A Hófehérke és a gonosz királynő című filmre azért „van szükség”, mivel a Disney új feldolgozásának főszereplője, Rachel Zegler nem felel meg a „bőre fehér, mint a hó” szállóigének – sokak felháborodására. Az ellenfilm főszereplője – bár kinézetében a szlogennek megfelel, youtuberként a színészmesterségben feltehetően kevésbé tapasztalt – Brett Cooper lesz.

„Hófehérke talán az egyetlen hercegnő, akiről konkrétan ki van mondva, hogy fehér, benne is van a nevében. Számomra nagyon furcsa, hogy amikor Alexander Hamiltont fekete ember alakítja, az teljesen rendben van, de ha Martin Lu-ther Kinget fehér ember játszaná, az teljességgel elfogadhatatlan lenne” – fogalmazta meg véleményét a casting kapcsán Ben Shapiro, az amerikai radikális jobboldal egyik vezető médiaszemélyisége, utalva a Hamilton című, nagy sikerű musicalre, melynek főszereplőjét, Alexander Hamilton alapító atyát, már több ízben is játszotta színes bőrű színész.

„Rendkívül hálás vagyok a szeretetért, amit azoktól kapok, akik a védelmemre kelnek az interneten, de kérem, hogy ne vonjatok bele a szereposztásról szóló értelmetlen diskurzusba. Tényleg, komolyan, nem akarom látni” – reagálta az internet kemény kritikájára Zegler (csupán egy) Twitter-bejegyzésében. Halle Bailey, a nyár elején megjelent A kis hableány főszereplője állt ki a leginkább kollégája mellett, ami azért is figyelemre méltó, mivel őt is etnikai hovatartozása miatt bírálták Ariel alakítása kapcsán, pedig a kis hableánytól aligha lehet elvárni, hogy „bőre fehér legyen, mint a hó”.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett a szempont mellett sem, hogy az eredeti, 1937-es rajzfilmfeldolgozás idejében feltételezhetően nem a színes bőrű nő volt a szépségideál. Elég csak arra gondolnunk, hogy a nagy gazdasági világválság alatti munkahelymegszűnések miatt a még működő cégek csak azért bocsátották el színes bőrű alkalmazottaikat, hogy fehéreket vehessenek fel helyettük. És akkor hol van még Rosa Parks (talán a történelem leghíresebb) „nem”-ével.

„Az eredeti rajzfilm 1937-ben jött ki, és ez egyértelműen meglátszik rajta. Nagy hangsúlyt kap benne Hófehérke szerelmi története egy olyan fickóval, aki szó szerint zaklatja őt. Ez annyira bizarr! Szóval ezt a részt ezúttal kihagytuk. Más irányból közelítjük meg azt, amiről sokan bizonyára azt feltételezik, hogy szerelmi történet, csak azért, mert egy férfi szerepel a filmben. Akár Andrew összes jelenetét ki is vághatnánk. Ki tudja? Ez Hollywood, bébi!” – mondja egy interjúban Rachel Zegler Hófehérke és a herceg kapcsolatáról. Ezt az álláspontot azonban már nem csak a konzervatívok támadták, hiszen a herceg kihagyása a sztoriból azzal járna, hogy Hófehérke karakterét is teljesen átformálják. „Az lesz az álma, hogy olyan vezetővé váljon, amilyen tudja, hogy lehet belőle, és amilyenné a néhai apja mondta neki, hogy válhat, ha rettenthetetlen, igazságos, bátor és becsületes marad” – folytatja Zegler. Tehát valóban átformálják. De akkor miért az a legnagyobb gond, hogy a főszereplő bőre nem hófehér? Vajon a herceg nélküli, erős, bátor Hófehérke elfogadja az almát a gonosz boszorkánytól? Megbízik-e a vadászban, aki ki akarja vágni a szívét az erdőben? Lesz egyáltalán üvegkoporsós jelenet? Miért nem nevezzük őt egyenesen Mulannak?

És akkor helyben is vagyunk: vajon hogyan választja ki a Disney, hogy melyik történetet dolgozzák fel, és átgondolták-e vajon, hogy érdemes-e a Hófehérke-sztorit közel száz évvel később bolygatni? Hiszen a főszereplőről annyit tudunk, hogy „ő a legszebb a vidéken”, hogy „bőre fehér, mint a hó, haja, mint az ében”, hogy szívesen énekelnek vele együtt az erdő állatai, hogy minden egyes döntése naiv jellemének eredménye (az alma, az ismeretlen törpék házába való kéretlen beköltözés, a halála, az ismeretlen herceggel való ellovaglás, akit abban a pillanatban látott először, amikor felkelt a koporsóból stb.), illetve hogy tud főzni és takarítani. Egy ilyen női főszereplő azonban manapság már aligha állná meg a helyét, de amennyiben nem így ábrázolják, elveszíti minden „eredeti” tulajdonságát.

A Disney mint a kapitalista gépezet egyik (nem is olyan kicsi) mozgatórugója tehát kénytelen alkalmazkodni a közönség és a társadalom elvárásaihoz, ideológiáihoz. Ez pedig oda vezet, hogy bármit megtenne azért, hogy „politikailag korrektnek” tűnjön, de pont ebbe bukik bele: a konzervatívoknak nem tetszik az új Hófehérke bőrszíne, a progresszívek pedig azt kifogásolják, hogy a stúdió nem gondolta át, hogy a (kétségbevonható) történetválasztásukkal csak felesleges gyűlöletet szítanak.

A „rettenthetetlen, erős és bátor” Hófehérke pedig feltételezhetően el fogja ijeszteni az erdő lakóit. Meg a kritikus nézőket is.