Új elnöke és parlamentje lesz az országnak, a kampány felfokozott hangulatban telt, az ellenzék szerint a tajvaniak a béke és a háború között választhatnak, a kormánypárt szerint az ellenzék gyanúsan baráti hangot ütne meg Pekinggel. A sziget az első japán–kínai háborút követően 1895-ben japán kézre került, majd a második világháború után visszakerült Kínához. A világégés után kiújult a polgárháború a Mao Ce-tung vezette kommunisták és a Csang Kaj-sek irányítása alatt lévő nacionalisták között, az utóbbiak vereségük után, 1949-ben Tajvanra vonultak vissza. A szárazföldi Kínában létrejött a Kínai Népköztársaság, míg a tőle 200 km-re fekvő Tajvanon a Kuomintang-erők a Kínai Köztársaságot kiáltották ki.

Két ellentétes jelölt

A Kínával szorosabb kapcsolatra törekvő fő ellenzéki párt, a Kínai Nemzeti Párt (Kuomintang, KMT) arra figyelmeztetett, hogy a tajvani kormánypárt elnökjelöltje, Laj Csing-tö veszélyt jelenthet a békére, ha megnyeri a hétvégi választást. Kína nyilvánosan nem jelölte meg, melyik jelöltet részesíti előnyben, de kijelentette, hogy a szavazás a háború és a béke közötti döntés. Kína és a KMT Lajt, a Demokratikus Haladó Párt (DPP) jelöltjét, a sziget formális függetlenségének veszélyes támogatójának tekinti. Laj kijelentette, a Tajvani-szorosban fenntartja a status quót, illetve nyitott marad a Pekinggel való együttműködésre az egyenlőség és a méltóság előfeltételei mellett. Hou Jü-ih, a Kuomintang elnökjelöltje kijelentette, megválasztása esetén nem fogja a Kínával való egyesítés ügyét feszegetni, viszont szorgalmazni fogja a párbeszédet Pekinggel. Tajvanon 1996-ban tartottak először teljesen szabad elnökválasztást, azóta a két nagy párt adta az államfőt. Az elmúlt nyolc évben az a DPP, amit Pekingben veszedelmes szeparatista alakulatnak tekintenek. A demokráciát és az emberi jogokat képviselő DPP-nek most is van esélye a győzelemre, és lehet arra is számítani, hogy ezt kínai válaszreakciók kísérik. Közben Tajvan ezer szállal kötődik Kínához, kulturálisan, gazdaságilag, emberi kapcsolatok sokaságán keresztül. A tajvaniak elsősorban a Kínai Kommunista Pártból nem kérnek.

Kína nagyon harcias

A Kínai Népköztársaság szakadár tartományának tekinti az 1949, a kommunisták polgárháborús győzelme óta saját kormányzattal rendelkező szigetet, és soha nem zárta ki, hogy akár erővel is hajlandó visszafoglalni a szigetet. Peking az elmúlt négy évben fokozta a katonai tevékenységet Tajvan körül, rendszeresen küldött harci repülőgépeket és hadihajókat a Tajvani-szorosba. Kína számára megkerülhetetlen irány az anyaország teljes újraegyesítése – jelentette ki 2023 végén Hszi Csin-ping kínai elnök. Bár Hszi Csin-ping nem utalt olyasmire, hogy a szigetet katonai erővel szereznék vissza, az utóbbi másfél évben Kína két nagyszabású hadgyakorlatot is tartott Tajvan közelében. Az amerikai hírszerzés szerint Hszi Csin-ping kínai elnök azt követően kezdett átfogó tisztogatásba a hadseregnél, hogy kiderült, olyan szinten burjánzik a korrupció, hogy az aláásta a fegyveres erők modernizálására irányuló terveit, egyúttal kérdéseket vetett fel Kína háborús képességeivel kapcsolatban is. A korrupció főként a kínai hadseregben, valamint az ország védelmi ipari bázisán belül olyan széles körben kiterjedt, hogy az amerikai tisztviselők jelen állás szerint úgy vélik, kevésbé valószínű, hogy Hszi Csin-ping nagyobb volumenű katonai akciót tervezne, noha ez idáig úgy tűnt, hogy háborút akar indítani Tajvan megszerzéséért. Másrészt a kínai gazdaság erősen fékeződik, nő a belső feszültség, ezért a kommunista párt figyelemelterelés gyanánt fokozhatja a feszültséget Tajvan körül. Azonban akármekkora is a kínai haderő főlénye, a sziget megszállása pokolian nehéz és költséges vállalkozás lenne az ott felhalmozott amerikai csúcskategóriás fegyverek miatt.

Tajvan kulcsfontosságú

Az Egyesült Államok Tajvannal kapcsolatban a stratégiai kétértelműséget alkalmazza, vagyis nem mondta ki egyértelműen, hogy megvédené Tajvant egy kínai támadás során vagy sem. Viszont Joe Biden elnök 2022 májusban kijelentette, hogy Washington katonai erőt alkalmazna egy kínai támadás során, amit az elemzők egy része úgy értékelt, hogy a Fehér Ház feladta a stratégiai kétértelműséget. Ehhez hozzá kell tenni: az Egyesült Államok nem támogatja Tajvan függetlenségét, így azt Tajpej eddig nem deklarálta. A gyakorlatban a 24 millió lakosú sziget saját kormányzattal rendelkezik. Jelentőségét három tényező adja: a Kína és a sziget között húzódó Tajvani-szoros a világ egyik legforgalmasabb kereskedelmi útvonala, valamint a sziget birtoklásával a kínai haditengerészet kijuthatna a Csendes-óceánra. A harmadik pedig a csipipar: itt található a világ legnagyobb csipgyártója, a TSMC, de a többi helyi vállalat is rengeteg, fejlett félvezetőt termel. Ma az egy főre jutó hazai össztermék (GDP) alapján a szigetország Dél-Koreával és Japánnal áll egy szinten.

Tajvan tehát egy gazdag, technológiailag nagyon fejlett ország, a világ élmezőnyébe sorolt demokráciával, emberi jogokkal, sajtószabadsággal, ám rendkívül zavaros külkapcsolatokkal. Mára mindössze 13 ország maradt, amelyik elismeri Tajvant önálló államként, és ezek többsége apró szigetország, bármiféle nemzetközi súly nélkül. Tajvan úgy lett az elmúlt évtizedekben a nemzetközi közösség egyre fontosabb szereplője és a nyugati szövetségi rendszer része, hogy közben sem az ENSZ-nek, sem az ENSZ alá tartozó nemzetközi szervezeteknek nem lehet tagja.

(MTI, VG, 444)