A Magyar Szövetséget viharos időszakban találja a tisztújítás, Ön szerint mi a választás tétje?

A felvidéki magyar közélet és a magyar közösség talpra állítása. Pártkongresszusra megyünk ezért nem elhanyagolható, milyen állapotban van a párt, de arra egy keretrendszerként tekintek, aminek az a feladata, hogy a közösséget szolgálja és az emberek bizalmát megtartsa. Ennek kapcsán pozitív vagy negatív impulzusokat sugározhat ki a párt. Mikor elkezdtem az elnökjelölti kampányomat, a „csak őszintén” fogalompárt választottam. Pont azért, mert nem szeretném, ha a választás zárt ajtók mögött, kizárólag pártszékházban és irodákban megszületett döntések mentén történne. Látjuk, hogy kritikus a helyzet, ezért a versenyből nem lehet kizárni az embereket, mert nem egy civil szervezet élére választunk elnököt és vezetőséget. Hanem egy politikai párt élére, aminek az emberek bizalmának visszaszerzése a célja. Ezt emberek nélkül csinálni lehet, csak nem érdemes.

Az utóbbi időben felélénkült az elnökjelöltek aktivitása, de egy átlagos felvidéki magyar választópolgár szempontjából a nyáron nem volt túl sok látható jele a kampánynak, nincs országjárás, tömeges rendezvények. Milyennek látja a helyzetet indulóként?

A magam részéről aktív kampányt folytatok, de összességében ha azt hangulatot kéne kifejeznem, amit tapasztalok, az az apátiához közelebb áll. Elég, ha megnézzük, hogy az Európai Parlamenti választásokat követően a párt kommunikációja leállt. A párt weboldala, facebookos elérhetősége túl sok üzenetet nem közölt a választók felé. Ha az a cél, hogy engedjük a szimpatizánsokat szétszéledni a szélrózsa minden irányába, akkor azt „jól” csinálja a párt jelenlegi vezetése. Én pont az ellenkezőjét kínálom, azt, hogy meg kell állítani a lejtmenetet, amíg meg lehet, és hangyamunkával felépítve magunkat, eljutni oda, ahová magunk is elvárjuk és a közösség is megérdemli.

Mintha kezdene formálódni egy alapvető ellentét a „régi” vezetés elképzelései és az új, külsős indulók között. Ön szerint hol vannak az alapvető töréspontok a Magyar Szövetségen belül?

Hasonlóan látom a törésvonalakat. Talán a modernizálás kifejezés adja vissza a történetet, még ha néhányan ódzkodnak is a szótól. Úgy látom, fel kell építenünk egy modern, 21. századi pártot, ami aktívan kommunikál, jó imázsa van, sikeres és perspektivikus arcokból, vezetőkből áll, van mögötte szürkeállomány. Mert egyébként a szakpolitikák a párt működéséből eltűntek, agytröszt a párt döntéseinek meghozatala mögött nincs. Én ezekben hiszek. Ugyan a politika ösztönös művészet, hiszen egy vezető politikusnak rá kell éreznie a jó lépésekre, de egyben egy mérhető tudomány is. Én látok olyan jó képességű és már komoly szakmai háttérrel rendelkező fiatalokat idehaza, vagy adott esetben Budapesten is, akik tudása nem a pártnál és a felvidéki közösségnél hasznosul, mert senki nem szólította meg őket, hogy dolgozzanak a szűkebb pátriájukért. Ezeket a szempontokat hoznám be a párt működésébe szemben azzal a megközelítéssel, mely szerint gyakorlatilag ugyanazt folytatnák tovább, ami most történik. Azért hangsúlyoznám, hogy nem radikális, földrengésszerű változásokról beszélek, pusztán a párt hatékonyabbá tételéről.

Ön új személyek behozataláról beszélt, lehet konkretizálni, mégis kicsoda, milyen csoportok lehetnek azok, akiknek Ön szerint a párton belül lenne a helye?

Azt, hogy közülük valaki aktív politikusként szerepet vállaljon rögtön szeptember 29-e után, pont azért nem látom reálisnak, mert ahhoz előbb a pártnak fel kellene mutatnia valamit. Amit reálisnak látok, hogy kell egy think-tank, agytröszt. Egyeztettem már olyan szakemberekkel, akik az én vezetésem mellett biztosan jönnének ebbe az intézménybe, és már pusztán az ő érkezésük minőségi változást tudna hozni. A párt alapszabályzata lehetőséget ad olyan bizottságok, testületek alakítására, amelyek munkájába be lehetne vonni külsősöket is adott esetben. Az én meglátásom szerint be is kellene. Ha működik a kémia a kívülről érkezők és a pártvezetés között, sikerül bizalmi hangulatot teremteni, akkor szorgalmas munkával eljuthatunk odáig, hogy aztán ezek az emberek a háttérből kiemelkedve aktív politikai szerepet is vállaljanak. Csak most annyira sanyarú a helyzet, hogy először a vezetésnek kell bizonyítania, hogy megérdemli a szakemberek támogatását és munkáját.

Mi az, amit Ön tud kínálni a pártnak a többi jelölttel ellentétben, milyen párt lenne Gubík László vezetése alatt a Szövetség?

Itt van a már említett agytröszt létrehozatala, ami mérésekre, közvélemény-kutatásokra alapozva segítené a párt döntéseit, legyenek azok személyi döntések vagy felkarolandó témák. A másik, hogy focista hasonlattal élve, a csapatszellem szerintem a kulcsszó, amit nem sikerült megteremteni az elmúlt három évben. Hogy az elnökség és a vezetés nem kormányként működött, hanem parlamentként. Egymással szemben álló, egymásra rálicitáló, versengő, sokszor egymásnak keresztbe tevő frakciók testületeként. Én inkább a kormánymodellben hiszek, az elnökség legyen feladatelvű, ahol az elnök szabja meg a politikai irányt és keretrendszert. Egy jó vezető tudja, nincs zsebében a bölcsek köve, vannak nála okosabb emberek is, akikkel érdemes magát körülvennie. Az elnökségi tagok pedig ebben a metaforában a miniszteri szerepkört töltik be, ők viszont vigyék azokat a feladatokat, amelyek a közösségünk szempontjából kulcsfontosságúak. Vannak állandó témák, például az oktatásügy, önkormányzatiság, amelyekre aktuálisan reagálni kell, ezekre mind legyen a pártnak egy arca, egy szakpolitikusa. Valahol a politika szerepjáték is, ezt az előző pártvezetők mintha nem tudatosították volna. Ha egy adott társadalmi réteg felé akar valaki kommunikálni, legyen egy olyan témafelelőse, szakpolitikusa, aki hitelesen meg tudja őket szólítani. Az érintettnek innentől kezdve van egy portfóliója, facebookos és tik-tok oldala, legalább havonta sajtózik és sorolhatnám. Ha van munka, akkor a lényeggel foglalkozunk, nem egymással. A csúcsvezetés szintjén ez a változás, amiben én hiszek. Az önkéntes hálózat építését is be kell fejezni. A tízezres aktív párttagság mítosz. Az embereket, akik tagságukkal kinyilvánították szimpátiájukat, meg kell becsülni, ugyanakkor ha nincs egy terepmunkában hadra fogható gárda országos szinten, nem lehet eljuttatni a háztartásokba az üzeneteket és nehéz helyt állni egy választási versenyben. Fontos a közösségi média, a tévé, de a személyes kapcsolat mindig a legfontosabb. Ami látványosan kudarcot vallott az elmúlt években, az a fegyelem, mind kommunikációs, mind más téren. Szerintem kell egy kifejezetten erre szakosodott ember, akinek a feladata a párton belül a párt üzenetét, narratíváját mind a sajtó, mind a közösségi oldalak felé úgy közvetíteni, hogy betartatja a párt politikusaival azok képviseletét.

Ön haszálta a miniszteri hasonlatot. Ebben az esetben nem lenne szerencsésebb rögtön konkrét nevekkel és miniszterekkel, egy csapattal kampányolni, nem pedig elnökjelöltként úgy, hogy mindenki más homályban marad?

Ideális esetben ennek így kéne kinéznie, csak sajnos nem vagyunk abban. A jelölési mechanizmus, a pártverseny sajnos ezt nem teszi lehetővé. Ha egy elnökjelölt közzéteszi a neveket, rögtön beindul a szervezkedés a másik ellen. Ezért jelen állapotban területeket és témákat lehet megnevezni, személyeket sajnos nem.

Jelezte a fegyelmi problémákat. Nem tart attól, hogy egy központosítás után gyengül a párt, mert távoznák páran?

Ha sikerül bizalmi légkört teremteni, az mindenkinek jó. Ha a párttagok jól érzik magukat azon ahelyen, abban a közösségben, csapatban, amiért dolgozniuk kell, akkor szerintem még ha adott esetben mindez az önmegvalósítás rovására is megy, ez egy vállalható ár. A politika nem lehet egotripek körforgása. Én ebben hiszek, pláne ha az emberek bizalmát sikerül visszanyerni.

Ön egyértelműen MKP-s háttérrel indul neki ennek a választásnak. Van-e kimondott üzenete a volt Összefogás- és Híd-frakció felé, amivel meg tudja őket szólítani?

A kérdés úgy szól, hogy még egyáltalán csoportérdekekben gondolkodunk-e. A platform-logika a platformok eltörlése ellenére még jelen van, érezhető, de én ezt a pártot már nem látom annyira heterogénnek, mint amilyen a megalapításakor volt. Emiatt túlzott gesztusokra szerintem nincs szükség, ha mégis ilyet kéne megfogalmaznom, azt mondanám, hogy mindenkire szükség van. És egy újabb focis hasonlattal, mindenki ott játsszon a pályán, ahol a leghasznosabb tud lenni a csapata számára. Az elnök felelőssége is, hogy mint egy jó szövetségi kapitány, tudja, miért teszik szélre a leggyorsabb embert, a legjobban szervező embert pedig miért középre. Ha a Híd- és Összefogás-tagokról beszélünk, nekik is vannak olyan előnyeik, képességeik, amiben többet tudnak kínálni és a szinergiára törekedni kell, hogy ne kioltsuk, hanem erősítsük egymást. Például a hidasok közül legyen olyan, aki a vegyes házasságban élőkhöz szól. Az Összefogásban legyen olyan, aki a fiatalokhoz szól, mert ezen a területen erősebbek. Vagy olyan, aki adott a civil aktivizmust karolja fel. Mindeki játsszon azon a poszton, ahol a legjobban érzi magát és a leghasznosabb tud lenni.

Milyenek a valós erőviszonyok a kongresszuson belül? Zajlik a háttérben egyezkedés az erős jelöltek között?

Jelen pillanatban nincs ilyen, de a következő két hét hosszú idő. (a beszélgetés szeptember 18-án készült – a szerk.)

Ön szerint van valós esélye a győzelemre?

Ha azt mondanám, nincs, mit gondolnának a rám szavazni kívánó küldöttek? Természetesen van. Bár mikor a Lévai járás a nyár elején jelölt, azzal a kitétellel vállaltam, hogy felépítek egy programot, ami a politikai akcióképességünk helyreállítására vonatkozik. Mivel, ahogy korábban mondtam, ez nem csak a pártról, a közösségről is szól. Ha erre van fogadókészség a politikai közösségemen belül, akkor biztos, hogy végigcsinálom. Ha nem, számomra, ez a történet nem létkérdés. Én reformot akarok, nem pozíciót.

A Szövetség platformjainak megalakulásakor Ön indult az MKP-platform vezetéséért, amit Berényi Józseffel szemben elvesztett. Milyen tanulságokat szűrt le ebből, változtak az akkori MKP-n belüli frontvonalak?

Más volt a helyzet, az egy elődpárton belüli verseny volt. Szerintem, ha nem is minden idők legfairebb versenye, de tisztességes politikai küzdelem, mely során jól éreztem magam. A szavazás után kijelentettem, ott tudok a leghasznosabb lenni a továbbiakban, ahol eddig is voltam. A Szövetség a Közös Célokért, az Esterházy Akadémia, a Martosi Népfőiskola intézményrendszerét kívánom tovább vezetni, mert a rendszer logikája szerint 1 elnökségi tagként a 18-ból nem tudok olyan hatást kifejteni, amelyet magamtól elvárnék. Ezt beláttam, és így tettem az elmúlt három évben, amit nem negatívumként éltem meg.

Ön hol látja a Magyar Szövetség helyét a szlovákiai pártpolitikában, kik a párt partnerei és szövetségesei?

Egy magyar pártnak azt kell mondani, hogy ügyek mentén kell politizálnunk, avagy „Felvidék first”, „magyar közösség first”. Természetes politikai szövetségest nem látok, ezt lenyilatkoztam többször is. Se a kormánypártok közt, se az ellenzéki oldalon. De ez nem zárja ki azt, hogy az ellenzéki pártokkal és pláne a kormánypártokkal – hiszen van a pártnak kormánybiztosa is – ne lehessen együttműködni. Csak így lehet eredményeket elérni. Természetes szlovák szövetségesre viszont ezen felül szükség van még akkor is, ha adott esetben nem párt formájában, hanem értelmiségi körökből, vagy a civil szférából jönne. Látok olyan szereplőket a szlovák közéletben, akikben szerintem meglenne erre a hajlandóság. A Štandard köreit szoktam felhozni példaként, Jaroslav Daniška személyét, akiben azt látom, hogy konzervatív szlovák emberként ugyanaz fontos számára, ami szerintem a közösségünk gyarapodása szempontjából is fontos. A család szentsége, a regionalizmus, a magyar-szlovák egymásra utaltság, a közép-európai együttműködés. Hozzám ezek a gondolatok nagyon közel állnak. Ez az a típusú konzervativizmus, ami nem támadó jellegű, hanem klasszikus konzervativizmus. A štandard.sk portál köreivel és a hozzájuk közel álló intézményekkel, mint a Ladislav Hanus intézet tehát szorosra fűzném a kapcsolatot. Nem biztos, hogy pártszintű együttműködést takarna, de erre vannak a háttérintézmények. Emellett a Kárpát-medencében mindenki példaértékűnek tartja az RMDSZ-modellt. Én az elvi alapon álló gyűjtőpártban hiszek, ahol a sok különböző véleményt úgy tudjuk becsatornázni, hogy azok nem oltják ki egymást. 

Ha már szóba kerül a štandard.sk, nem jelent akadályt, hogy a szerkesztőségben bőven akadnak olyanok, akik a múltban nem túl sok megértést tanúsítottak a magyar ügyek iránt, például gondolok itt Dag Danišra, a magyar nyelvhasználat ellen tüntető Marek Maďaričra?

Ezért mondom, hogy nem a štandard-dal, hanem a köreivel. Ott látok olyan embereket, nem biztos, hogy az egész kollektívát, amiből lehet meríteni. Lehet, hogy így pontosabb.

Milyen szintű együttműködésre gondolt? Aki újságíró, nem feltétlenül politikai karrierben gondolkodik.

Önmagában mondjuk a štandard.sk által akár láthatóbbá is válhat a párt politikája a szlovákság előtt. Például rendszeres mediális megjelenéssel. Nyilván nekik is vannak rendezvényeik, nekünk is vannak rendezvényeink, elindulhat egy közeledés. Erről mások úgy értekeztek, hogy konzervatív Hídat építenénk – de hangsúlyoznám, hogy nem vegyespártot szeretnék építeni. Amennyiben viszont adott esetben volnának olyan szlovákok, akik a mi célkitűzéseinkkel egyetértenek, nem látom ördögtől valónak, hogy velünk tartsanak. Duray Miklós Együttélése, Esterházy János Országos Keresztényszocialista Pártja is erről szólt: ez nem az etnikai politizálás halálát, elengedését jelenti, hanem a dúsítását egy egyetemesebb eszmerendszer mentén.

Az egyik alapvető kérdés a Magyar Szövetség sorsa kapcsán, hogy a pártnak van-e értelme megtartania az önállóságát. Ön miként képzeli el a jövő pártját?

Hogy van értelme az önálló pártnak, az vitán felüli. Ha azt nézzük, hogy mit veszítünk azzal, ha elengedjük az etnikai elvű politizálást, akkor a válasz, hogy mindent, hiszen mindenki elindul a saját ideológiai preferenciái szerint mindenféle irányba. Az etnikai politizálás tehát nem csak erkölcsi parancs és a hagyományokhoz való ragaszkodás, hanem a további lemorzsolódás megfékezésének a garanciája. Országosan is szükség van rá. Ha pedig regionális szinten nézzük, a párt az egyik legsikeresebb Szlovákiában – ez nem sikerpropaganda, a számok mutatják. Úgy a második legtöbb polgármesterrel rendelkezni, hogy a települések töredékében van valaki jelen, bravúros teljesítmény. Országos szinten viszont sajnos ez az erő nem mutatkozik meg, itt van egy nagy ellentét. Akcióterveket kell szőni, visszaadni a reményt az embereknek arra, hogy három év múlva esélyesként álljunk a rajtkockára. A szlovákokkal való együttműködés velejárója lehet, hogy ha ők jönnek a listánkra, akkor olyan szavazókat hozhatnak be, amire mi képtelenek vagyunk. A másik egy szlovákiai magyar önkormányzati társulás létrehozása. Ami csak létszükséglet, de egy harminc éves adósság rendezése is. Január nyolcadikán a Tiszti Pavilon épületében tartottuk a komáromi nagygyűlés évfordulója kapcsán szervezett konferenciákat, ezen született egy nyilatkozat a társulás megszervezéséről. Mi erre Őry Péterrel vállakoztunk és elkezdtük járni a régiókat. A polgármesterekkel tárgyalva nagyon pozitív volt az ötlet fogadtatása. Mindenki egyetértett abban, hogy kell egy polgári társulásként, pártszínezettől függetlenül megszervezett ernyőszervezet. Ha van egy ilyen társulás több száz polgármesterrel és képviselővel, annak érdekvédelmi ereje is van, mondjuk abban az esetben, ha a kormány egy olyan törvénytervezetet tesz le az asztalra, ami a közigazgatási határokat számunkra kedvezőtlenül rajzolja meg. Márpedig Szlovákia fiatal történetében általában ilyen tervezetek szoktak születni. Szolgáltatást is tud nyújtani a polgármesterek számára, például egy kicsi faluban jogi, fordítói feladatokat láthat el. Azok a polgármesterek, akik ebből úgymond profitálnak, talán egy országos megmérettetésen is jobban odateszik magukat és a választókedv azon a településen biztosan nem fog csökkenni. Ez a másik olyan alternatív út, ami közelebb hozhat minket a vágyott parlamenti küszöb megugrásához. A harmadik pedig közjogi viták kezdeményezése a választási rendszer helyességéről és igazságosságáról. Ez a vita már el is kezdődött, a KDH előjött az egyéni választókerületek ötletével, ami Nagyszombat és Nyitra megyében akár egy-két mandátumot is eredményezhet. Az öt százalékos küszöb négy százalékosra csökkentése szerintem lélektanilag is azt eredményezné, hogy akár az öt százalékos határt is átugranánk, mivel kevesebben tartanának attól, hogy elveszik a szavazatuk. A természetes mandátum intézménye, ami nem csak a nyugati demokráciákban, hanem a balkáni államok jogrendjében is jelen van, azt jelent, hogy a parlamenti küszöb eléréstől függetlenül szolgáltat garanciát a nemzetiségi pártoknak, akik annyi képviselőt küldhetnek a parlamentbe, ahányszor elérték a mandátumküszöböt. Most ugyan csak háromötödös többséggel lehet törvényt változtatni, de ez nem lehet ok arra, hogy ne tematizáljuk a kérdést. 

Mindehhez szövetségesek kellenek, a szlovákiai pártszintér pedig még tovább polarizálódott, kialakult két nagyon különböző nézeteket valló tábor. Önnek okozna-e bármiféle dilemmát leülni tárgyalni a PS-szel és a Smerrel?

Tárgyalni miről?

Gyakorlati ügyekben bármiről.

Egy politikusnak ez a dolga. A nagy elődök is tárgyaltak anno Mečiarral, és a tárgyalás nem feltétlenül jelent egyetértést, e nélkül nem lehet érvényesíteni az érdekeket. Ugyanez vonatkozik a PS-re is.

Vannak vörös vonalak, amit egy párt nem léphet át? Mi kell ahhoz, hogy egy párttal a tárgyalásig se lehessen eljutni?

Ha az a párt olyan szintű magyarellenességet képvisel, amely sértő a közösségünk számára, ill. a magyarellenességen túl az emberi méltóság megsértése. Ezek nem örök stigmaként kezelendőek, ha egy párt hozzáállásában érezhető változás tapintható, akkor szerintem a múltja nem kell, hogy száz százalékig kísértse. Ami a szlovák pártokkal való választási együttműködést illeti, arról csak akkor kell dönteni, ha a korábban vázolt lépések nem jönnek be. Most teljesen felesleges helyezkedni, hiszen lehet, hogy a mostani pártok pár év múlva létezni sem fognak, vagy teljesen megváltozik a politikájuk. Magyarán: Fejjel menni a falnak nem ildomos, túl sokat voltunk az A-ligán kívül, viszont csak a választások előtt kell egy olyan racionális, szigorúan a magyar érdekek mentén hozott döntést hozni, hogy legalább egy frakciónyi ember tudja képviselni a közösségünket. De ez most nagyon távol van még, és hangsúlyozom: csak vészmegoldásként jöhet szóba. 

Önnel kapcsolatban két kritika merül fel folyamatosan: az erős rákötődés a magyarországi kormánykörökre, illetve hogy Ön technikailag Dél-Komáromban lakik és el is veszítette a szlovák állampolgárságát. Mi a válasza ezekre a kritikákra?

Budapesten tanultam, a kormánykörökkel való jó kapcsolatom jelentős részben az egyetemista barátságokból is fakad, nem csak politikai szövetségből. De nem titkolom, hogy hozzám a nemzeti konzervatív oldal áll a legközelebb, ebben hiszek, a közösség számára is ezt tartom a legüdvösebbnek. A magyarországi stratégiai partnerségnek a felvidéki intézményrendszer működtetését illetően jelentős és meghatározó szerepe van. Ebben a kontextusban a kapcsolataim inkább előnyt jelentenek. A fentiek viszont nem jelenthetnek kizárólagosságot. Hiszek az Esterházy által megfogalmazott nagy felvidéki magyar politikai családban, függetlenül attól, hozzám melyik ideológia áll közelebb. A politikai koordinátarendszeremben a konzervatív vonal mellett megfér a klasszikus liberális is, tehát gyakorlatilag mindenki a szándékosan ártó céllal fellépő eszement gyűlölködőkön és azon szuperprogresszív elemeken, akik viszont ténylegesen a közösségek szétbomlasztására építik fel az mondanivalójukat. Ezt a két csoportot venném ki az én politikai családomból, mindenki más azon belül van. Ezzel húztam is tehát egy válaszvonalat a klasszikus liberális meg aközött, aki a hagyományos intézmények lebontását akarja. 

A másik az állampolgárság kérdése. A hatályos párttörvény szerint párttag és tisztviselő, beleértve a pártelnököt vagy szlovák állampolgár lehet, vagy egy uniós tagállam polgára szlovákiai lakcímmel. Én most az utóbbi kritériumnak felelek meg. Visszajelentkeztem arra a lakcímre, ahonnan tizenhárom évvel ezelőtt töröltek – újra lévai lakos vagyok Az állampolgárságot még nem szereztem vissza, de ha a közösségem elvárja tőlem, ezt meg fogom tenni. Egyelőre a jogi akadályt hárítottam el, tehát teljesen rendben van az indulásom és az lenne a megválasztásom is.

Szövetség-elnökként mit üzenne azoknak a választópolgároknak, akik figyelemmel követik a Magyar Szövetséget, de elpártoltak tőle?

Van remény!