A Szabadság és Szolidaritás 2009-ben alakult, a következő tizenöt évben összesen három jobboldali kormánya volt Szlovákiának. Iveta Radičová kabinetje, amit Sulík pártja döntött be a görög mentőövről szóló szavazással, Igor Matovič kormánya, ami többek között az SaS kormányfővel való ellentétén bukott el, valamint Eduard Heger kormánya, ami az SaS kilépése után került kisebbségbe. A konfl iktusokban közös, hogy az egyik kiváltó okuk Sulík konfrontatív hajlamaiban rejlett. Az SaS leköszönő elnökének óriási szerencséje, hogy egy nála is megegyezésre képtelenebb és kellemetlenebb személy, azaz maga Matovič mindig előbb került a sajtó fi gyelmének a középpontjába, és vált a nyilvánosság bűnbakjává a kudarcokért. Egyébként a Slovenskóra átnevezett Egyszerű Emberek szintén Sulík listáján került a parlamentbe 2010-ben, és vált fokozatosan országos tényezővé, de talán még ezt a lépést tudhatjuk be a legkönnyebben az SaS jóhiszeműségének. Összességében azonban kijelenthető, hogy a jobboldali koalíciók együtt tarthatatlanságáról szóló mítosz kialakításában Sulík nagyon tevékeny szerepet vállalt, és a nehéz természetével több problémát gördített az együttműködés elé, mint amennyit megoldott. Ugyanakkor egy ideje már látszott, hogy a párt vezetésével járó kihívások már nem foglalkoztatják annyira, a politikus például az elnökkeresési folyamat részeként ajánlotta fel az SaS vezetését a párton kívüli, a gazdasági témákkal gyakorlatilag semennyire nem foglalkozó Ivan Korčoknak is.

Kérdéses, hogy politikailag mennyire érte meg a vállalkozópártnak a folyamatos konfliktusvállalás, ugyanis az SaS tizenöt évvel a megalakítása után alapvető önazonossági problémákkal küzd. Többek között azért, mert a vállalkozások érdekeinek és a minimális állam koncepciójának a határozott képviselete mellett – amit Sulík mindig őszintén a magáénak érzett, és hitelesen is tudott közvetíteni – a párt nem talált magának más húzótémákat. Pedig próbálkoztak az egyedivé válással: a hőskorban Sulík indította be az igazi szlovákiai politikai bohóckodáskultúrát a kék-zöld Superman-jelmezével, vagy épp a köztudatba emelte a könnyűdrogok legalizálásának témáját, hogy megszólítsa a fiatalabb korosztályokat is. A párt az előző évtized közepén fokozatosan elhagyta ezt a mázt, hogy a 2023-as idő előtti választáson a semmiből, de teljes elhivatottsággal újra kísérletet tegyen egy hasonló profi l felépítésére a fiatalos Saska-imázsra építő, divatos pózokkal és üzenetekkel bombázó kampánnyal. Az újratervezési kísérlet nem járt sikerrel, a SaS viszonylag gyengén szerepelt, és a választás után is a PS árnyékában maradt. Az új vezetés feladata – mint Gröhling azt a kongresszuson is megfogalmazta – visszahozni a párt támogatottságát tíz százalék köré. Ez a célkitűzés paradox módon viszont azért bizonyulhat nehéz feladatnak, mert Sulík minden problémás tulajdonsága ellenére is az SaS legismertebb és legkönnyebben értelmezhető arcaként ténykedett, és a pártvezérnek nincs hozzá fogható karizmával rendelkező helyettese. Innen szép nyerni.