Sokat foglalkozik mostanság a média egy gyógyíthatatlan beteg magyar ügyvéd esetével, aki az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, hogy szenvedés helyett – ahogy ő mondja – méltósággal tudja befejezni életét, ugyanis a magyar törvények az eutanáziát nem teszik lehetővé. Azt szeretném tudni, hogy Szlovákiában engedélyezik-e az eutanázia bármelyik fajtáját, pl. a passzív eutanáziát, van-e jog a halálra? Mi történik, ha a páciens elutasítja a további gyógykezelést? Hogyan szabályozza, értelmezi a szlovák jog az eutanáziát?  

Az eutanázia görög eredetű szó, amelyet leginkább kegyes vagy jó halálként fordítanak. Szlovákia jogrendjében sehol sincs megfogalmazva az eutanázia tartalmi jelentése, ezért az eutanázia rövid jellemzését a szakirodalomból merítjük. Eszerint az eutanázia a gyógyíthatatlan beteg halálának meggyorsítása vagy előidézése szenvedésének lerövidítése céljából. Az eutanázia fogalmán belül megkülönböztetjük az ún. „aktív” és „passzív” eutanáziát. Az aktív eutanázia a halál tevőleges előidézését jelenti, míg a passzív eutanázia esetén az életmentő, életfenntartó kezelés hiányáról vagy annak abbahagyásáról beszélünk, amely következtében a betegség lefolyása – a beteg saját döntése alapján – a beteg halálával végződik.

Szlovákia Alkotmányának 15. cikke szerint mindenkinek joga van az élethez, és az emberi életet védelem illeti meg már a születés előtt. Sem az Alkotmány vagy más törvény, de egyetlen bírósági döntés sem szól arról, hogy az embereknek joguk volna a halálhoz. Az eutanáziát kifejezetten egy törvény sem szabályozza, ám ha olvasónk pl. az aktív eutanáziára gondolt, ez Szlovákiában tiltott, sőt büntetendő. Igaz ugyan, hogy a Büntető Törvénykönyv nem tartalmaz kimondottan eutanázia megnevezéssel tényállást, de szakmai vélemények szerint az aktív eutanázia a gyilkosság, asszisztált öngyilkosság, ill. a segítségnyújtás elmulasztásának bűncselekménye alapján bírálható el.

A Tt. 576/2004 sz. egészségügyi gondoskodásról szóló törvény 6. §-a arról rendelkezik a betegjogokkal kapcsolatban, hogy a cselekvőképes betegnek jogában áll, hogy tájékoztatva legyen az egészségügyi ellátás minden előnyéről és esetleges hátrányáról, az orvosi beavatkozások kockázatáról, és ezek tudatában a beteg visszautasíthatja a kezelést, tehát nem kell vele egyetértenie. Természetesen az életmentő, elodázhatatlan beavatkozás visszautasítása csak akkor lehetséges, ha a beteg cselekvőképes, és tudatában van véleménye következményeinek. A kérdés az, hogy az egészségügyi ellátás ilyen jellegű visszautasítása nem azonos-e a passzív eutanáziával. Betegjogokkal foglalkozó jogászok szerint az egészségügyi ellátás visszautasítása és a passzív eutanázia nem egyenlő, mivel a visszautasítás csupán arról szól, hogy a beteg nem vállalja egy bizonyos gyógymód kockázatát, amely javíthatná egészségét, de nem mond le életéről, és esetleg más kezeléssel próbálkozik. Nem mindenki osztja ezt az értelmezést, de ilyen értelemben Szlovákiában a passzív eutanázia sem engedélyezett.             

Az eutanáziát a világ egyes országaiban kulturális, erkölcsi stb. okok miatt különbözően ítélik meg. Az EU-ban öt ország kivételével tiltott az eutanázia. Nagyon érzékeny és még mindig tabuizált témáról van szó, amely megosztja a közösségeket. Pedig minden témáról, ami megoszthat, sokat kell beszélni, vitatkozni. Az a jó, hogy ez történik most a magyar ügyvéd eutanáziaesetével kapcsolatban is.