Az uniós jogalkotásba beragadt ugyanis a természet-helyreállítási törvény, amely szerint az EU-tagok szárazföldi és tengeri területeinek legalább 20%-át, 2050-ig pedig az összes helyreállításra szoruló ökoszisztémát helyre kell állítani. Ez a törvényjavaslat a tagországok minisztereit tömörítő tanács előtt hónapok óta álldolgált, mert egy országnyi szavazattal kevesebb gyűlt össze a támogatására, mint szükséges, holott ez a Zöld Átmenet egyik fontos jogszabálya.

Gewessler úgy döntött, hogy saját koalíciós kormánya negatív döntését felülírja. Ehhez egy jogi kiskaput keresett: a szövetségi rendszerben működő osztrák kormányban ugyanis csak akkor dönthet önállóan a miniszter, ha a tartományok nem értenek egyet. Láss csodát, egy tartomány végül kiállt a sorból, és a jogi helyzetet megteremtette Gewesslernek. Csakhogy közben Nehammer kancellár levelet írt az uniós tanácselnöknek, Belgiumnak, hogy renegát miniszterének szavára ne hallgassanak semmiképpen sem.

Az uniós döntéshozatalban azonban nincs erre eljárás, nem mérlegelhetik, hogy a jelen lévő miniszter hogyan kapta a mandátumát. Így Gewessler megszavazta hétfőn a tanácsülésen a fenti törvényt, amely jogerőre emelkedhet.

Ausztriában kitört a politikai vihar. Alkotmánybíróság előtt az ügy, illetve közjogi pert is indítanak, hogy kiderítsék, visszaélt-e hatalmával a miniszter. Ő maga egy korábbi, a nagyobb koalíciós párt, az ÖVP által használt hasonló esetre hivatkozott, amiből nem lett jogi eljárás.

Az biztos, hogy nem jön rosszul az osztrák zöldeknek a botrány. Ősszel választás, eddig nem álltak fényesen, most viszont a saját szavazóik számára kedves történettel újra bátornak mutatják magukat. Más kérdés, hogy általánosságban a koalíciók körüli bizalmi szintet ez hogy fogja a jövőben befolyásolni, és ki mit várhat el majd koalíciós partnerétől.

Most sokan örülnek a renegát akciónak, de egy pillanatra gondoljuk el, hogy szélsőséges pártok is vannak nagyobbakkal koalícióban, mi lenne akkor, ha ők kezdenének önálló lépésekbe…