Ardamica Zorán
Azzal szokás érvelni, hogy a vers, a kultúra az élet minőségét emeli. Pedig már a túléléshez is nélkülözhetetlen. Művészetként, illetve eszköztárában része, alkotóeleme a nyelvnek (a nyelv nincs meg nélküle), nyelv nélkül pedig az ember egyénként, társadalomként képtelen létezni, fennmaradni. A vers tehát nem úri hívság, nem luxus, nem fénylő felépítmény, hanem olyan nekünk, mint a levegő – amikor nem tudatosítjuk (túl sokszor nem tudatosítjuk), akkor is lélegzünk.

Barak László
Először is tisztázni kéne, mi a vers. Ösztön? A belső én kódolt üzenete? Kényszeres világmagyarázat, érzelmi/lelki kielégülés lehet elkövetője és befogadója számára is? Cinikus nézőpontból egyáltalán nem fontos a vers. Elvégre ehetetlen, ihatatlan, nem használati tárgy, divatcikk. Különben sem tartják számon az élet feltételei között. A levelibéka is él, és talán fontos neki a vers? Csakhogy mi emberek lennénk itt az ég alatt, nem igaz…? 

Hizsnyai Zoltán
Nem egyszerűen fontos, hanem a legfontosabb! Életfunkcióink fenntartásához a levegő, a víz és a táplálék szükségesebb ugyan, de ezek nélkül az állatok sem maradnának életben. Az emberi szellemet hordozó és a kultúrát folytonosan inspiráló nyelv volt az, ami emberré tett bennünket. A nyelv legletisztultabb, legszellemdúsabb megjelenési formája pedig a vers.

Kemény Zsófia
A vers, ha jó vers, akkor a lehető legpontosabban fogalmaz meg valamit, amit sehogy máshogy nem lehet megfogalmazni. Ezért alapvető emberi szükséglet. Ha olvassuk, úgy, ha írjuk, úgy, de nem „elgondolkodtat”, nem „segít”, nem funkcionális, hanem egyszerűen csak van, és kell. 

Németh Zoltán
Akit nem érdekel, azt nem lehet meggyőzni, aki viszont szereti a verset, az tudja, hogy a költészet a nyelv, a gondolat és az érzelem csodája. Valami, amiért érdemes élni. 

Szabó T. Anna
A jó vers olyan, mint a szél: levegőt ad és szárnyat. Nemcsak a nyelv szól benne, nemcsak az értelem, hanem maga a teremtő hang: a rezgés, a ritmus, a tudatalatti áramok. Hol vágtatunk vele, hol sodródunk és táncolunk benne, de mindenképpen felröpít, és amikor a föld felett járunk, rálátunk magunkra, a világra. Ilyenkor végre kiléphetünk magunkból, és egyek lehetünk az elemekkel vagy az emberiség közös tudatával. Ha nem repülünk a verssel, beleragadunk a hétköznapok reflexeinek és reflexivitáshiányának nehéz sarába.

Tóth Kinga
Nem akarok elképzelni egy világot vers nélkül, anélkül a szabadság nélkül, ahol ugrálhatunk (költői) képek között, próbálhatjuk a nyelvünket. „Wanderselig, wundertrunken übt ein Vogel seinen Mund” – milyen pontosan írja Hugo Ball, vándorlélekkel, telve a csodákkal „próbalja a madár a csőrét” – nálunk a szárnyát –, beszédes ez is, a nyelv próbálása, a vers más világokba utaztat, szabadságra kondicionál. Szabadsággyakorlatokra pedig nagy a szükség, hát próbálgassuk bátran a csőrünket! 

Veres Erika
A művészetekben a vers az önkifejezés egyik hasznos eszköze. Egy verset a végtelenségig variálhatunk – forma, tartalom, metrika, hangzás, szókincs, stílus csak néhány összetevő az önműködő versszerkezet megalkotásához. A vers kombinatorikai játék és irányított hatásgyakorlás. A vers esztétikai öröm. Nekem ezért fontos.

Összeállította: SzF, VI