Talán ezért is van az, hogy politikusaink egy része egy idő után inkább csak nyűgnek, sőt veszélyesnek éli meg a média fürkésző szemeit, ami egy idő után belát a réseken, és leszedi az álarcokat, felszínre hozva az illető valódi egyéniségét.

Robert Fico ilyen tekintetben különösen érdekes. Többéves harcban áll a médiával, ami szerinte csak a valóság egyik oldalát mutatja. De mennyi valóság is létezik egy kelet-európai politikus fejében? Az alternatív média, ami a valóság derivátumait teríti elénk, különösen vonzó lehet azoknak, akik rejtegetni akarnak valamit, és/vagy nem elégedettek a hús-vér fizikai valósággal. Mint jelenlegi kormányunk tagjai.

A kisember számára ugyanezt jelentheti a közösségi média. Él ma Közép-Európában egy generáció, amelyik a kommunizmus előtt lelkes demokrata lett volna, de a rendszerváltást követően csalódott, mert az elvágyódás hamis képet rögzített a fejében. A demokráciát tanulni kell minden társadalomnak, nem tökéletes, ha pedig csak ölünkbe hullik, készen kapjuk, nem is lesz megbecsülve, hamar kihasználhatják és torzíthatják. Röviden erről szólt Szlovákia és Magyarország történelme az elmúlt 30 évben. Ezért is népszerűek a „harmadik utas” mozgalmak, amelyek valójában a fantáziátlanságukat takargatva gyakran szintén csak a demokráciatorzítók táborát bővítik.

A közösségi média, mint a társadalom indikátorpapírja, szépen felszínre hozza egy-egy társadalom legrosszabb elemeit. Ha valamilyen technikával mérhető lenne a társadalmi csoportok demokráciadeficitjéből fakadó frusztráció, a kiinduló alap biztos a közösségi média lenne. Ez, ahogy a média „leszedi” a politikus arcát, levarázsolja a kisemberek társadalom és közösség felé mutatott álarcát. Megmutatja a mindig kedves Kati néni valódi vérgőzös gondolatait, a Pista bácsi toxikus frusztációját vagy némely politikus frusztrált, kicsinyes, kilúgozott, kifordult személyiségét.

De mivel a közösségi média az algoritmusoknak köszönhetően egybe is gyűjti a frusztrált csoportokat, sokkal hasznosabb is egyben, mert a gazdasági, politikai hullámzásokat érzelmi és nem értelmi szinten kezelő tömeget könnyebb terelgetni az olyan rég megkopott lózungokkal, mint a „szavazz szívből”, „válassz szívvel”.

Az a társadalom, amelyik érzelmi alapon dönt, befolyásolható és irányítható, megetethető bármivel. A mainstreamnek nevezett, hagyományos média feladata az érzelmektől mentes rideg valóság bemutatása is, ami sokkal inkább az emberek tudatán keresztül próbálja elérni az emberek szívét, nem pedig a düh, harag, csalódottság irracionalitásán keresztül, mint ahogy azt teszik az álhíreket terjesztő és/vagy propaganda felületek.

Az irracionalisták gyűlölete ma teljesen elárasztja az egykor szebb napokat megélt közösségi médiát, a „haragpártiak” lassan évtizedes érvei aköré épülnek, hogy a mainstream nem csak azt teszi eléjük, amit kívánnak, mert nem az olvasói „kívánságok” kiszolgálója. Valójában ez az alternatívmédia-fogyasztók csapdája, ez az a buborékeffektus, ami miatt megvezethetők és „terelhetők”. Robert Fico és kormánya, na meg legújabb partnere, a Szövetség pedig az RTVS „finomhangolásával” ezt a terelgetést szeretné megvalósítani. Ezért lesz a 2024 a szabad gondolkodás fekete éve, ha tervük sikerül.