A Progresszív Szlovákia vezetőjének következetesen végigvitt menesztése, amit az állami dotációkkal indokoltak, nehezen magyarázható. Az igaz, hogy Šimečka néhány állítással szemben valószínűleg nem válik se közösségi mártírrá, se pedig az ellenzéket egyesítő személyiséggé attól, hogy már nem lesz házelnök. A politikus mindössze egy, a nyilvánosság számára nehezen értelmezhető, homályos funkciót veszített el. A közepesen tájékozott átlagember a távozásából annyit lát, hogy valaki a parlamentben már megint kevesebb fizetést kap. Elképzelhető az is, hogy a nyilvánosság emlékezetében megragad a homályos vádak egy része az állami források kihasználásáról. De ez a „Fico-győzelem” nagy áron érkezett: a Hlas-frakció önjáróbb része ismét rájött arra, hogy rosszul érzi magát az értékeit nem képviselő koalícióban, és tovább erősödnek a Szlovákiával szemben pedig már így is létező jogállamisági kifogások, a Ficóval szembeni nemzetközi fenntartások. Az ellenzéki alelnök nélkül üzemelő parlament, a civil szervezeti témák kapcsán menesztett politikus egy olyan téma, amit Európában teljesen máshogy értelmeznek, mint az országhatáron belül. Nem lehet kizárni, hogy Fico már most rendelkezik információkkal az esetleges forrásmegvonásokról, és Šimečka eltávolításával elébe megy a kritikáknak, ezzel magyarázva a brüsszeli dühöt. Mégis, a botránynak ki sem kellett volna pattannia – ha a kormányfő nem megy el a falig. A nyilatkozatháború után kedden már csak két rossz opció közül választhatott a koalíció: elbuktatja Šimečkát és növeli a feszültséget, vagy meghiúsul a szavazás, és ez a kormány gyengeségét mutatja. 

Fico számára minden problémával együtt sem a parlamenti alelnök menesztése volt a legkényelmetlenebb téma tegnap, hanem a megszorítások bejelentése. A kommunikációban ugyan talált szépségtapaszt a költségvetési változásokra – az alapélelmiszerekre vonatkozó adó csökkentését –, valójában azonban a kilátásba helyezett állami spórolások, például az alap áfakulcsra vonatkozó emelés, jóval kevesebb pénzt hagy a lakosság pénztárcájában. A negatív változást mindenki megérzi Szlovákiában a következő hónapokban. Lehet, hogy a megszorítások célközönsége látszólag a jogi személyek és cégek köre, de pontosan tudni, hogy miként kezelik a vállalatok a megnövekedett kiadásokat: a szolgáltatások árának emelésével és a költségek áthárításával. 

Fico tisztában van vele, hogy a kormánykoalíció választói két dolgot nem szeretnének látni az előző évek tapasztalataiból okulva: az egymással veszekedő koalíciós politikusokat, valamint a drágulást, amit megéreznek a kiadásaikon. Kedden kiderült, hogy mindkettőre egyre nagyobb az esély, ami súlyos dilemmák elé állítja a kormányt a jövőben. Az ellenségkeresés fokozásával ugyan valamennyire lehet kezelni a problémát, de nem a végtelenségig – márpedig a szlovákiai tapasztalat, hogy a most éppen Fico felé húzó ingadozó szavazók egy része könnyen otthon tud maradni a következő választáson.