Csütörtök este tartotta Varga László, nagymegyeri helytörténész legújabb könyvének bemutatóját a városi kultúrházban. Az előadóterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel.

A beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatón jelen voltak olyan helyiek is, akiknek személyes kötődésük volt a zárdaiskolához. Az intézmény történét egészen 1902-től 1945-ig felölelő kötetet a helyszínen is megvásárolhatták az érdeklődők, melyet a szerző boldogan dedikált is. A helytörténeti leírásokkal és korabeli fotókkal tarkított könyvet a Komáromi Pro Museum Társulás jelentette meg 300 példányban. A rendezvényen jelent volt Galo Vilmos történész, a kötet szerkesztője, valamint Kovács László tanár, történész, aki bemutatta a közönségnek.

Varga László korábbi helytörténeti munkái is nagy sikert arattak, szám szerint ez a 17. kötet, ami Nagymegyer történetéről szól. 

“Már 3 évvel ezelőtt elkezdtem foglalkozni a zárdaiskolával. Az intézménynek volt egy naplója, amit egy család megőrzött és ezt megkaptam a kutatáshoz. Ebből indultam ki. Találtunk osztálykönyveket, más dokumentumokat is, amiket fel tudtam használni”

 – árulta el Varga László a könyv születéséről. Pontos neveket is talált ezekben az iratokban, valamint olyan várostörténeti kutatások is rendelkezésére álltak, melyeket korábban már megírt. A zárdaiskola egy leány iskola volt, melyet Kálnoki Adél grófnő hívott életre 1902-ben, miután a Kálnoki család által finanszírozott templom felépült a városban. Ez akkor már a harmadik temploma volt Nagymegyernek. A grófnő Páli Szent Vince rendben élő apácákat, nővéreket költöztetett az iskolába, akik egészen az intézmény fennállásáig 1945-ig foglalkoztak a gyerekekkel. Összesen körülbelül 6000 tanulója volt a zárdának, akik nem csak városiak voltak, hanem 15-20 közeli településről is érkeztek. 

“A leányok többsége szociálisan hátrányos helyzetű volt, szegény családokból származtak. A világgazdasági válság és a háború éveinek hatása komolyan megmutatkozott. Voltak olyan lányok, akik mezítláb jártak az iskolába. Szüleik rá voltak kényszerítve arra, hogy munkára fogják a gyerekeket, ezért voltak többen is, akik hamarabb elhagyták az intézmény falait”

 – osztotta meg Varga László. A zérdaiskola fenntartója a katolikus egyház volt, akik a város mellett ugyancsak támogatták a rászoruló gyerekeket. 

Az zárdaiskola dolgozói és az oda járó gyerekek is aktívan jelen voltak Nagymegyer kulturális életében, kultúrcsoportok működtek, évente több műsort is készítettek készítettek.  Varga László helytörténész célja a könyv megírásával azt volt, hogy emléket állítson annak a 6000 leánynak és családjának akik ezt az iskolát látogatták, valamint az ott dolgozó apácáknak, illetve papoknak.  Tudomása szerint még élnek a településen olyanok, akik ide jártak. A helytörténeti kötet hét fejezete más-más korszakot ölel fel. Ezen belül olvashatóak az egyes osztályok névjegyzékei, valamint korabeli fotók is láthatóak benne. 

“Korábban foglalkoztam egyháztörténettel is, és ebben az időszakból maradtak nálam osztályképek, amelyeket szintén betettünk a könyvbe. A diákok 1945 után átkerültek az akkor még szlovák Bartók Béla alapiskolába, ugyanis ebben az évben a magyar iskolákat bezárták”

 – tette hozzá a szerző. Egy jelenlévő hölgy, aki az első osztályt már a szlovák iskolában kezdte, megosztotta a kellemetlen élményeit a közönséggel. 

Varga László gyűjtése során Farkas Ilona, a zárdaiskola korábbi tanulója mesélt neki a tanulóéveiről, kiemelte az intézményben dolgozók emberségességét, és támogatásukat, amit a hátrányos helyzetű diákoknak adtak.  

A zárdaiskolából fennmaradtak az órarendek is, melyekből kiderül a diákok akkori napirendje. Ezekből kiderül, hogy a központi tematika a vallásoktatás és a vallásos nevelés volt. Az órarendekről készült fotók a könyvben is megtekinthetőek. A bemutatót dedikálás követte, ahol a helyszínen lévő 40 kötet mind elfogyott. További érdeklődés esetén a kultúrházban még további példányok elérhetőek.

Varga László nagymegyeri helytörténész nevéhez még két további gyűjtés kötődik, melyeknek kiadása még ugyan folyamatban van, azonban a kéziratot már átvették tőle. 

“Megírtam a Bartók Béla Alapiskola történetét 2020-ig, a kéziratot már leadtam. 1945-től csak szlovák nyelvű iskolák működtek a városban, a magyar iskola itt 1950-ben nyitotta meg kapuit, jövőre ünnepeljük fennállásának 75. évfordulóját. A másik témám pedig a nagymegyeri egyháztörténet, ami a helyi katolikus és a református egyházak történetét foglalja magában “Egyházaink” munkacímmel. Ez is egy közel 300 oldalas kézirat”

 – osztotta meg jövőbeni terveit Varga László.