Nem csak szlovákiai politikai hagyomány, hogy egy kormánykoalíció aktivitása ciklusokra oszlik. Miután megalakul egy új kormány, általában hónapokon belül, még a győzelmi eufóriára építve elfogadják a kulcsfontosságú törvényváltoztatásokat és az esetleges megszorításokat. A következő egy-két év a konfliktusmentes, csendes kormányzásról szól, apró korrekciókkal telik, végül az utolsó egy-másfél évben felpörög a választási kampány és megindul az osztogatás.

Elcsúszott tervek

A Fico-kormány esetében az említett forgatókönyv több okból is megtört. A tavaly szeptemberi idő előtti választásokat követően a koalíciónak először azzal kellett foglalkoznia, hogy elfoglalja a minisztériumokat és működőképes költségvetést rakjon össze az idei évre – amire alig egy hónap állt a rendelkezésére. Nem sikerült zökkenőmentesen a kulcsfontosságú törvények elfogadása sem. A koalíció számára az elsődleges prioritást a pártokhoz közeli háttérembereket kellemetlenül érintő Büntető Törvénykönyv megváltoztatása jelentette, de nem tudott gyorsan változtatni a szabályokon. Az ellenzék tömegtüntetésekkel, majd pedig obstrukcióval, azaz a parlament munkájának ellehetetlenítésével lassította le a folyamatot, így a változások elfogadása több hónapot csúszott, hogy aztán így is utólag korrigálják a túlságosan enyhére sikeredett büntetési tételeket.

A kormány munkájának ütemét májusban újabb váratlan fejlemény törte meg. A Robert Fico miniszterelnök elleni merénylet pont a hagyományos nyári szünet előtt bénította meg pár hétre a kormányt és a törvényalkotási folyamatot, valamint új témákat vitt a közéletbe – mint a politikusok biztonsága, vagy a gyűlöletbeszéd elleni fellépés. A nyáron már az intézményi változások, mint a közmédia átalakítása az SNS szája íze szerint, illetve a nagy kulturális intézmények személycseréi adtak témát a politikában. Augusztus második felére ismét megjelentek az utcákon a több ezres, szervezett tömegtüntetések, a három koalíciós párt pedig csak szeptemberben, egy évvel a kormányalakítás után tud egyáltalán tárgyalni arról, hogy is fognak kinézni a borítékolhatóan nagy felzúdulást kiváltó gazdasági megszorítások. Ősszel dőlhet el az is, hogy meddig hajlandó elmenni a követelései érvényesítésében a házelnöki posztot követelő SNS. Szélsőségesen rossz esetben akár meg is bukhat a koalíció, ha Andrej Danko követeléseit nem teljesítik – ez nélkülözne minden logikát, de hasonló módon veszítette el parlamenti többségét a Matovič-kormány is az SaS távozása miatt.

Bár a hírek a kormány problémáiról és az ellenzék tiltakozásáról szólnak, Robert Fico az elmúlt héten két olyan lépést is tett, ami szilárdan megalapozhatja a Smer helyzetét a következő időszakra, egyben végleg a partvonalra küldi az akadékoskodó liberálisokat és civil szervezeteket. A kormányfő több tucatnyi nagy szervezettel együtt aláírta a szociális párbeszéd fejlesztéséről szóló dokumentumot, egy héttel később pedig egy memorandummal látványosan megerősítette az ország irányultságát az Európai Uniós és NATO-tagsággal kapcsolatban.

Kényelmes partnerek

A szociális párbeszéd fejlesztéséről szóló memorandum aláírását több hónapos előkészítés előzte meg a kormány részéről. Fico már a kormányalakítást követően létrehoztak egy szociális párbeszédért felelős biztosi pozíciót és erőteljesen utalt arra, hogy kialakítja a szociális konzultáció csatornáit. Kormánybiztossá végül Vladimír Faičot nevezte ki, aki az ASA elemzőközpont alapítója révén a Smer egyik, a szlovákiai értelmiség körébe jobban beágyazott tagja.

Az előkészítési fázis kicsúcsosodásaként a kormányfő és Faič augusztus 22-én tizenöt nagy szervezet társaságában aláírt egy hat pontos dokumentumot, amely a szociális párbeszéd kialakításáról szól. A dokumentum többek között leszögezi, hogy a platform szerepet vállal Szlovákia fejlesztésében, folyamatos munkát végez, segít az ország irányításában, visszacsatolást nyújt a kormány munkájára, valamint a szervezetek nevében állandó egyeztetés zajlik majd a kormánnyal. Fico a kapcsolódó sajtótájékoztatón pontosította is, miként értelmezi az egyeztetés fogalmát: a szervezetek egy-másfél havonta üléseznek majd és mindig egy-egy aktuális témáról beszélnek majd az érintett kormánytagokkal, közvetítik az észrevételeiket és meghallgatják a javaslataikat. Az első konkrét, szeptemberre meghirdetett találkozón a külpolitikáról esik a legtöbb szó. Nem minden találkozón vesz részt az összes szervezet, a tevékenységi körükbe eső témákkal kapcsolatban hallgatják meg a véleményüket.

A dokumentumot nem fantomtársulások írták alá, valós társadalmi tőke és energia áll az együttműködők mögött. A tizenöt szervezet között akadnak vallási intézmények, mint például a Szlovák Püspöki Konferencia, értelmiségi szerveződések, mint a Szlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Rektori Konferencia, régiós társulások, például a Városok és Falvak Társulása (ZMOS) valamint a megyéket tömörítő SK8, továbbá tucatnyi munkáltatói szervezet. Fontos, hogy kisebbségi magyar meghívott szereplő nem szerepel a tizenöt aláíró között és az előzetes jelzések sem utalnak arra, hogy a jövőben bármiféle magyar érintettségű ügyet szeretne a kormány szervezeti konzultációra bocsátani. A Matica slovenská szintén nem kapott meghívást a tizenöt eredeti aláíró közé.

A lépéssel a kormány célja, hogy kiváltsa, vagy jelentéktelenebbé tegye a civil szférával való konzultációt. Miután a szociális párbeszédről szóló dokumentumot jelentős, társadalmi és szervezeti háttérrel bíró szervezetek írták alá, feltételezhető, hogy a megjegyzéseiket a kormány képviselői részéről beépítik az aktuális törvénytervezetekbe. Ezzel párhuzamosan kevesebb teret hagynak a társadalmi konzultációra, a kormány könnyebben utasíthatja el a törvénytervezetekhez érkező megjegyzések és petíciók tartalmának figyelembe vételét.

Unió mindhalálig

Bő egy héttel a szociális párbeszédről szóló dokumentum szignózása után Robert Fico újabb papírt írt alá – Peter Pellegrini államfő és Peter Žiga (Hlas) megbízott házelnökkel együtt memorandumban erősítette meg az ország elkötelezettségét az Európai Unió és a NATO mellett.

A memorandum üzenete egyértelmű: Szlovákia a két nemzetközi szerveződés felelős és elkötelezett tagjának tartja magát és tisztában van a státuszából fakadó kötelezettségekkel. Eközben azonban fenntartja a jogot a szuverén külpolitikára és „négy világtáj felé” nyitja ki a külpolitikáját, valamint – Juraj Blanár (Smer) külügyminiszter szavaival élve – előnyben részesíti a párbeszédet az erőszakkal szemben.

A memorandum szövegének a célja, hogy a szlovák kormány látványosan elejét vegye az ellenzéki kritikáknak az ország külpolitikai irányultsága kapcsán. A koalíció lépései miatt ugyanis visszatérő megjegyzéssé vált az ellenzéki pártok részéről, hogy a Fico-kormány antidemokratikus lépései az ország megbüntetéséhez, végső esetben az Unióból, esetleg NATO-ból való kiközösítéséhez vezethetnek. Magyarországhoz hasonlóan azonban Szlovákiának sincs hasonló deklarált célja.

Fontos megjegyezni, hogy a kormány az általános közhangulatot követi a megállapítással. A Globsec idén készített felmérése szerint az EU-tagságot a lakosság 72 százaléka támogatja, míg a NATO-tagságot 58 százalék – ez 8, illetve 11 százalékpontos emelkedést jelent a 2023-as adatokhoz képest. Érdekesség, hogy a tavalyi év támogatottsági mélypontja a Globsec elemzői szerint pont azért következhetett be, mert a Smer, az SNS és a Republika választási kampányában megjelentek a NATO- és EU-ellenes jelszavak.

A memorandum tartalma a nyugatnak való jelzés mellett még egy szempontból fontos a Smernek: Robert Fico a dokumentummal jelezheti a Republika párt felé, milyen feltétellel hajlandó tárgyalni a párttal egy esetleges koalíciókötésről. A szélsőséges, gyakran nyíltan kilépéspárti nézeteket hangoztató Republika ugyanis bár jelenleg nincs a parlamentben, de a legtöbb felmérés szerint bejutna a törvényhozásba a következő választáson – és a Smerrel és a Hlas-szal többségben kormányt is alakíthatna. A memorandum kitételei a szuverén külpolitikáról ugyanakkor megengedik Ficónak, hogy az előző kormányoknál elnézőbb módon viszonyuljon Oroszországhoz és Kínához.

Párhuzamos ország

A két fejlemény is megerősíti, hogy Szlovákiában a következő években két párhuzamos univerzum alakul majd ki. A Fico-kabinet a saját hálózataira és alapdokumentumaira hivatkozva hirdetheti, hogy Szlovákiában demokratikus módon, minden fontos hazai szereplőt meghallgatva hoz döntéseket. A kormány lavíroz majd kelet és nyugat között, bizonygatja, hogy érdeke a nyugati szövetségesi hálózatának fenntartása, miközben nyíltan szorosabb kapcsolatokat ápol majd a keleti nagyhatalmakkal.

Az ellenzéki pártok és szimpatizánsaik ezzel szemben tiltakozásokkal és tüntetésekkel töltik majd a következő egy-két évet. Folytatódnak a személycserék az állami intézményekben, a civil szféra egy része, jellemzően a liberális szervezetek pedig kiszorulnak a döntéshozatalból.

A politikai alaphelyzet csak két esetben változhat meg: ha váratlanul összezuhan a kormány egy belső válság miatt, vagy ha a gazdasági megszorítások miatt látványosan csökken a koalíciós pártok támogatottsága. Kérdéses, hogy Robert Fico miként reagálna ebben az esetben – de egyelőre nem a miniszterelnök van lépéskényszerben.