A hangulat a megszokott, a csapatok formája igazi idény eleji volt a bajnokság 2. fordulójában rendezett mérkőzésen. A komáromi csarnok a szerdai nap ellenére szépen megtelt, állandó dobolás, skandálás biztosította a remek atmoszférát, és a lévaiak is szép számban képviseltették magukat.

A két gárda kicserélődött légiósainak ez viszont teljesen új tapasztalatot jelentett: a komáromiak most játszottak először hazai közönség előtt, a lévaiak pedig BL-selejtezőik miatt a derbivel kezdték csak a bajnokságot. A tengerentúlon szokatlan lelátói hangerő is hozzájárulhatott ahhoz, hogy – főleg hazai oldalon – katasztrofális dobószázalék jellemezte a játékot. Nemhogy a hárompontos vonal mögül nem ment be szinte semmi (18-ból 2 kísérlet), még középtávolról sem.

Maradtak így a betörések és a palánk alatti küzdelmes támadásbefejezések. Amelyeket a piros-fehérek fiatal amerikai kontingense – név szerint Rush, Harried, Goodrick, Murphy és Adetukasi – nemegyszer túlizgult. Mással nem igazán lehetett magyarázni, hogy számtalanszor megismétlődött az a jelenetsor, amikor egy fehér mezes valahogy átkígyózott a lévai védelmen, kikerülte a lendülő, csapkodó karokat, de mikor már csak közvetlen közelről kellett volna a kosárba pöttyintenie a labdát, a gyűrű kifogott rajta.

Nem USA-beli kosarasokról lett volna azonban szó, ha nem pörög le róluk azonnal a sikertelenség. Ugyanolyan elszántsággal küzdöttek a palánk alatt tizedszerre is, és vagy addig forgolódtak, míg faultot nem kaptak, vagy beharcolták a gyűrűbe a labdát. Amikor pedig elkapta a fonalat a fiatal irányító, Martin Koller, a 15 pontos hátrány egészen 1-re csökkent.

„Figyeled a kisgyereket?” – tette fel a költői kérdést az egyik szurkoló az Intertől érkezett kosarasra mutatva. A 184 centiméter magas játékosnál érdeklődtünk mi is a meccs után, miért nem sikerült a felzárkózás után fordítani is. „Túlságosan sok energiánkat felemésztette az, hogy visszajöjjünk a meccsbe. Ez aztán hiányzott a folytatásban, mert szűk a rotációnk. A lévaiak energikusabban kezdték a második félidőt, ez döntött” – felelte Koller. Amihez annyit tennénk még hozzá, hogy a Patrióták mestere, Michal Madzin is rendezte a sorokat a deffenzívában, a lévaiak minimális számú betörést engedtek csak a hazaiaknak.

A legnagyobb közönségsikert alighanem a pályatörlő srác aratta szerda este. A testalkata alapján nagycsoportos óvodásnak beillő, a kosarasok térdéig érő fiú elképesztő sebességgel sprintelt a parkettre, ha fel kellett törölni egy izzadságfoltot, és olyan hévvel dolgozott, hogy elsőre a mop feje szét is esett közben. Majd ugyanolyan sprinttel szaladt vissza a székére minden alkalommal – a teljes lelátó vastapsa közepette.

Az alapvetően hat játékost forgató Ivan Djordjevics vezetőedző még Samuel Horváthnak adott 8 percet, a kispadon ülő többi, hazai fiatal már csak akkor kapott lehetőséget, amikor elúszott a meccs. (Halász Dánielék teljes sorcseréje alkalmával így is feljegyezhettünk élvonalbeli debütálásokat, például Šipula Gergelyét.)

A szerb szakember úgy érezhette, a címvédő lévaiak elcsíphetők: az ő külföldi játékosaiknál sem beszélhettünk jelentősebb összjátékról. A karizmatikus Drasko Knezevic Handlovára távozásával pedig az ő soraikból is hiányzott egy rutinos, semmilyen szituációban nem pánikoló és kapkodó cséká, aki magával tudná ragadni a társait.

„Az, hogy egymásra hangolódjunk, egy egész szezont felölelő folyamat lesz, nem hetek és hónapok kérdése. Nekünk a playoffra kell igazán formába lendülnünk. Minden hét elteltével érezni a fejlődést az összjátékunkon, ezt kell folytatnunk, és jók leszünk” – tette hozzá a 20 éves Koller.

A történeti hűség kedvéért említsuk meg a végeredményt is: BC Komárno–Patrioti Levice 61:84. A komáromiak szombaton Handlovára utaznak a 3. fordulóban, a Patrióták a privigyeiek kupameccse miatt szabadnaposak.