Megszámlálhatatlanul sokszor tettem meg az utat a reneszánsz kastély, a magyar alapiskola és a templom között, ez a három pont meghatározó volt számomra. Egykor talán erre vezetett a Via Bohemica út, Vágsellye 1536-ban kapott mezővárosi rangot. A kastély helyén, amelynek közelében a gyerekkoromat töltöttem, egykor vízivár állt, és csak a 16. században épült a helyén reneszánsz kastély, amelynek körvonala végleg bevésődött az emlékezetembe. A mintegy 21 ezer lakosú járási székhelyen a legutóbbi népszámláláskor valamivel több, mint 2700 lakos vallotta magát magyarnak, értékes minden jeles szülötte a városnak, valamennyi történelmi épülete és fennmaradt magyar felirata.

Jezsuita iskola és a szovjet hadsereg

A jezsuiták itt nyitották meg az első osztályokat. A környéken magyar családok éltek és kollégiumi ellátást tudtak nyújtani a közel-távoli térségből érkező diákoknak. A korabeli adatok szerint az 1600-as években mintegy négyszázan tanultak a vágsellyei kollégiumban és idővel Pázmány Péter esztergomi érsek egyik kedvenc helyévé vált. Az épületet 1963-ban műemlékké nyilvánították, majd felújították. Az átfogó külső felújítást később, 1999-ben végezték az állami levél fióklevéltárának az épületén. Pincehelyiségeiben egykor Vörösmarty klub sikeres rendezvényeit tartották, de mivel ez elsősorban a múlt század hatvanas és hetvenes éveit érintette Tóth Lajos tanár szervezésében, az országosan híres szellemi műhely munkájáról, az államhatalom különféle megszorító intézkedéseiről az osztályfőnöki órákon beszélgettünk vele, a magyar iskola történelem óráin. Pázmány Péter nevét később vette az alma mater, addigra már az egykori Szojvet hadsereg utcát is átnevezték Pázmány Péter utcává. Hivatalosan államenyelven, ulica Petra Pázmáňa néven van feltüntetve az utcanév, de a haza küldött csomagokon következetesen magyarul írom a nevet.

Út a sétányon át

Amikor minap a köztemetőben található, vágsellyei hírességeknek emelt emléktáblán lévő feliratokat és történeteket böngésztem, akkor tudtam meg, hogy az első sétányt Biskoroványi Ernő (1896-1968) tervezte, akit a kétnyelvű, szlovák-magyar iskola alapítójaként és a keresztény-szocialista párt helyi vezetőjeként tartottak számon. A Ján Johanides prózaíróról — 1934-ben született Alsókubinkban és 2008-ban halt meg Vágsellyén –, a városi könyvtárt nevezték el. A városi intézmény falán zsidó emléktábla található és emléktáblával tisztelegnek Sellyei Miskovics József népíró, költő előtt is. A könyvtár felújítását követően ismeretlen oknál fogva nem kerültek vissza az emléktáblák a könyvtár falára. A mintegy négyszáz zsidó áldozatnak emelt emléktáblát 2002-ben közadakozásból készítette a Maceva társulás, és 2010-ig a könyvtár épületfalát díszítette. Végül Rudolf Kuklovský, a Maceva elnöke indítványozta az emléktábla visszahelyezését figyelmeztetve a város vezetését arra, hogy a Sellyei Miskovics József emléktáblát is illene visszahelyezni, amire a polgármester készséggel reagált és intézkedett is. Az autodidakta népi író 1904-ben született és 1941-ben itt is halt meg Vágsellyén, gimnáziumi tanulmányai Érsekújvárhoz kötötték, de nagyszülei halálát követően hazatért és az örökölt földet művelte. Riportokat, tárca szerű írásokat írt, Fábry Zoltán, Móricz Zsigmond elismerően szólt az írásairól, a Szántani mentünk novelláját a Nyugat is közölte. 1931-ben a Masaryk Akadémia kiadásában jelent meg első regénye, az Elfogyott a föld alóla, folytatásokban közölték a Hatszögletű föld kisregényét, és miután szülővárosát visszacsatolták az anyaországhoz, a Szép Szó és a Kelet Népe közölte az elbeszéléseit. Sellyei Miskovics Józsefnek már a nagyapja és édesapja is remek mesélő volt, ami visszatükröződik az ő írásaiban, az olvasó megértheti, felismerheti szereplőiben a mátyusföldi emberek természetét.

A jeles hídtervező sírboltjánál

Nem lehet eltéveszteni a köztemető főbejáratától a vágsellyei születésű Feketeházy János kápolnájához, illetve sírboltjához vezető utat, mert a betonjárda egyenesen hozzá vezeti a látogatót. A helyi lakosok közül ma már egyre többen tudják, hogy a vashidak többsége az általa bevezetett szabványtervek szerint épült. Nemzetközileg elismert tervezőmérnök volt, aki elsősorban a vasszerkezetek tervezése terén végzett nemzetközi viszonylatban is jelentős munkát. Vágsellyén végezte az elemi iskolát, hatgyerekes családban élt. Gimnáziumba Nagyszombatba és Nyitrára járt. Később a bécsi műegyetemen matematikát tanult, majd egyetemi tanulmányait Zürichben a politechnikumban fejezte be, ahol mérnöki oklevelet szerzett. Kezdő mérnökként Bécsben dolgozott az Osztrák Államvasutak Igazgatóságán. Budapesten a Vasútépítészeti Igazgatóságnál dolgozva közreműködött az alépítményi és a hídszabványtervek készítésénél. Vasúti hidakat tervezett, például a budapesti déli vasúti összekötő hidat, vagy a szolnoki Tisza-hidat. Majd az Államvasutak mérnöke lett. Feketeházy János tervei alapján készült a budapesti Operaház acéltető szerkezete, a Keleti pályaudvar vágánycsarnokának lefedése, a nagyváradi Sebes-Kőrös-híd és a komáromi Erzsébet Duna-híd. 1923-ban baleset érte és amputálni kellett a lábát. Nyugdíjasként szakvéleményeket dolgozott ki, szaklapokban publikált, érdekelték az újszerű műszaki megoldások hadi hidakra. A Ferenc József híd nemzetközi tervpályázatán Feketeházy nyertes pályaműve alapján készültek a híd részletes tervei. Vágsellyére akkor vonult vissza a róla készült feljegyzések alapján, amikor megromlott az egészségi állapota, végül a családi kápolnában helyezték el földi maradványait. A Szabadság híd északi oldalán felirat található arról, hogy Feketeházy pályaterve szerint készült. Nevéhez kötődik az összeg, 1912 előtt a MÁV által épített vasúti híd. Tervezőmunkáját dicsére a Komárom és Révkomárom közti Erzsébet híd (1891-1892), vagy az Esztergom és Párkány közötti Mária Valéria híd (1893-1895). A város jeles szülöttének nevét viseli a Feketeházy János Magyar Ház, amely a köztemető szomszéságában található és számos magyar kulturális rendezvénynek ad otthont. A ház falán található a Feketeházy János emléktábla.

A köztemető magyar emlékei

Bármilyen különös, csak néhány éve derült ki, hogy a városi köztemetőben található Biróczy Flórián volt 1848-as hadnagy sírja, aki 1831. február 20-án született Vágvecse városrészben. 1736-ban Vágsellyén született Riskovics József, aki később pesti sebészorvosként, tisztiorvosként és könyvgyűjtőként vált ismerté. Vágsellye önkormányzata a ravatalozó közelében kihelyezett emléktáblán azokról is megemlékezett, akik itt születtek, vagy a nevük, munkásságuk, aktív éveik egy része kötődött a városhoz. Péter József (1856-1925) pedagógus orgonosta, iskolaigazgató, a Magyar Tudományos Akadémia jutalmazottja volt, az új olvasási módszer bevezetéséért. Jánoska Lajos cigányprímásról és Jobbágy Vendelről is megemlékeznek aki négy évtizeden át vezette a tűzoltózenekart. Déri Aladár (1887-1943) gyógyszerész a Megváltóhoz elnevezésű gyógyszertár vezetője volt, aki saját készítésű szódavizet is kínált a lakosoknak, közreműködött az első teniszpálya építésénél, színdarabokat is rendezett, sajnos a sírköve nem maradt fenn az utókor számára. Bordács Lászlóról is megemlékeznek, aki 1923-tól volt az elektromos művek főgépésze, a Vénusz mozi üzemeltetője, taxiszolgálat alapítója.

A Feketeházy János kápolna közelében felújították a nagykeresztet, amelynek lábához visszahelyezték a magyar feliratú emléktáblát. Ugyancsak magyar felirat díszíti a Mária barlangot, és a gyógyulásért hálát adó táblát is magyarul rótták. A barlang köveit átfonták az egykor sírok közt nyújtózó fák ágai, hasonló módon fogja össze az itt élő, vagy a városból elszármazott lakosok múltját mindazoknak a személyiségeknek a rendkívüli életútja, amitől jó vágsellyeinek lenni.