Azért mégsem teljesen makulátlan a kép. Az előválasztások arról szólnak, hogy a két nagy amerikai párt belső folyamatban dönti el, hogy kivel induljon a novemberi elnökválasztáson. Ezek során minden állam a maga képére formált szabályrendszer szerint, kicsit más időpontban, a tavasz során hozza meg döntését. 

Hasonlóan az elnökválasztáshoz, itt is küldöttekért megy a szavazat, tehát nem összesítés lesz egyszerűen, hanem az adott jelöltek mellé állított küldöttek döntik majd el, hogy ki is a befutó a nagy versenyre. Nem önmagában ez a módszertan okozza a nehézséget, hanem az, hogy az előválasztások kifejezetten másik közönséget mozgatnak meg, mint majd a novemberi fő esemény. 

Egészen más a szociológiája ugyanis az előválasztóknak. A regisztrált szavazók a leglelkesebb párttámogatók, ők önkénteskednek a szervezésben, ők azok, akik a legnagyobb valószínűséggel mennek el szavazni most tavasszal. Csakhogy az aktivitás – biztos részvétel – tipikusan összefügg a radikálisabb szemlélettel. Tehát az előválasztások jól megfigyelhető módon húznak a szélek felé, míg az elnökválasztás maga már a középről szól.

Ez a dichotómia él az amerikai rendszerben, amellyel 200 évig együtt tudtak élni, csakhogy a közösségi média, információs buborék és visszhangkamrák idején ez hirtelen és exponenciálisan fokozódott. Egzotikus jelöltek bukkantak fel már jóval korábban is, tartották magukat tovább, és a rendszer 2016- ban már ki tudta termelni Donald Trumpot. Ez a beépített előradikalizációs kör tehát adott. 

A héten zajlott „szuperkedd” egy olyan nap, amikor rengeteg állam zárja le az előválasztását, sok eredményt nyilvánosságra hoztak. Egyrészt látszott, hogy Trump ugyan nyert egy kivételével minden nyitott versenyen Nikki Haley-vel szemben, de Haley magához képest szorosabban volt a nyomában, mint amire Trumpék számítottak. Ez jelzi, hogy még él a republikánus táboron belül a moderált szárny, és vágyik alternatívára. Óriási kérdés, hogy novemberben ők átszavaznak- e inkább demokrata jelöltre, vagy meglesznek Trumppal is. 

Biden ellen főleg a palesztinbarát csoportok szervezkedtek sikerrel, és semleges szavazatokat adtak le több helyen nagy számban. Bidennek nincs belső kihívója, viszont egyre többen tartják saját táborából is egészségügyileg alkalmatlannak. Népszerűsége alacsony, kérdés, hogy menet közben a demokraták mernek-e lovat cserélni – nem valószínű, hogy bevállalnák súlyos incidens kényszerítő ereje nélkül. 

Így a novemberi választás felé haladunk egy immár néhány százalékpontos Trump-előnnyel Bidennel szemben. Az elnök az egyébként papíron szép gazdasági eredményeit akarja mutogatni, de 2024-ben a tények vajmi keveset számítanak. Hiába él egyénileg jobban a választó (és ezt el is ismeri a felmérésekben!), ha közben meg tudják arról győzni, hogy sok más embernek milyen rossz. Nem ideológiai csata ez, hanem vallásháború. Azok pedig ritkán végződnek szépen.