Külső
Különlegességük a pettyezett páncélzat. A teknősöknél általában a nőstények nagyobbak, de ennél a fajnál fordított a helyzet. A hímek farka ugyanis a testükhöz viszonyítva hosszabb, töve vaskosabb, mellső lábaikon a karmok erőteljesebbek, szemükben a szivárványhártya élénk narancsvörös vagy barnáspiros színű. A nőstényeknek rövidebb a farkuk, domborúbb a haspáncéljuk, szivárványhártyájuk sárgás vagy fehéres színű. 

Mindennapok
Szeretik a tiszta vizet, a vízi növényzettel benőtt tavakat, holtágakat. Remek úszók, de a szárazföldön kissé esetlenül mozognak. Imádnak napozni, ezt főleg vízen úszó fatörzseken vagy a partról benyúló ágakon teszik, hogy azonnal be tudjanak csusszanni a vízbe, ha veszélyt érzékelnek. Nagy szükségük van szárazföldi élőhelyekre is, ahol a tojásaikat lerakhatják. A legideálisabb a növényzettel csak mérsékelten borított, laza talaj. A mocsári teknősök egyébként hosszú életűek, ideális körülmények közt elérhetik a kilencven-száz évet is akár (felénk erre csak fogságban képesek).

Táplálék
Ragadozó állatok, de a dögöket sem vetik meg. Eltakarítják a haltetemeket, döglött békákat. Megeszik a szúnyogokat, legyeket, illetve csigákat és férgeket is fogyasztanak. A növényi tápláléknak is nagy szerepe van az étrendjükben. 

Szaporodás
Tojásokkal szaporodnak, amelyeket a nőstények a vizek partján a homokba vagy a tőzegbe raknak. Az aprócska tojásokból augusztus‒szeptemberben kelnek ki az utódok, de egy év is eltelhet, mire az új egyedek előmásznak a földből. A mocsári teknősök csak tízéves korukra lesznek ivarérettek.

Fajtársból ellenség
Az Amerikából származó, vörösfülű ékszerteknős szabadon engedett egyedei komoly vetélytársai lehetnek a mocsári teknősöknek. Kiszorítják őket az élőhelyükről, és megeszik előlük a táplálékot, ezzel pedig felborul az ökoszisztéma. Megunt kisállatainkat ezért se engedjük szabadon!

Túlélni a telet
A hideg hónapok alatt a teknősök a tavak, holtágak aljára úsznak, ahol beássák magukat az iszapba. Mivel a teknősök ektoterm állatok, képesek a testhőmérsékletüket a külvilág hőmérsékletéhez igazítani. Minél hűvösebb lesz az állatok teste, annál inkább lelassul az anyagcseréjük: így alacsonyabb lesz az oxigén- és energiaigényük. És hogy hogy nem fulladnak meg? A vízben oldott oxigént hasznosítják. A kloákájukon ugyanis található egy hajszálerekkel átszőtt anális hólyag, ennek segítségével veszik fel a vízben oldott oxigént. A szaknyelvben ezt kloakális légzésnek nevezik. 

A teknősök akár egy hűtőbe téve is képesek átvészelni a telet. Ha későn találják meg a mocsári teknősök utódait, és azok már nem jutnak el biztonságos helyre a hideg hónapok előtt, a zoológusok alkalmazzák ezt a módszert a páncélosok átteleltetésére.

Teknőshelyzet Szlovákiában

Marcelháza és Bodrogszerdahely az ország két különböző pontján található, egyvalami mégis közös a két településben: tájaikon teknősök élnek és szaporodnak. Csakhogy a Bodrogszerahely határában elterülő Tajba Nemzeti Természeti Rezervátum vízfelületeit kiszáradás fenyegeti, így egyre inkább csökken a mocsári teknősök életterülete. Horváth Enikő helyi zoológus elmondta, hogy a mocsaras-lápos terület a megváltozott klíma miatt a közelmúltban többször is kiszáradt, a víz szintje csak a lehulló csapadék mennyiségétől függ.
„Jelenleg körülbelül százötven darabra becsüljük az itteni teknőspopulációt. Több mint tíz éve foglalkozom velük, azóta a fél rezervátum eltűnt. A helyzet pedig évről évre csak romlik. A probléma akkor kezdődött, amikor az ’50-es években elkezdték lecsapolni ezeket a mocsarakat, hogy minél több mezőgazdasági területet hozzanak létre.”

Tojásrakás segítséggel

Május és június közt van a teknősök tojásrakó időszaka, ilyenkor adódik a legnagyobb esély arra, hogy megfigyelhessük ezt a különleges élőlényt. 

„Hogy pontosan mikor kezdődik a tojásrakás, az az időjárástól függ. Ez az időszak körülbelül egy hónapos intenzív terepmunkát jelent számunkra. A cél az, hogy lefedjük, és ezzel megvédjük a fészkeket a károkozóktól. A Tajbát mezőgazdasági terület veszi körül, ezért a teknősöket tojásrakás közben is veszély fenyegeti. Ha minden rendben megy, a teknősmama este nyolc-kilenc körül kezdi el ásni a fészek helyét. Fontos, hogy ilyenkor ne zavarjuk meg. Ha később megyünk ki, mikor már megkezdődött a tojásrakás, éjjel kifürkészhetjük, hová rakja a tojásokat, ilyenkor már nem fog elmenni. Ez lassú folyamat: két-három óra is lehet, mire a tojásokat lerakja, majd beássa. A végén megjelöljük a fészket, a nőstényt pedig katalogizáljuk: fotót készítünk, megmérjük, vért veszünk tőle. A vérmintákat a genetikai állomány megfigyelése végett gyűjtjük. 

Néhány éve nyomkövetőt is kaptak, hogy tanulmányozhassuk a mozgásukat. A költőhely egy többhektáros, térdig fűvel benőtt, régi mezőgazdasági terület. Ez a megfigyelés szempontjából elég nehéz terep. Munkám során több fészekrakó helyen is jártam, Ausztriában például a gát mentén raknak tojásokat a nőstények, így kicsit könnyebb dolguk van az ottani zoológusoknak, természetvédőknek” – tudjuk meg Enikőtől. 

A teknősök páncélja együtt nő velük, így azon növekedési vonalak alakulnak ki. Ezt úgy kell elképzelni, mint a fák évgyűrűit. Ha a teknős nem túl idős, ezek a vonalak segíthetnek megállapítani a korát. Minél idősebb egy példány, annál nehezebb az éveinek pontos meghatározása, mert a gyűrűk összemosódnak. A Tajba Nemzeti Természeti Rezervátumban több mint harmincéves teknősöket is számon tartanak.

Hosszú élet, lassú szaporodás

„A mocsári teknősök hosszú életűek, ezért alapjáraton nem lenne gond, hogy egy évben kevés az utódjuk. A mocsár kiszáradása, a klímaváltozás miatt azonban a teknősök jóval nagyobb területen mozognak, és a legtöbbször védett övezeten kívül raknak fészket. Így ma már a mezőgazdasági gépek is veszélyt jelentenek az állatokra. Egy fészekben egyébként átlagosan tizenkét tojást raknak le a nőstények. A fészekből nem visszük vissza a vízbe a nőstényeket, mert emlékeznek az útra. Ha visszaszállítanánk őket, később nem találnának vissza a költőhelyre. 

Két-három hónapba telik, míg az utódok kifejlődnek és kibújnak a tojásból. Általában szeptemberben kelnek ki, de ilyenkor még a fészekben maradnak, itt telelnek át. Aztán tavasszal, április környékén kelnek útra, hogy megkeressék a vizet, a helyet, ahol élni fognak. Ez másfél-két kilométeres távot is jelenthet. Ezzel addig nem volt gond, amíg mindenhol ráakadtak valamilyen vízre, de most már csak egy helyes irány van, a kicsik pedig nem tudják, merre kell indulniuk. Az eljutás azért is nehézkes, mert az út során rengeteg veszélynek vannak kitéve a kisteknősök: ragadozók, emberek, autók, mezőgazdasági gépek. Ha egy évben öt utód bejut a vízbe, az már jó aránynak számít. Találtunk kisteknőst augusztusban is, ez azt jelenti, hogy hónapok óta mászkált, mert nem talált el a vízig. Őt sikerült megmenteni” – magyarázza Horváth Enikő. 

A zoológus szerint a teknősök jövőjét minden egyéb mellett a Tajba, a Bodrog folyó és a kanálisok közvetlen összeköttetése, illetve a mezőgazdászok és állami természetvédelmi szervek együttműködése tehetné biztosabbá. 
 

A cikk a Vasárnap családi magazin 2024/26-os számában jelent meg, 2024. június 25-én.