Az idei szezonban nemcsak a csoportkörös rendszert formálták át az UEFA nemzetközi kupasorozataiban, hanem történtek egyéb változások is. Az átszervezésnek köszönhetően például néhány bajnokság kupagyőztese – többek között a magyar Paks vagy a szlovák Ružomberok – idén már nem a Konferencialiga, hanem az Európa-liga selejtezőjében indulhatott. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy ezeknek a csapatoknak nem ért véget az európai kupaszereplés, amennyiben elveszítettek egy párharcot, hanem folytathatták a harcot eggyel „lejjebb”, a Konferencialigában. Ezt kihasználva a Paks és rózsahegyiek is a főtábla kapujáig jutottak, ott viszont verhető ellenfelekkel szemben végül alulmaradtak.

Európai hadjárat

„Most, hogy túl vagyunk rajta, azt mondanám, hogy nagyon gyorsan eltelt ez a nyár. De amíg benne voltunk, nagyon nehéznek és hosszúnak tűnt. Sok meccset játszottunk, fizikálisan és mentálisan is nagy kihívás volt ez az időszak, és ehhez sokat hozzátett a több hosszú utazás is – fogalmazott lapunknak Domonkos Kristóf, a rózsahegyiek 26 éves, dunaszerdahelyi nevelésű középpályása, aki a Tobol Kosztanaj, a Trabzonspor, a Hajduk Split és a Noah ellen is kipróbálhatta magát az elmúlt hetekben. Domonkos a nyolc nemzetközi mérkőzésen hétszer lépett pályára, ebből háromszor kezdőként, négyszer pedig csereként.

„Rögtön az első fordulóban kifogtunk egy kazah ellenfelet, ahová majd’ nyolc órát repültünk, és tankolni is meg kellett állnunk. Sokat kivesz az emberből az utazás, aztán pedig gyorsan meg kell szokni az új terepet. Úgy három hét elteltével sikerülhet valamennyire akklimatizálódni, kicsit mi is megszoktuk a hajtást” – mondta Domonkos, aki kitért a csapat izgalmas horvátországi kalandjára is.

Plusz egy nap Splitben

A rózsahegyiek a Konferencialiga-selejtező 3. fordulójában hazai pályán 0:0-t játszottak a Hajduk Splittel, majd az idegenbeli visszavágón bravúros, 1:0-s győzelmet arattak és továbbjutottak a playoffba. A dalmáciai kirándulás viszont nem csak a diadal miatt maradt emlékezetes a liptóiak számára. „A tervek szerint a mérkőzés után Splitben aludtunk, és másnap reggel indultunk volna haza. Csakhogy a felszállás után a pilóta nem tudta behúzni a repülőgép futóművét, így tulajdonképpen csak tettünk egy kört Split fölött, az előírások szerint le kellett szállnunk. A nyári csúcsidőszakban nehéz volt másik gépet találni, így még egy napra a városban ragadtunk – ez pénteken volt, miközben megtudtuk, hogy már kedden pályára lépünk Örményországban a Noah ellen. Amíg vártunk a hazatérésre, sétáltunk egyet Splitben, még a tengerben is úsztunk egy kicsit. Megtapasztaltuk, hogy ott teljesen más az emberek hozzáállása a futballhoz. Sok beszólást kaptunk, mert mindenki pontosan tudta, kik vagyunk. Volt, hogy egy ötéves gyerek is felismert minket, hogy mi vagyunk a Ružomberok, a tegnapi ellenfél. Városszerte megtalálhatóak a csapat zászlói, Splitben mindenki a futballal él” – mesélte a középpályás.

Rövidzárlat Jerevánban

Split után már a playoff következett, amelyben a rózsahegyi csapatra egy verhető ellenfél várt a jereváni székhelyű FC Noah képében. A liptóiak számára viszont nagyon rosszul sikerült az örményországi meccs, megérdemelten kaptak ki 3:0-ra, így a hazai visszavágón a 3:1-es siker is kevés volt a főtáblához. „Az egész európai szereplésünket gyönyörűnek tartom, de a végkifejlet eléggé fájó volt. A legjobban az fáj, hogy az első meccset nagyon elrontottuk. Ebben sok tényező közrejátszott, a négy belső védőnk közül egy sérült, kettő pedig beteg volt. Elölről Tučný Ádám is több hetet hiányzott betegség miatt. Ezekre a dolgokra végső soron persze senki sem fog emlékezni, csak megemlítem a teljesség kedvéért. Aztán a Noah elleni visszavágón visszajöttünk a sírból, teljesen más szellemben játszottunk. Már 3:0-ra is vezettünk, aztán kaptunk egy elkerülhető gólt. Végül is kijött rajtunk a nagy hajtás. A kazah út, a plusz egy nap Splitben, meg az, hogy hazaértél, aludtál egyet, aztán másnap indulhattál megint valahova. Talán a tapasztalathiány miatt sem sikerült elérnünk a főtáblát.”

Domonkost nehéz helyzetbe hoztuk, amikor megkértünk, válassza ki a Tobol, a Trabzonspor, a Hajduk és a Noah közül a legnehezebb ellenfelet. „Papíron a Trabzonspor volt a legerősebb ellenfelünk, és tényleg érezhető volt, hogy sokkal képzettebb futballistái voltak, mégha nem is világsztárok. De mi két kiegyenlített meccset játszottunk velük, helyzeteink voltak, és csak a gól hiányzott. De amúgy mindegyik mérkőzés nagyon nehéz volt, maximálisan koncentráltnak kellett lennünk minden egyes pillanatban. Az ellenfeleink olyan kvalitásúak voltak, hogy ha hibáztunk, azonnal góllal büntettek” – mondta.

Élet a Konferencialiga után

„Mindenki szeretne minél többet játszani – reagált Domonkos a kérdésre, miszerint elegendőnek tartja-e a vezetőedzőtől kapott lehetőséget. – Smetana edző szereti rotálni a csapatot, azaz mindig készen kell állnod. Nem gondolkodtam azon, hogy elégedett vagyok-e a játékperceim számával. A csapat teljesítményével mindenképpen az vagyok. Az utolsó lépés nem sikerült, de büszkék lehetünk magunkra. Miután lezárult a kupaszereplés, a klubvezetés bejött az öltözőnkbe és kaptunk egy nagy dicséretet, ahogy a rózsahegyi polgármestertől is. Talán úgy lehetne összefoglalni a legpontosabban a szereplésünket, hogy volt egy nagy adag elégedettség és egy negyedrész csalódottság.”

Most már csak a Niké Liga maradt a rózsahegyieknek, ahol a csapat már kétszer is meccset halasztott, a további négy találkozón viszont veretlen maradt, és jelenleg a tabella 6. helyén áll. „Olyan nagy volt a hajtás az elmúlt hetekben, hogy igazából még nem is beszéltünk róla, hogy mi is a bajnokságban a pontos célunk. Ami biztos, hogy nincs idő nyalogatni a sebeket. Úgy gondolom, hogy a felsőházba jutást egyértelműen ki kell harcolnunk. Az emberek immár többet várnak tőlünk és mi is többet várunk saját magunktól. Mi lennénk a legcsalódottabbak, ha nem a tabella első felében végeznénk.”

Magyaros légió Rózsahegyen

Ami a rózsahegyiekkel kapcsolatban érdekesség, hogy ők a szlovák élvonal „legmagyarosabb” csapata a DAC mellett. Domonkos Kristófon kívül ott van a keretben a középhátvéd Matúš Malý, a középpályán a még bemutatkozásra váró Szolgai Máté, a támadósorban pedig Tučný Ádám és a rozsnyói származású Marko Kelemen. Domonkossal együtt mind az öten DAC-os múlttal rendelkeznek és mindannyian folyékonyan beszélnek magyarul, még ha nem is feltétlenül mindegyiküknek magyar az anyanyelve. „Az öltözőben is van, hogy magyarul beszélünk egymás között” – árulta el Domonkos Kristóf.