Egyetlen politikus sem szereti a megszorítást, merthogy nincs az a cég vagy magánszemély, aki önszántából és dalolva fizetne többet az olyan homályos, de varázslatosan hangzó dolgok érdekében, mint a „kiegyensúlyozott költségvetés”. Miközben elvben alapvető fontossággal bírna, hogy mennyire kerül egyenesbe a szlovákiai büdzsé, amely ezen a ponton már nehezen bírja a korábbi Fico-kormányok osztogatásait és a koronavírus- válságot követő matoviči lépéseket (az önkormányzatok már rég nem bírják, de rajtuk sem segít a reform). Robert Fico pályafutása során először kerül abba a helyzetbe, hogy nincs miből osztogatnia, épp ellenkezőleg: gyakorlati megszorításokat kell eszközölnie. Amihez elvben a két koalíciós partnere, a Hlas és az SNS is jó képet kell, hogy vágjon. 

Az intenzíven tárgyalt konszolidációs csomag – eleve sokkal jobban hangzik ez a diplomatikus megnevezés, mint mondjuk a „nagy drágulás” – pedig ennek megfelelően tele van problémás pontokkal, folyamatosan változik a végső kinézete. A parlamenti egyeztetés végén létrejön egy olyan intézkedéshalmaz, amelynek sok károsultja lesz, hiszen a nagy cégek, a nyugdíjasok, az egyéni vállalkozók, de a drágulással szembenéző lakosság sem tolerálja, ha az állam az ő zsebéből próbál meg több pénzt kivenni. A Fico-kormány szavazói a drágulásra kimondottan érzékenyek. 

Ebben a környezetben bármilyen botrány jól jön, ami eltereli a figyelmet a gazdasági mentőintézkedésekről. Hiszen azok a lépések kimagyarázhatatlanok még akkor is, ha nagyon is szükségesek. Épp ezért rengeteg olyan politikai történést tapasztalhattunk meg szeptemberben, amelyek felháborítóak, viccesek, vagy éppen aggódásra adnak okot, csak épp nem véletlen az időzítésük és a fokozódásuk oka. 

Michal Šimečka leváltásának története, melynek kapcsán az ellenzék a parlamenti demokrácia halálát vizionálta, azon a napon csúcsosodott ki, mikor Robert Fico kiállt a nyilvánosság elé, és bejelentette a konszolidációs csomagot. Ladislav Kamenický pénzügyminiszter elejtett megjegyzése a gazdagok könyvolvasási szokásairól egy alig tízmilliós bevételi tétel kapcsán elterelte a figyelmet arról, hogy általános drágulás következik az áfakulcsok megemelése miatt. Rudolf Huliak szukázós megjegyzései és a notebookra ragasztott szivárványos zászlóról szóló vita tökéletesen elfedik a szakmai párbeszédet a megszorítások módjáról, ahogy Andrej Danko is sokkal hasznosabb hangosan, mint csöndben. 

A téma súlyosságát mutatja, hogy Robert Fico még az ellenzéki pártokkal is hajlandónak bizonyult az egyeztetésre a konszolidációs csomag kapcsán, hogy aztán elmondhassa, nekik sincs ötletük a válság megoldására. Még az is lehet, hogy igaza van – sem a PS, sem az SaS nem tudna sokkal jobb megoldást a növekvő adóterheknél és új járulékoknál. Csakhogy a megszorítások kidolgozása és megvalósítása nem is az ő dolguk, hanem a kormányé.