Tegyük félre egy pillanatra a hagyományt, és vizsgáljuk meg az egészet hideg fejjel, érzelmek nélkül! Az emberek úgy döntöttek, hogy minden évben három napig, esetünkben december 24-től 26-ig, teljes mértékben jól fogják magukat érezni, egyszerűen boldogok lesznek. Nagyon őszintén készülnek az ünnepekre, néha hónapokig, de különösen az utolsó hetek hektikusak. Nem sajnálnak energiát, időt, pénzt, mert ugye semmi sem hiányozhat, senkinek sem lehet túl kicsi az ajándéka, mindennek tipp-toppnak kell lennie. Nos, amikor elérkezik a várva várt dátum, végre találkoznak szeretteikkel, és arra vágynak, hogy néhány igazán boldog pillanatot éljenek át.

De itt a bökkenő: vajon tervezhető-e a boldogság, még a pillanatnyi boldogság is egy adott napra vagy akár egy órára, ahogyan egy munkahelyi találkozót tervezünk a naptárunkban?

Főleg, hogy ennek a boldogságnak – ahogyan azt mindenhonnan halljuk – nem ilyen hétköznapi, átlagos boldogságnak kellene lennie, hanem mesésnek, egyenesen varázslatosnak. Békés, nagylelkű, szép lesz a karácsony, tudjuk meg a reklámokból, filmekből, dalokból. Milyen szép, a legszebb, ami valaha volt, az év legcsodálatosabb időszaka! Csodák történnek ilyenkor, a megkeseredettek felfedezik az életörömöt, az elhagyatottak találkoznak a szeretettel, a cinikusoknak megenyhül a szívük. A szemek ragyognak és mosolyok díszítik az arcokat.

Nem azt mondom, hogy ilyen eufória vagy akár pozitív belső átalakulás nem lehetséges. De – hacsak nem vagyunk gyerekek – valószínűleg nem fogjuk minden évben átélni ezt a fajta eufóriát a karácsonyi asztalnál. A társadalom egészére jellemző ünnepi lelkesedés ellenére az embereken időnként komor hangulat vesz erőt. Szakítások, betegségek, nosztalgia, depresszió és alváshiány – ezekből egyik sem igazodik a naptárhoz, és az üresség érzését gyakran még az ajándékok, a ponty vagy a majonézes saláta sem képes kiváltani. Az ember érzi az óriási nyomást, hogy most szinte kötelező „boldognak és vidámnak” lenni – de néha hiába igyekszünk, egyszerűen nem megy, és minél jobban igyekszünk, annál rosszabb… De hogy ne legyünk igazságtalanok, a logikátlanságok az emberiség velejárói. Az emberi fajnak már számos veszélyes, kellemetlen, rosszindulatú paradoxont sikerült produkálnia; a karácsonyi logikátlanságok a szerethető és viszonylag ártalmatlanok közé tartoznak. Ezért meglehetősen rendhagyó módon azt kívánom, hogy ne legyenek túl nagy elvárásaink a karácsonyi ünnepekkel szemben, birkózzunk meg minden szomorúsággal, és tegyünk valakit boldoggá! Nemcsak ajándékkal, hanem egy egyszerű, kellemes gesztussal vagy akárcsak egy kedves szóval is.

A szerző a Plus 7 dní főszerkesztő-helyettese