd, hiszen amikor májusban a vezetése kivált a Szövetségből, a nevét hivatalosan Híd 2023-ra kellett változtatnia, hogy ne egyezzen a 2009-ben Bugár Béla által alapított Hídéval.

Semmi sem zárja ki tehát, hogy egy pártot akár egy másik országról nevezzenek el. „Elméletileg egy pártot el lehetne nevezni Magyarországnak vagy akár Nagy-Magyarországnak is” – mondta Mészáros.

Utóbbi megnevezésnél előfordulhatna, hogy a belügyminisztérium nem írná be a nevet, arra hivatkozva, hogy a név szélsőséges politikai nézeteket idéz. Ilyen esetben a párt, amely nem ért egyet a névváltoztatás elutasításával, közigazgatási bírósághoz fordulhat. Valószínű, hogy a bíróság is arra a döntésre jutna, nincs törvényes oka a névjavaslat elutasításának, magyarázta tovább a jogász.

Más jogi személyek esetében, mint amilyenek például a kereskedelmi-, vagy a polgári társulások, konkrét törvények határozzák meg a névválasztás lehetséges paramétereit. „Ebben a törvényben pedig szerepel az, hogy nem lehet ócsárló egy polgári társulás neve. Mivel azonban ilyen kitétel a politikai pártokra nem vonatkozik, azt kell feltételeznünk, hogy ha egy párt például a »Kisebb Szlovákiát« nevet választaná, a törvény betűje még azt is eltűrné” – mondta Mészáros.

Nem látunk kivetnivalót

A párt parlamenti frakcióvezetője, Michal Šipoš szerint korábban is voltak már olyan pártok és mozgalmak, amelyeknek nevében szerepelt az ország megnevezése. Ilyen példa lenne akár a Progresszív Szlovákia, a Kotleba-féle Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS), a MySlovensko vagy az Alternatívát Szlovákiának. „Mi egyszerűen Szlovákiáért és minden becsületes emberért vagyunk” – írta reakciójában Šipoš. Hasonlóképp érvelt a belügyminisztérium is, azaz, hogy már vannak olyan pártok, amelyeknek nevében szerepel a „Szlovákia” szó, vagy annak valamelyik képzett alakja. „A politikai pártok nyilvántartásában 15 olyan párt található, amelyek nevében szerepel a Szlovákia szó, ebből 6 már felszámolás alatt áll. Mindezek által tehát nincs az elnevezésben semmi szokatlan” – nyilatkozott a belügyminisztérium a Denník N számára.

Kié Szlovákia?

Lapunk megkereste Mayer András marketingszakembert is, akitől azt kérdeztük, milyen hatással lehet a névváltoztatás a mozgalom marketingjére. Mayer elmondta, azzal, hogy Kollár nyilvánosan felolvasta a mozgalom új nevét, valószínűleg kissé meglepte Matovičékat, illetve az eset felkészületlenül is érhette őket. Jelenleg ugyanis az alakulat semelyik nyilvánosan elérhető felületén, azaz sem a honlapjukon, sem a közösségi-média oldalaikon nem látjuk nyomát a névváltoztatásnak.

„Ez kissé szokatlan, mivel pont egy olyan szervezetről van szó, amely szinte teljesen marketingorientált és akiknél sokszor a látszat fontosabb, mint a valós cselekvés” – magyarázta Mayer azzal, az új név reklámjának hiánya utalhat a névváltoztatás átgondolatlanságára, vagy egy elkapkodott döntésre. A szakember szerint továbbá ez az eset abban más, mint a többi párté, amelyeknek nevében szintén szerepel a Szlovákia szó, hogy a feljebb említett pártnevekben mindig kisajátítóan beszélnek Szlovákiáról. A ĽSNS esetében például a „Mi Szlovákiánk” nem tekinthető mindenki tulajdonának, a párt nevében szereplő Szlovákia csak azoké, akik egyetértenek a Kotleba-féle ideákkal. A Progresszív Szlovákia (PS) is azt jelenti, a progresszívek ügyéről van szó. Arra a csoportra utal, akik nyugatra húznak, az Európai Unió felé hajlanak, és azokat az értékeket képviselik, amelyeket a PS magáénak gondol. Ezzel szemben Matovičék nyilatkozatában az szerepel, hogy ők mindenki Szlovákiája akarnak lenni. „A névváltoztatásra nyilvános kötelezettségvállalásként tekintünk minden becsületes ember felé, akiket valójában érdekel Szlovákia. …függetlenül attól, mekkora a vagyonuk, vagy milyen nyelven tanította meg őket az édesanyjuk beszélni” – olvasható Matovič Facebook-oldalán.

Üzleti rés?

Mindemellett Mayer arra is felhívta a figyelmet, Matovič jó marketinges, és ha megvizsgálta az aktuális politikai palettán elhelyezkedő kereslet-kínálati görbét, szembesülnie kellett azzal, hogy a két – főként nemzeti érzésekre és a rendszerellenességre támaszkodó párt – az ĽSNS és a Republika nem jutott be a törvényhozásba, és könnyen meglehet, hogy az elkövetkező években eltűnnek a politikai süllyesztőben. Matovič szavazóbázisa pedig mindig is inkább az ellenzéki, lázadó természetű, a valami ellen harcoló kategóriába tartozott. Így meglehet, hogy a névváltoztatás is azt a politikai célt szolgálja, hogy a csalódott ĽSNS és a Republika protestszavazókat Matovič a saját tábora felé irányítsa, miközben mozgalma a nemzeti politizálás felé fordul.

Az OĽaNO ideje lejárt

Mayer szerint a névváltoztatás hátterében rejlő másik lehetséges ok az lehet, hogy az OĽaNO márkája rendkívül lejáratódott. Ez a márka viseli magán a „káoszkormány” jelzőt és számos más botrány is fűződik hozzá. A „Szlovákia” név ezzel szemben tiszta lapot biztosít, és ha megfelelően sikerül beágyazni az új nevet a köztudatba, könnyen meglehet, hogy az elkövetkező választáson a szavazók már nem az elmúlt évek botrányaival kötik össze a pártot.