A Nagyszombat kerületi önkormányzat összesen négy népművelési központot tart fenn, a Nagyszombati és a Galántai Népművelési Központot, a Szenicén működő Erdőháti Népművelési Központot és a Dunaszerdahelyen lévő Csallóközi Népművelési Központot. Ezen intézmények elődjei 1953-ban alakultak meg Szlovákiában. A gálaesten visszatekintettek az ez alatt történt legfontosabb mérföldkövekre, eseményekre és értékelték a központok jelenlegi kulturális életét is.

A beszédeket követően Jozef Viskupič, Nagyszombat megye elnöke átadta a díjazottaknak az elismerést, köztük a nagymegyeri Janiga József Művészeti Alapiskola néptánc oktatójának, Mészáros Magdalénának, több helyi néptánccsoport alapítójának, akinek a nevéhez számos érdem kötődik a népművelés területén. A díjra Jana Svetlovská, a Dunaszerdahelyi Csallóközi Népművelési Központ vezetője jelölte.

„Az igazgatónő már korábban felkért minket mint Kis Megyert, hogy a gálaesten képviseljük a Dunaszerdahelyi járást, mint az ország nívó díjas gyereknéptánc-együttese. Teljesen véletlenszerűen tudtam meg, hogy én kapom a díjat. Ügyintézés miatt hívtak telefonon Nagyszombatból, s közben gratuláltak. Kérdeztem, hogy mihez és akkor mondták el, hogy én kapom”

– mondta el lapunknak Mészáros Magdaléna, majd hozzátette, hogy nagyon megtisztelő, hogy gondolnak rá.

A díjazottak között volt Otto Repa, akit az Erdőháti Népművelési Központban végzett 33 évig tartó kiváló munkájáért tüntették ki és egész életében aktívan tevékenykedett a kultúra területén. In memoriam elismerést ítéltek oda a galántai Farkaš Viliamnek, neves hegedűvirtuóznak, aki a Szlovák Filharmonikusok koncertmestere is volt. Szintén in memoriam kitüntetésben részesült Osvald Roland, a Nagyszombati Népművelési Központ egykori igazgatója, aki 29 évig vezette az intézményt.

„Ott álltam az Otto Repa mellett, aki a 80-as éveiben vette át ezt az elismerést és elgondolkodtam azon, hogy mit keresek én itt a negyvenes éveimmel. Később az egyik szülő válasza az volt erre, hogy te 42 év alatt elérted azt, amit ő 80 év alatt. Arra jutottam, hogy talán mégsem a kor számít, hanem az, hogy mi az, amit ez idő alatt egy ember letesz az asztalra”

– tette hozzá.

Az ünnepi műsorban a Dunaszerdahelyi járást a Kis Megyer és a Csilizke gyermeknéptánc-együttesek képviselték. A gyerekek a színpad mögött várakoztak, míg a díjátadó zajlott, többen nem is tudták, hogy vezetőjüknek éppen elismerést adnak át.

„Ők inkább izgultak, mert most mutatták be először vadonatúj koreográfiájukat, amivel pár nappal később versenyre mentünk. Ez a fellépés egy főpróba volt, nagyon jól jött, hogy kipróbálhattuk a színpadon azt, amivel aztán később megmérettettünk”

– mondta el a vezető. Somorjára készültek a TáncPódium, a Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Minősítő Gálájára, ahol az előválogatón megszerezték a „minősült” elismerést. A kétéves ciklusokban zajló, három fordulós minősítési rendszer ezzel az előválogatóval kezdődik. Ennek célja, hogy azok az együttesek is bemutatkozhassanak, akik kevésbé ismertek. A középdöntő fél év múlva esedékes, ahol egy teljesen más táncdialektust kell mutatniuk egy újabb koreográfiában. Aki innen is továbbjut megkapja a „kiválóan minősült” elismerést, később pedig a döntőben mindkét táncot elő kell adniuk.

„Ezt a versenyt 2021-2022-ben a mi gyerekeink nyerték. Idén somogyi táncokkal készültünk. Sok gyerekünk kinőtte a 18 éves kort, csak két fiú táncosunk maradt, akikkel dolgozni tudtunk. Koreográfusunk Dobsa Tamás, aki lényegében köréjük építette fel az új koreográfiát”

– jegyezte meg Mészáros Magdaléna.