Mi okoz gondot a jogvédők szerint?

Zuzana Havírová, a Roma Érdekvédelmi és Kutatóközpont igazgatója szerint az oktatási reform legellentmondásosabb része, hogy azok az iskolák, ahol roma nyelvet és irodalmat oktatnak, nemzetiségi iskolának minősülhetnének. Egy párhuzamos roma oktatási rendszer kialakulásától tart.

A nemzetiségi oktatásnak ez az újradefiniálása a szegregáció elrejtésének eszközévé válhat

– fogalmazott Havírová.

Vlado Rafael, az EduRoma igazgatója azt hangsúlyozta, hogy különösen fontos felszámolni a délután kezdődő tanítást az iskolákban, mert ez csak a roma gyerekeket érinti. Erről a döntést nem lehet csak a fenntartóra bízni, szükség van a minisztérium koordinálására. Szerinte a szegregáció megelőzésére vonatkozó iránymutatás is hiányos.

Szlovákiának sürgősen olyan intézkedéseket kell elfogadnia, amelyek komplexek, deszegregációsak és következetesen végrehajthatóak

– fogalmazott Kamila Gunišová, az Amnesty International szlovákiai hivatalvezetője.

A szervezet még július elején petíciót indított szegregált iskolák létrehozása ellen. Állításuk szerint ugyanis Szlovákiában a legnagyobb az aránya az Európai Unió tagországai közül az osztályokban vagy iskolákban elkülönített romáknak. Ráadásul a miénk az egyetlen uniós ország, amelyet az Európai Bizottság a faji egyenlőségről szóló irányelv megsértésével vádolt meg az Európai Unió Bíróságán. Arra kérik az oktatási tárcát, hogy biztosítsa, egyetlen olyan új osztály vagy iskola se jöhessen létre, ahová kizárólag roma gyerekek járnak.

Az oktatásügy szerint félreértésről van szó

Az oktatási tárca kommunikációs osztálya a civil szervezetek aggályaira reagálva közölte, hogy a szegregációmegelőzésén dolgoznak, és a törvényi változások ezt szolgálják. A minisztérium szerint az aktivisták félreértelmezik a nemzetiségi oktatással kapcsolatos helyzetet.

„A javasolt változtatás feltételt szab a nyelvoktatásnak, és még véletlenül se lehet úgy értelmezni, mintha nemzetiségi iskolák létrehozását szándékozná megkönnyíteni. Éppen ellenkezőleg, a javasolt meghatározás célja, hogy ne lehessen visszaélni a nemzetiségi oktatás kategóriájával, és egyúttal biztosítsa a nemzetiségi nyelvek tanítását minden nemzetiségi iskolában” – magyarázták, hozzátéve, hogy a délutáni tanórák eltörlését pedig logikus és jó lépésnek tartják.

Megkérdeztük az oktatásügyi miniszter tanácsadóját

Ravasz Ábel is úgy gondolja, hogy a civil szervezetek félelmei jelentős részben a törvényjavaslat meg nem értéséből erednek. Elmondása alapján több intézkedéssel próbálnak tenni a tanulók elkülönülése ellen:

„Az egyik ezek közül az, hogy elérhetőbbé tesszük az óvodákat a kvótarendszer bevezetésével. Változtattunk a speciális iskolák működésén is, így kevesebben köthetnek ki indokolatlanul ilyen intézményekben.”

Hangsúlyozta a deszegregáció fontosságát, de kiemelte az anyanyelvi oktatáshoz való jogot.

„Ez a jog feltétel nélkül mindenkinek jár. Ehhez képest az a helyzet, hogy a 450 ezer romának, akinek a túlnyomó többsége roma nyelven beszél, nem tudjuk biztosítani ezt a jogot. Ezen szeretnénk változtatni azzal, hogy egyetlen helyszínen megpróbálunk egy jó minőségű roma nemzetiségi iskolát kiépíteni.”

Mi állhat a felháborodás hátterében?

Jelenleg egyetlen szlovákiai iskolában sem zajlik oktatás kizárólag roma nyelven, még olyan oktatási intézményből is kevés van, ahol egyáltalán tantárgyként tanítják a roma nyelvet és irodalmat. Júniusban viszont az oktatásügyi minisztérium bejelentette, hogy kísérleti jelleggel roma tannyelvű nemzetiségi iskolát hoz létre a Késmárki járásban, Rókus (Rakúsy) településen.

„Különösen fontosnak tartom, hogy megteremtsük a kisebbségi gyermekeknek az anyanyelvi oktatás lehetőségét, beleértve a roma gyerekeket” – nyilatkozta akkor Tomáš Drucker oktatásügyi miniszter. Tanácsadója pedig az Új Szónak kifejtette, hogy az ezzel kapcsolatos bírálatok egy része megalapozatlan:

„Vannak, akik azt állítják, főként Ingrid Kosová a PS parlamenti képviselője, hogy nem biztosítjuk az iskolaválasztás szabadságát. De a helyzet az, hogy jelenleg nincs biztosítva a roma gyerekeknek az a lehetőség, hogy anyanyelven vagy szlovákul tanulhassanak. Az új iskolában viszont roma és szlovák nyelvű osztályok egyaránt lesznek.”

A tárca világossá tette, hogy az oktatási intézmény kialakítása fokozatos lesz, kísérleti jelleggel indul el, és folyamatosan felügyelik a helyzetet. Ez tehát nem egy rendszerszintű megoldás, csak a tapasztalatok kiértékelése után tesznek bármilyen általánosabb lépést, ez pedig több évbe is telhet. Rókuson a roma nyelvű oktatás ténylegesen egy vagy két év múlva indulhat el az akkori elsősöknél.

Tényleg szegregálni akarják a gyerekeket a Késmárki járás településén?

Ravasz szerint a válasz egyértelmű nem, hiszen a roma gyerekek elkülönítése sosem indokolt. „Az elkülönítés azt jelenti, hogy a gyerekeket az akaratuk ellenére és az érdekükkel ellentétes módon parkolópályára tesszük.”

Rávilágított, hogy szlovákiai magyarként érdemes saját tapasztalatainkat is figyelembe venni a kérdés megítélésében:

Az itt élő magyaroknak egy nagyon jelentős része nemzetiségi iskolába járt, mégse merül fel a szegregáció kérdése, hiszen ezek az iskolák a magyar gyerekek érdekeit szolgálják.

Miért éppen Rókus?

A falu önkormányzata szólította meg a minisztériumot, a tárca szakértői pedig különösen jó helynek tartják a kísérleti jellegű roma iskola kialakítására. Ennek egyik oka, hogy Rókus a romák által második legmagasabb arányban lakott település Szlovákiában a 2021-es népszámlálás szerint.

Ha egy településen a lakosság több mint 70 százaléka azt vallja, hogy roma nemzetiségű, az azt jelenti, hogy jogosultak mindenre, ami a nemzeti kisebbségeknek jár, így oktatási intézményre is

– fogalmazott Ravasz, hangsúlyozva az önmeghatározás fontosságát a kérdésben, hiszen a népszámlálás során a helyiek vallották saját magukat romának.