Fontos és érdekes elnökválasztás előtt áll a Magyar Szövetség, hiszen többen is indulnak a pártelnöki tisztségért. Ön szerint a párt milyen állapotban lát neki a tisztújításnak?

Nem egyszerű választás elé nézünk. Mikor az országos elnökség a részleges tisztújítás mellett döntött – teljes tisztújítás akkor történne, ha az alsó szintektől a küldötteken keresztül mindenkit újjá kéne választani – akkor nem is gondol bele az ember, hogy milyen turbulenciák alakulnak majd ki ekörül. Érzem én is sajnos a saját bőrömön. Hogy mi a választás a tétje? Az, hogy a párt egyben marad-e vagy történik egy újabb szakadás. Továbbá az, hogy három év múlva, mikor parlamenti választás elé nézünk, milyen állapotban leszünk. A közvélemény-kutatók 4–5 százalék közé mérnek bennünket, néha kevesebbet, néha többet mutatnak. De azt látjuk, hogy nem tudunk 6 százalék fölé menni, viszont van egy törzsszavazói gárdánk, akik számára fontos, hogy itt vagyunk. Ki kell jelentsük, hogy az etnikai politizálásnak van alapja!

Feltételezem van elképzelése arra vonatkozólag, miként lehet megugrani az öt százalékos határt. Mi az, amit ön szerint a pártnak másként kell csinálnia, mi újat kell bevezetnie?

Ez egy összetett dolog. Nem lehet egy mondatban meghatározni a víziót vagy jövőképet, amely működne és magától bebiztosítaná a több, mint öt százalékot. Ha hasonló biztos terv létezne, mindegy lenne az elnök személye. Szerintem több tényezőn is múlik, mit rontottunk el. Az első számú dolog, amit a választók nem tudnak megbocsátani, hogy rosszul kommunikálunk. A kommunikációs félresiklások miatt értelmezhetetlenné vált a politikánk. A választók nem tudták pontosan, mi is az, amit mi képviselni akarunk. Ez abból is következett, hogy a platformrendszer miatt az elnökségi tagokat nem igazán tudtuk egy síkra terelni. A véleménykülönbség meghatározta az országos elnökséget, amivel nincs gond, azzal viszont már igen, hogy a kommunikációnk nem volt egységes. A második, amiben komoly problémát látok, hogy a párt hierarchiája rosszul működött. Elengedtük az alapszervezetek kezét, nem kötelező az évzáró, nem kell évente kétszer összeülniük, ezáltal pedig nincs erős személyes kapcsolatunk a helyi választókkal, aktivistákkal, nem látjuk, mi számukra a fontos. A harmadik dolog, ami félresiklott, a szakmai politika. Nyolc-tíz évvel ezelőtt még voltak szakmai alelnökeink – nem mintha egy személy kinevezése önmagában megoldást jelentene mindenre. De a szakmai politikánk elhalt. Az okát abban látom, hogy annak idején nagyon nagy, 25–30 fős testületek alakultak, amelyek nehezen tudtak határozatképessé válni. Én jóval kisebb, 5–7 fős akciósoportokban tudom ezt elképzelni online vagy telefonos kapcsolattartással, hogy rugalmasan reagáljanak a napi dolgokra. A negyedik tényező, amire hangsúlyt fektetnék, hogy a pártegyesítésre építve partnereket kell, hogy találjunk, akik szívesen működnek velünk együtt. Nem csak a társadalmi nonprofit szervezetekre gondolok, de pártszinten is olyan pártokkal kell együtt dolgozni, akikkel képesek vagyunk és velünk is képesek erre. Ez a négy pillér okozza a legnagyobb gondokat a Magyar Szövetségben.

A helyzetleírás jó lehet, de egy elnök egy személyben hogyan tud változtatni az említett problémákon? 

Több módon. Eleve a választáson először országos elnököt, majd OT-elnököt, végül két alelnököt választunk. Tizenkét fős országos elnökség alakul. A választáson az elnöknek indul egy csapata, akire az országos küldöttek rábólintanak, vagy sem. Ez előrejelzi, hogy azok a személyek, akik vállalják a munkát, hajlandóak legyenek a feladatukat elvégezni és támogassák az elnököt. Bízom benne, hogy koherens csapat áll össze, akik számára ez a dolog egyértelmű, ebben is látom annak a feltételét, hogy a jövőben ne legyen kettős vagy hármas kommunikáció. Ami a struktúrát illeti, modernizálni kéne. Mint mondtam, a parlamenti választás után nem volt általános tisztújítás, bizonyos platformok ugyanis úgy érezték, hogy ezen nem kapnák meg azt a súlyt, amit elképzelnének maguknak. Most már eltöröltük a platformokat egy „üzleti megállapodás” keretében, hogy finoman fogalmazzak. Viszont a járási szervekben még mindig vannak olyan alvó személyek, akik nem vesznek részt a munkában és meg kell tőlük kérdezni, hogy szeretnének-e dogozni. eltelt egy bizonyos idő, igenis tegyék oda magukat. Nincs érvényes szervezeti és működési szabályzatunk, ezt újra kell alkotni és belefoglalni, hogy milyen gyakorisággal találkozzanak a helyi szervezetek, a járások a kerületi szervek. A szakmai politika terén az országos elnökség csapata fölvázolt bizonyos szakbizottságokat, ők lesznek a felelősök azért, hogy a bizottságok dolgozzanak. Felállítunk egy csapatot, nem csak olyan személyekben gondolkodunk, akik párttagok, hanem olyanokban is, akik külsősök és szeretnének velünk dolgozni. Az is a nyitás része, hogy ne legyünk belterjesek, ez egy ugródeszka lehet a számukra. A partnerek keresésében pedig én a megyei szintről indulok ki, mert most ez a legmagasabb szintű politikai fórumunk. A pártnak négy alelnöke van, öt megyében ténykedünk, a legtöbb megyei képviselővel rendelkező párt vagyunk, van mire alapoznunk. Hozzáteszem, a megyei szinten a koalíciók nagyon sokrétegűek. Egészen az SNS-től kezdve a Smeren keresztül a PS-ig rengeteg olyan párt van, amellyel együtt tudunk dolgozni.

Több lépésben jutottunk el odáig, hogy a pártnak ilyen reformokra van szüksége. Az, hogy ez a helyzet előállhatott nem a korábbi vezetők, köztük Forró Krisztián kritikája is, aki az Ön leghangsúlyosabb támogatói közé tartozik?

Ezt a problémát nem bontanám le csak az elnökre, ezért is hangsúlyoztam, hogy csapatban gondolkodunk. A régi, tizenhat fős elnökség is felelős a történtekért. Elemezzük az elmúlt választásokat. Egy éve a Híd egyes képviselői kiváltak a pártból és több vélemény szerint még a három százalék elérésére se volt esélyünk. Szerintem ha nem lett volna ez a belső szakadás, akkor megvan a parlamenti küszöbhöz szükséges öt százalék, a távozók másfél százalékot elvittek – de ez az én személyes véleményem. Ahhoz képest elhangzott, hogy sikert értünk el. Szerintem nem volt sikeres a parlamenti választás, mert nem kerültünk be, de lássuk, honnan szedte magát össze a párt, milyen belső nyomások hatására. A köztársasági elnökválasztáson Forró Krisztiánt egyedül hagyták. Sem az OT elnöke, sem az alelnökök, sem az országos elnökség nem állt ki mellette, nem mutatkozott vele csapatban. Ő ment, csinálta a dolgát egyénileg, de nem volt meg az a támogatás, amit elvártunk. A szociális médiában sem osztották meg a bejegyzéseit. Ezek mind olyan apró jelek, amik magányos farkassá teszik az országos elnököt. Az európai parlamenti választáson annak ellenére, hogy tizenöt jelöltből kettőt lehetett karikázni, a három platform miatt három csúcsjelöltet állítottunk és összezavartuk a választóinkat. Az emberek tudatosítják, érzik, hogy nincs egyezség a párton belül. Ezek is olyan dolgok, amelyek Forró Krisztiánt gátolták. Tehát én úgy látom, hogy a felelősség nem csak az övé, hanem az egész országos elnökségé, mindazoké, akik nem dolgoztak, csak kritizáltak. Szerintem a kutya ott van elásva, hogy a pártelnökség nem egy egyszemélyes feladat. Ha nincs csapat, sehova sem jutunk el, mi pedig mindig hangsúlyozzuk azt, hogy alulról építkező, a kisember véleményét meghallgató párt vagyunk.

Ön szerint minek tudható be az, hogy a Magyar Szövetségről az Európai Parlamenti választás óta nem lehetett hallani? Nem látjuk, mi a párt álláspontja több fontos ügy kapcsán is, miközben a nyáron zajlottak az események.

Én nem voltam és nem is vagyok az országos elnökség tagja, tehát nincs ráhatásom ezekre a dolgokra. Gondolom ezért a felelősség az országos vezetést illeti. Vannak szakmai dolgokkal megbízott alelnökök, én nem látom az okát, miért maradtunk ki a történésekből, miért nem voltunk képesek a fejleményekre válaszolni és a választóknak irányt mutatni a Magyar Szövetség álláspontjával kapcsolatban.

Személy szerint mikor döntötte el úgy, hogy indul az elnöki tisztségért és milyen motivációk vezérlik?

Mikor az európai választás befejeződött, bíztam benne, hogy lesz legalább egy mandátumunk, még fogadni is mertem volna rá, de sajnos nem jött be. Hozzáteszem, öt évvel ezelőtt ez a karikaszám elég lett volna a bejutáshoz. A szlovák közélet hihetetlenül polarizálttá vált, az ellenzékiek revansot akartak a Smer-SNS-Hlas kormánykoalíció és Pellegrini elnökválasztási győzelme miatt is. Úgy gondolom, ez elmozdította azt a szavazóközösséget, amely szerette volna jóvátenni azt a „hibát”, ami az előző két választáson történt. Mi nem tudtunk mozgósítani, komoly gondot okozott, hogy gyenge volt a kampányunk. Karikavadászattá vált a kampány, hogy bemutassa, melyik platform mennyire erős – mert még mindig platformokban gondolkodtunk. Mikor az országos elnökség bejelentette, elnökválasztást tartanak, reméltem, hogy Forró Krisztián maradni tud, mert be kell, hogy valljuk, ő a leginkább felépített pártemberünk. 56 ezer karikát szerzett a parlamenti választáson, 65 ezret az elnökválasztáson. Bíztam benne, hogy marad. Akkoriban találkoztunk, mondogatta, nem tudja, mit fog tenni és bizonytalan az indulás kapcsán. Gondot láttam abban, ki lehet a megfelelő személy, akinek tovább tudja adni az elnökséget. A megyében vannak párttársaim, akikkel szoktunk a politikáról beszélgetni és ekkor találtuk ki az ötletet.

Egy átlagos szlovákiai magyar választó nem feltétlenül tudja, ki Becse Norbert, a csúcspolitikában csak akkor lehetett találkozni az Ön nevével, mikor négy éve Forró Krisztián jelölte az Országos Tanács élére, de alulmaradt. Ön miként próbál javítani az ismertségén?

Úgy érzékelem, hogy a viszonylagos ismeretlenségem inkább előny, mint hátrány. A megyei politikának 2013-tól vagyok része, harmadik ciklusomban tevékenykedek Nyitra megyei képviselőként, két ciklus óta vagyok Farkas Iván megyei frakcióvezető helyettese. Aktív politikusnak tartom magam, nincsenek a nevemhez köthető politikai botrányok. Nem lehet rajtam fogást találni, én bízok benne, hogy előnyöm származik ebből. Amikor azok a személyek, akik körülvesznek, meghallották a jelölést, örültek neki és azt mondták, alkalmas vagyok rá. Úgy érzem, hogy tudok ezért a közösségért dolgozni és tenni is. Továbbá a Komáromi járás elnöke is vagyok 2016-tól. Ez egy olyan járás, ahol elég sok turbulencia volt, nem voltak itt egyszerű időszakok politikailag. Képes voltam ezt a járást egyben tartani, akik a járáson belül és a megyében is találkoznak velem, tudják azt, hogy dolgos ember vagyok, aki következetes munkát igényel magától és másoktól is. Úgyhogy bízom benne, hogy a viszonylagos ismeretlenségem inkább az előnyömre, mint a hátrányomra válik. A Magyar Szövetséggel kapcsolatban egyébként is gyakran kifogásolják, miért mindig az ismert arcok jönnek, mindenkiről mindent tudunk a botrányait beleértve, az emberek vágynak az újra. Bízok benne, hogy kapoccsá tudok válni a párt és a választók között.

Az indulásának előkészítése már a nyáron is zajlott. Miért nem kezdte magát szeptembernél hamarabb felépíteni a választók előtt?

Augusztus elején zajlott az az ógyallai taggyűlés, ahol először jelöltek hivatalosan. Nem tudom, pontosan mi az oka, hogy ez nem kapott nagyobb nyilvánosságot, de hozzáteszem, volt ebben bizonyos tudatosság is. Ahogyan tapasztalom az utóbbi hétben és a következő hét is erről fog szólni (az interjú szeptember 18-án készült – szerk.) a párton belül is képesek vagyunk egymást ágyúval lőni, sajnos ez működik is, tapasztalom a saját bőrömön. Próbálok ellene védekezni, miközben senkit nem akarok minősíteni, de ennek nem így kellene működnie. Vallom, hogy jó lenne, ha kicsit továbblépnénk a régi sérelmeken. Állandóan belekeveredünk abba, hogy mindenkit megbélyegzünk, mindenkinek fel tudunk hozni olyan ügyet, amivel őt kellemetlen helyzetbe tudjuk hozni. Jó lenne, ha megbékélnénk egymás között – ne emlegessük, ki mikor merre ment, mit csinált és érzése szerint kinek tett keresztbe.

Ön szerint a Magyar Szövetségnek, mint önálló etnikai pártnak van-e jövője? Mit gondol azokról azokról az elmélkedésekről, amelyek szerint a pártnak egy szlovák pártra kellene magát kötnie?

Én ezt még korainak tartom. Bízom benne, hogy ha megvalósulnak a korábban felsorolt változások, a választók ismét felénk fordulnak és lesz bennünk annyi erő, hogy talpra álljunk. Hozzáteszem, óriási az apátia és a reménytelenség. Mikor Forró úrral egyeztettem, ő is megjegyezte, hogy jónak látna egy új arcot, aki gondoskodik róla, hogy meglegyen a remény. Amikor a szlovák pártokról van szó, meg szokták kérdezni, mégis kihez állunk közelebb, mennyire valós, hogy esetleg a Hlas magyar platformja lennénk…

… mivel Forró pártelnök és a Hlas kapcsolatai meglehetősen jók személyes szinten.

… én ezt kizárnám. Azt mondtam több helyen is, mikor erről kérdeztek, hogy az első számú feladatunk az önkormányzati és megyei választásokon helyt állni. Ott legutóbb fantasztikus eredményt értünk el, azt az eredményt meg kell, hogy közelítsük. Három év múlva lesz a parlamenti választás, előtte fel kell mérnünk, milyen erőben leszünk. Mindent el kellene követni azért, hogy a kisebbségi bejutási küszöb négy, ne pedig öt százalékos lehet. Szerintem ez egy járható út, mert ez egy technikai dolog, nem kell hozzá megváltoztatni a parlamenti választási rendszert, elég, ha van rá közös akarat. Közben megyei szinten azon pártokkal tudom elképzelni a munkát, akikkel van valamilyen közös metszetünk. 

Ez elméletben szépen hangzik, de konkretizálva melyik pártokra igaz ez, van szövetségesként szóba jövő szlovák párt?

Remélem, hogy van. Hozzá kell tennünk, hogy ez egy kétoldalú dolog. Olyan párttal tudunk koalíciót kötni, aki számára mi is elfogadhatóak vagyunk partnerként. Olyan pártot nem tudok elképzelni, aki tönkre akar tenni vagy be akar darálni.

Megfordítva a kérdést, Ön szerint a Magyar Szövetségnek mennyire kell a jelenlegi kormányhoz kritikusan viszonyulni? A választók egy csoportja számára hangsúlyos kérdés, milyen ez a viszony.

Nem vagyunk parlamentben, így mondhatjuk azt is, hogy a jelenlegi helyzetben mintha ellenzékben lennénk. Viszont lehetünk nagyon kritikus ellenzék is, és olyan is, amely elfogadóbb. Én láttam a mostani kormánypolitikában olyan mozzanatokat, melyeket biztosan meg kellett volna kritizálnunk, illett volna reagálnunk rá, de látok olyan döntéseket is, amelyek megszívlelendőek. Tehát azt mondom, hogy azokat a dolgokat, amelyek számunkra, mint Magyar Szövetség számára fontosak és elfogadhatóak, támogassuk, és ha nem igazán, ki kell nyitnunk a szánkat és el kell mondanunk a véleményünket.

Milyen témákkal kapcsolatban kellett volna elmondani a kritikát?

Szerintem szólnunk kellett volna a Büntető Törvénykönyv átalakításának ügyében, az egy olyan fajsúlyos dolog volt, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. Illő lett volna elmondani az embereknek, hogy bizony ez nem indokolt. A következő hasonló téma a kulturális miniszterasszony ténykedése. Világosan érzékelem, hogy a komolyabb kulturális intézmények vezetőinek a kinevezése a politikától is függ, ezt láthatjuk megyei és országos szinten is. De azért ezeket a változásokat finomabban is véghez lehet vinni, úgy, hogy a szakmával egyeztetve, árnyaltabban oldjuk meg azokat.

A Magyar Szövetség elnökválasztásán csak a küldöttek fele érkezik a volt MKP-platformtól, a többiek a Hídtól és az Összefogástól. Van esélye arra, hogy megszólítsa az utóbbi két platform képviselőit?

Mindenképpen dolgozok rajta, csakis velük együttesen tudom elképzelni a munkát. Azokkal a hidas és összefogásos személyekkel, akik számára elfogadható vagyok és hajlandók lennének velem együttműködni, nagyon szívesen együtt dolgoznék én is, ez kölcsönös dolog. Bízom benne, hogy ha megválasztanak, nem egy egysíkú MKP-s küldöttségnek köszönhető ez. Hozzáteszem, hogy az MKP küldöttjei sem annyira egységesek. Láthatjuk, hogy három jelölt is jött a mi holdudvarunkból.

Mi a véleménye Gyimesi György politikai jövőjéről, hol fogja ő folytatni a tevékenységét? 

Gyimesi úrral kétszer beszéltem telefonon, a héten találkozunk. Kérdeztem tőle, mik a tervei, hogyan látja a jövőjét. Akkor azt mondta, hogy ő még párttag, ezen nem is kíván változtatni és szeretne tovább dolgozni a párton belül. Hogy milyen szinten, milyen munkakörben, az nagyban függ attól, hogy ő mit is szeretne és mit vállal el. Azért jó lenne Gyimesi Györgyöt rábírni, hogy csapatban gondolkodjék, és amikor úgy gondolja, hogy szólnia kell, akkor egyeztessünk előtte, hogy mindenki fel legyen készülve arra, milyen irányt képvisel.

Alsó hangon is négyen jelöltetik magukat elnöknek, velük zajlanak tárgyalások, esetleg egyezkedés a visszalépésekről?

Pandy úron kívül találkoztam másokkal és telefonon is egyeztettem. A hétfői komáromi járási elnökség elfogadott egy határozatot, melyben felszólítja minden egyes elnökjelöltet, hogy a választás eredményét tartsa tiszteletben és dolgozzon tovább a párt érdekében, ne legyen ebből egy szakadás. Beszéltünk a jelöltekkel arról, hogy ha lesz második kör a választáson, azért támogassa egyikünk a másikat és ne szaladjanak szét a minket támogató küldöttek, akik esetleg úgy érzik, becsapták őket és nem sikerül bekerülniük a saját jelöltjüknek. A párt érdekében ne legyen senkiben sem rossz érzés. 

Végezetül egy olyan kérdésem lenne, hogy mi lenne az üzenete a Magyar Szövetség szimpatizánsai felé?

Két részre bontanám a választókat – akik eddig is ránk szavaztak, azoknak köszönöm a bizalmukat és hogy kitartottak mellettünk. Van egy jókora rész, amely bizony elfordult tőlünk, illetve nyerni szeretne. Mikor jönnek a választások és eredmények, és öt százalék alá mérnek bennünket, akadnak olyan személyek, akik eltökélten választanak, de nem szeretnek veszíteni. Nem szeretnék azt, hogy a voksuk kárba vesszen. Ezért olyan pártokra szavaznak, akik biztosan ott lesznek a parlamentben. Remélem, hogy számukra is tudunk olyan alternatívát nyújtani szakpolitikai és kommunikáció szempontjából, ami visszacsábítja őket hozzánk. Bízom benne, hogy ismét elnyerjük a bizalmukat és fogják látni az egységet. Adjanak egy utolsó esélyt és arra kérem őket, hogy a munkámat bírálják el ezáltal, nem fogok visszaélni a bizalmukkal.