„Minden 4 nappal a halála előtt kezdődött egy egyszerű náthával. Úgy érezte, hogy kezdődő influenza, esetleg mandulagyulladás gyötri. Semmi szörnyűség” – nyilatkozott a megözvegyült Karol a Nový Časnak.

Hozzátette, hogy felesége nem köhögött, nem panaszkodott semmire, láza sem volt. Csak a halála előtti este szökött fel a láza negyven fokra. „Mire levittük a lázát, már hajnali három óra volt. Aztán amikor felébredt, a veséje tájékán fájdalmakra panaszkodott, ezért mentőt hívtunk” – emlékezett vissza Karol Kubasák. 

A kórházban dél körül Lucia vért kezdett köhögni, és délután három óra körül mesterséges altatásba helyezték az elviselhetetlen fájdalom miatt. „Este fél tizenegykor láttam, hogy haldoklik. Tüdőgyulladás és teljes kollapszus, szepszis” – tette hozzá a férj.

A házaspárnak egy 7 éves lánya és egy mozgássérült 5 éves fia volt – a fiatalasszony éppen a kisebbik gyermek születésnapján halt meg. Férje, Karol 12 órás műszakokban dolgozott, de Lucia halála után ezt már nem engedheti meg magának.

„A gyerekek kora és a kisebbik fiú fokozott gondozásának igénye miatt el fogom veszíteni a munkámat, mivel 12 órás műszakban dolgoztam, és így nem lehet a gyerekekről gondoskodni. Együtt valósítottuk meg az álmunkat: építettünk egy kis házat, amiben sajnos csak 3 hónapig lakott” – mondta Karol, hozzátéve: a gyerekeken kívül csak a ház és a jelzáloghitel maradt a felesége után, amit most egyedül kell majd visszafizetnie.

„Csak a jelzáloghitel törlesztőrészlete 610 euró, a jövedelmem pedig – az árvasági és özvegyi nyugdíjat nem számítva a munkahelyem elvesztése után – mindössze 465 euró lesz, ami tulajdonképpen a gyesen lévő gyermekek után járó szülői pótlék, plusz a két gyermek után járó juttatások” – összegezte a férj.

A jószívű emberektől vár segítséget, némi anyagi támogatást, amiből legalább addig törleszthetné a jelzáloghitelt, amíg a gyerekek nagyobbak lesznek, hogy megfelelő munkát találjon. Ő maga is jelenleg egy műtét után otthon lábadozik, ezért most egyébként sem tud munkába járni, de ha dolgozna is, akkor nem lenne, aki vigyázzon a gyerekekre. „Az a célom, hogy folytassam a feleségem álmát, és olyan otthont teremtsek a gyerekeinknek, ahol felnőhetnek, és ahová később mindig visszatérhetnek” – zárta az özvegy édesapa.

Lucia szociális pedagógusként dolgozott a helyi iskolában, Karol pedig kétkezi munkát végzett, mindig öt órakor indult munkába, és 12 órás műszak után este hét óra körül ért haza.

(Pluska)