Gyakran hallom azt, hogy nem kell már foglalkozni a nők helyzetével, hiszen már régóta ugyanolyan eséllyel indulhatnak minden területen a munkahelyért, a pozícióért.

Az, hogy indulhatnak, nagyrészt igaz. Az egyenlő esély már nem annyira, hiszen akkor az indulási aránynak megfelelő számú nőt kellene látnunk a kimeneteknél is, vagyis az elnyert munkahelyek és pozíciók száma arányos kellene, hogy legyen. Ezt nevezik eredményegyenlőségnek. Erre kellene törekednünk.

Vannak olyan pozitív példák, amelyek azt bizonyítják, hogy ez megvalósítható. Egyelőre fehér hollóként bukkannak csak fel, éppen ezért több figyelmet kell szentelnünk nekik, mert megérdemlik. A pelsőci önkormányzat kilenc képviselővel működik, melyek közül hét nő, valamint a polgármester is nő.

Amikor a női döntéshozatali képviseletről beszélek, mindig megkérdezik: csak azért kerüljön be több nő a képviselők közé, mert nő? Nem! Azért kerüljenek be, mert színvonalas szakmai munkát végeznek, ugyanúgy, mint a férfiak, sőt jobban, ha nagyobb tehetséggel és szakmai felkészültséggel teszik ezt. A pelsőci polgármester a riporter kérdésére válaszolva abban az értelemben nyilatkozott, hogy más a falu vezetése, ha több a női képviselő, mert sokkal jobban ügyelnek a részletekre, és körültekintőbben döntenek a falu dolgairól.

A másik visszatérő megjegyzés, amely a rejtett diszkrimináció, a néha nem is tudatos, jóindulatú lenézés formájában nyilvánul meg: „Jó lesz, ha több nő bekerül, finomítják majd a kommunikációt, és nem lesz olyan durva a politikai beszéd.”

A nőket virágdíszként képzelik el ennek a megjegyzésnek a szerzői és továbbadói. A női lélek finomságának megjelenését várják el egy olyan kemény közegben, mint amilyen a politika. Ez eleve elképzelhetetlen, hiszen a finom lélek hogyan kerülhetne be ebbe a közegbe, ahol komoly politikai harcokról van szó? „Hagyományos” módon? Egy férfi jóindulatának köszönhetően? De akkor nem a saját jogán került be, hanem megint csak az uralkodó férfi központú társadalom szabályai alapján „beengedték” őt a politikába. Vajon mennyire veszik majd komolyan a véleményét?

Örvendetes, hogy vannak olyan pozitív példák, mint a pelsőci, és az évek megmutatták, hogy tartósan meg tudták tartani a pozícióikat, hiszen már a harmadik választási időszakot töltik, és a két utóbbiban a nők már többségben voltak.

De miért is olyan nagy csoda ez? Az biztos, hogy örülnünk kell neki és felmutatni a példát, hogy ez is természetes lehet, ne úgy tekintsünk egy nagyrészt nők által irányított falura, mint kivételre. Több olyan kis faluról vagy falurészről is tudok, amelyben ugyan nem nő a polgármester, és nincsenek többségben a képviselő-testületben sem, mégis hozzájárulnak a falu irányításához akár civil szervezetek, akár lakossági kezdeményezések formájában. Szurkolok nekik, hogy ha szeretnék, ők is eljussanak a képviselői és polgármesteri mandátumig.

Végül pedig még egy szempont ahhoz, hogy ezt a felállást ne tartsuk olyan különlegességnek, amely elérhetetlen. Fordítsuk visszájára a dolgot: a többi falut, ahol férfi többségű testület irányít, nem tartjuk furcsának? Hogyan érvényesülhetnek ott a nők szempontjai? Mi lenne, ha a többségében férfi ak által irányított falvakat megkérdeznénk, miből gondolják, hogy jó ez a helyzet. Tudják-e vajon képviselni minden lakos érdekét? Hiszen milyen különleges, hogy a polgármester is férfi és a kilenc képviselő közül csak kettő nő! Biztosan sokkal többet költenek a futballpálya felújítására!