Tavaly júliusban, 12 év alatt először, a szakorvosom 10 eurót kért vércukorszint-ellenőrzésért. Nem volt nálam pénz, ezért utalásban egyeztünk meg, le is írta a számla adatait. 2 nap múlva inkább személyesen vittem be a pénzt, és megkérdeztem tőle, miért kell fizetni. Azt mondta, hogy a szakorvosoknak nem fizet a biztosító úgy, mint a körzeti orvosoknak. A pénzátvételről elismervényt kértem, de ezzel szerinte borult köztünk a bizalom, ezért visszautalt a körzeti orvosomhoz, a pénzről pedig már nem beszélt, és nem is kérte. Mivel tudomásom szerint nem az enyém volt az egyetlen eset, írtam a megyének, amelynek viszont az orvos tagadta, hogy a kezelésért pénzt kért volna. Hogy a további kezelésről lemondott, és hogy számlaszámát miért adta meg, arról nem nyilatkozott. A megye végül csak arra jutott, hogy a két ellentétes állásfoglalás miatt nem tud igazságot tenni, de az orvos mindig köteles a pénzátvételt igazolni és kifüggeszteni, hogy miért szedhet pénzt a betegektől. Úgy hallottam, hogy a jogtalan „pénzszedés” tovább „működik”. Kérdéseim: Joga van az orvosnak ilyen esetben a beteget „csak úgy” kirúgni? Mi a teendő, ha nincs egyértelmű bizonyíték, csak két ellentétes állásfoglalás (közben az emberek egymás között másról beszélnek)? Mit tehet a beteg, aki függ az orvostól, hogy ne fizessen, ha nem kell? Ilyen esetekben milyen szervhez kell fordulni?

Olvasónk kérdései egy rendkívül érzékeny témát, az orvos és páciensei közti bizalmi kapcsolat témáját érintik.

A Tt. 576/2004 sz. az egészségügyi ellátásról szóló törvény szerint a páciens és az egészségügyi szolgáltató (az orvos) közti viszony egy szerződéses jogviszony, amelytől a páciens akár ok nélkül is elállhat (ezzel megszüntetve azt), az orvos azonban csak két konkrét okból teheti ezt meg: akkor, ha túllépi a munkaterhelésének a még elviselhető mértékét, vagy ha az adott pácienshez fűzött személyes kapcsolata nem szavatolja egészségügyi állapotának objektív megítélését. A szolgáltatástól való ellépés csakis írásban történhet meg.

Olvasónk esetében az orvos „bizalomvesztését” még akár be is lehetne sorolni a második említett törvényi indok alá, ám erősen kérdéses, hogy a bizalomvesztés megalapozott-e akkor, ha azt az orvos a páciens egy törvényes (elismervény kiállítására irányuló) követelése alapján tartja indokoltnak. Ahogy ugyanis a megye is alátámasztotta, ha az orvos közvetlenül a pácienstől követel pénzt szolgáltatásaiért cserébe, mindig köteles igazolást adni a pénzátvételről, ill. kifüggeszteni az adott szolgáltatások listáját, ill. árjegyzékét a rendelőjében egy jól látható helyre.

A vonatkozó törvény alapján az egészségügyi szolgáltató (átvételi elismervény ellenében) csakis azokért a szolgáltatásokért követelhet kifizetést közvetlenül a pácienstől, amelyeket nem fedez az egészségügyi biztosító, és amelyek szerepelnek a már említett listán, ill. árjegyzékben – az ettől eltérő esetekben a páciens elutasíthatja a fizetést. Ha pedig az egészségügyi szolgáltatónál fennáll az említett jogszabályok megszegésének gyanúja, az Egészségügyi Felügyeleti Hatóságnál (Úrad pre dohľad nad zdravotnou starostlivosťou) lehet írásban felügyeleti eljárást kezdeményezni. A Hatóság az eljáráson belül jogosult többek között akár helyszíni ellenőrzést is tartani a szolgáltatónál, konfrontálni őt a bizonyítékkal (pl. a saját kezűleg írt jegyzettel), és akár más páciensek tanúvallomásai is bizonyítási erővel bírhatnak (természetesen, ha hajlandóak tanúskodni).