Molnár Csaba rendező és stábja hat évig dolgozott ezen a projekten, és a komoly bevezető kampánynak köszönhetően csak az nem tudott a péntek esti premierről, aki az utóbbi heteket offline töltötte valamelyik távoli tengerparti üdülőhelyen. Bízom benne, hogy olvasóink is elegendő háttérinformációt gyűjthettek be mostanra, úgyhogy ezúttal nem kívánok kitérni az előzményekre. Inkább nézzük, mit láthattunk az első részben.

De még mielőtt belecsapnánk a lecsóba, jegyezzük meg, hogy az első szlovákiai magyar tévésorozatként hirdetett Pressburgot elsősorban mi tudjuk élvezni „minden szinten”, hiszen nekünk nem kell olvasnunk a feliratokat, a mi kis buborékunkban népszerű színészeket láthatunk a képernyőn, akik saját anyanyelvükön beszélnek – egyesek ízes tájszólásban, ami külön öröm a fülnek – és megértjük azokat az apró poénokat is, amelyeket a többségi nemzet nézőinek nem igazán. Emiatt a feliratok itt-ott nem azt adják vissza, ami elhangzik, például az első jelenetben, amikor Dékány Niki megjegyzi, hogy a magyar nyelvi jogokért küzdő aktivista kollégája úgy szaval, mint Culka Ottó. A szlovák nézőnek fogalma sincs, kicsoda az említett illető, úgyhogy egy másik név szerepel helyette a feliratozásban: Gizka Oňová, aki pár perccel színre is lép, megzavarva a Felvidéki Betyárok nevű titkos alakulat videófelvételét. A sokoldalú szlovák színésznő magyarul kezd el beszélni, méghozzá kifogástalanul. Alaposan meglepődtem, mert nem tudtam, hogy magyar származású – anyukám szerint alaposan le vagyok maradva, a mi berkeinkben ugyanis ez köztudott tény.

Ekkor határoztam el, hogy másodszorra megpróbálom beleélni magam egy átlagos szlovák néző helyzetébe, akinek feliratokat kell olvasnia egy hazai sorozatban. (Már fent van az internetes archívumban az első rész, úgyhogy természetesen újranéztem).

Egy dél-szlovákiai faluban él egy fiatalember, bizonyos Attila (Matusek Attila), aki a családi gyümölcsösben betolakodókat talál – két szelfizgető szlovák leánykát (egyikükről kiderül, hogy iráni „migráncs”). Kifejezetten ellenséges velük, senki sem gondolná, hogy egyikük később a barátnője lesz, akinek köszönhetően sokat megtud az általa utált szlovákokról – illetve fordítva is érvényes a képlet.

Talán nem vagyok egyedül az érzéssel, hogy nagyon gyorsan elrepült ez a 23 perc. Szerencsésebb lett volna két részt leadni egyben, mert a továbbiakban ismerkedhetünk meg a kozmopolita Zitával (Anna Jakab Rakovská), a harmadik részben pedig kettejük története egybefonódik, de így ez most kicsit lóg a levegőben. Az adagolás egyébként nem az alkotókon múlott, hanem a tévécsatorna megmondóemberein, úgyhogy gyorsan vissza is szívom mindezt. 

Egyelőre még csak a földhözragadt Attila világát láthattuk, aki remek játékával nem feltétlenül pozitív figuraként prezentálta magát, pont olyan, mint amilyennek elképzeli a magyarokat a szlovák többség, akik még nem találkoztak élő itteni magyarral. Ez nyilván a koncepció része. 

Attila gyűlöli Pozsonyt. Jó neki ott, ahol van (Csicsón), de váratlanul a fővárosba kell költöznie, mert egy földije szerint pénzt keresni csak ott lehet. A bennfentes barát (Béhr Márton) a Szlovák Rádióban dolgozik, ott a bázisuk a Felvidéki Betyároknak is, akikhez főhősünk némi rábeszélésre csatlakozik. De róluk sem tudunk meg túl sokat – egyelőre. Attila édesapja (Csuja Imre) – szívinfarktus ide, vagy oda – megszökik a pozsonyi kórházból. Itt ér véget az első rész.

Izgalmas felvezetés, még bármi lehet belőle. Talán túl sok infót kapunk húsz percben, és nem biztos, hogy az átlagnéző emlékezni fog, mit látott egy héttel korábban. Többnyire kifogástalan színészi játék, sok helyszín, külsők és belsők egyaránt, színes képi kavalkád. És apró túlzások – például amikor a főhős anyját játszó, egyébként nagyot remeklő Molnár Xénia nekitámad az almafának, vagy amikor a szlovák orvos az internet segítségével fordítja le a magyar nyelvű tájékoztatást kérő hozzátartozóknak az infarktus jellemzőit – nos, ilyesmi szerintem nem fordulhat elő a való életben.

Sokat fogok még írni erről a sorozatról, úgyhogy nyugalom és csigavér: a második rész ismét pénteken, ismét a Dvojkán, ismét 21.25-től. Aztán pedig a neten.