Hogyan éli meg egy református lelkész a szilveszter estét és az év utolsó napjait? Van-e számára különleges jelentősége ennek az időszaknak?

A kezdetet és a véget az örökkévalóság határolja. Ahol és amikor kezdődött a mindenség, s ahol majd egykor megszűnik létezni: mindkét oldalról az örökkévalóság található. Az elmúlót, a pillanatot és az el nem múlót az év utolsó napján, összesűrítve átgondolja az ember. De nem több. Az öröm, a felszabadulás nem az év utolsó napján tör ki belőlem, hanem annak a megnyugvása, átélése, hogy a földi idő múlásában is az örökkévaló Teremtőben vagyok elrejtve.

Milyen teendőkkel jár az évzárás egy református lelkész életében? Van-e olyan hagyomány, amit követ, hogy méltó módon zárja az évet a gyülekezetével?

A számvetés, visszatekintés, értelmezés, átgondolás nagyon fontos. Van-e iránya az életemnek? Tartok-e valahová? Hová helyezem el magam, az életem, a szolgálatom, a családom? Sikerült-e azon az úton járnom, haladnom, amelyre én rendeltettem születésemnél fogva? Ha a református lelkipásztor lett megszólítva, akkor egyetlen forrás felé szabad „hagyományként” visszatekinteni: a testet öltött Istenre, a Messiás Jézusra, és amit ő hagyott meg nekünk. Jézus nem foglalkozott a „szilveszterrel”, viszont hálát adott minden „lezárt fejezet” után.

Milyen fontos tanulságokat hozott számára az elmúlt év? Hogyan hatott a hitéletére és a szolgálatára?

Számomra most a legfontosabb ez volt: az Isten Lelkéből, a Szentlélekből sokkal, de sokkal több kell magamnak, és a hívő, templombajáró közösségnek, az egyháznak. Isten vezérlő, megújító Lelke nélkül száraz csontok vagyunk, magamat is beleértve. Jó volt megtapasztalni, hogy a Jézus Lelke igenis itt volt 2023-ban, és kiárad a jövőben is.

Hogyan készül fel egy református lelkész az új év fogadására? Vannak-e szokásai, céljai, amelyeket kitűz az elkövetkezendő időszakra?

Ahogyan Istennel zárjuk az évet – istentisztelet keretén belül, úgy Istennel is kezdjük, hasonlóképpen. Ha Ő a kezdet és a vég, az első és az utolsó, az alfa és az ómega, akkor ezt nem is tehetném máshogyan. A cél pedig változatlan: az új évben is meg kell keresni azt az utat, azt a szolgálatot, amit az Örökkévaló Isten rajtam keresztül szeretne kimunkálni a világban.

Milyen üzenetet hordoz Ön számára az új év? Van-e valamilyen bibliai idézet vagy gondolat, amely inspirálja az évkezdet előtt?

Az új évre való tekintés a megújulás lehetősége – erre emlékeztet, amire folyamatosan, mindig szükség van. Naponként meg kell újulni. Naponként meg szeretnék újulni. Ami nem úgy sikerült eddig, akkor majd most. Újra és újra fel kell állni. Újra és újra meg kell küzdeni minden akadállyal. A keresztyén ember számára nincs feladás. Újra és újra szeretni kell, bármilyen nehéz is. Nem ragadok most ki semmit a Szentírásból: az egészre szükség van, az év minden napján, ahogyan a legelsőn is. Az Úr pedig üzen.

Az új év első istentiszteletének vagy alkalmának van-e valamilyen különleges üzenete vagy témája, amit nemcsak a gyülekezetével, de mindenkivel megosztana?
A közeli és a távoli jövő sötét felhőket, legyőzhetetlen viharokat készít az ember, egyben az emberiség és a teremtett világ számára, amelynek előidézésében sorsdöntő része van magának az embernek. Megidéztük, nem engedjük, és itt is tartjuk a gonosz, destruktív erőket. De ez a sötét erő nem győzhet, mert nem a leghatalmasabb. Amit mi, emberek tehetünk, itt, a Felvidéken is: megkeressük, megtaláljuk, és tíz körmünkkel megragadjuk az örökkévaló Istent Jézusban, a Megtartóban. Ez az egyetlen lehetőségünk, ha még jövőt szeretnénk látni. Ez viszont hit kérdése.