A nagy győztes

Nem meglepetés, hogy az idei gála mezőnyét az atombomba atyjáról forgatott film uralta, hiszen Cristopher Nolan filmje előzőleg a Golden Globe-díjátadó és a Bafta-gála főszereplője is volt, illetve az Oscar-díj végkimenetelének szempontjából sokkal inkább irányadó színészcéh díjait is bezsebelte, csakúgy, mint a producerekét. Az Oscar-gálán tizenhárom jelölésből hetet váltott valóra az Oppenheimer, beleértve a legjobb film kategóriáját. Ha több kategóriában sikerül győzedelmeskednie, akkor rekordot is dönthetett volna, a Szegény párák, Jórgosz Lánthimosz alkotása azonban több kategóriában is elhalászta előle az aranyszobrocskát. Az Oppenheimer így végül jócskán elmaradt a legtöbb, tizenegy Oscart begyűjtő produkcióktól (három ilyen van a gála történelmében, az 1959-es Ben Hur, az 1997-es Titanic és a 2003-as A Gyűrűk Ura: A király visszatér), a legjobb film kategóriája mellett bezsebelte a legjobb férfi színészeknek járó díjakat és a legjobb rendezés díját, de a legjobb eredeti filmzene, a legjobb operatőr, a legjobb vágás kategóriájában is győzedelmeskedett.

A címszereplőt, J. Robert Oppenheimert alakító Cillian Murphy az első Oscar-díját vehette át, csakúgy, mint Robert Downey Jr., aki Lewis Strauss, az amerikai Atomenergia Bizottság egykori elnökének megformálásáért a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában érdemelte ki az Oscar-szobrot. „Filmet készítettünk arról az emberről, aki megalkotta az atombombát, többé-kevésbé mindnyájan Oppenheimer világában élünk” – konstatálta Murphy köszönőbeszédében. Murphyhez hasonlóan számos díjazott ragadta meg az alkalmat, hogy szót ejtsen a világban pusztító háborús konfliktusokról: a gázai és ukrajnai humanitárius válság többször is szóba került a gálán, a díjátadónak otthont adó Los Angeles-i Dolby Színháztól nem messze néhány százan tüntettek a gázai tűzszünetért.

A legjobb eredeti filmzenéért Ludwig Göransson svéd zeneszerző kapta meg második Oscar-díját az Oppenheimerért. A film a legjobb operatőr, a legjobb vágás kategóriájában, nem mellesleg pedig a legjobb rendezésért kijáró Oscar-szobrot is elvihette.

A vitás rendezés

Crisopher Nolan így két Oscarral távozhatott a ceremóniáról. Nolan, a nagy történetmesélő, aki bonyolult sztorikből készít hollywoodi kasszasikereket, először érdemelte ki egyébként a legjobb rendezésért járó Oscar-díjat, bár többször is jelölték a kategóriában, legutóbb a 2017-es történelmi trilleréért, a Dunkirkért. A rendezői kategóriát továbbra is a férfiak uralják. Tavaly például egyetlen női rendezőt sem jelöltek a kategóriában – idén ezt a csorbát sikerült kiküszöbölni, hiszen a cannes-i Arany Pálmás Egy zuhanás anatómiájának rendezője, Justin Triet is szerepelt a jelöltek között – a Barbie-t jegyző Greta Gerwig azonban nem. Gerwig hiánya más csak azért is ütött szemet, mivel filmjét számos más alkalommal jelölték a legjobb rendezésért kijáró kategóriákban, beleértve az amerikai rendezők céhét, a Golden Globe-ot és a kritikusok díját, a Critics’ Choice-t is, a Palm Springs Nemzetközi Filmfesztiválon pedig meg is nyerte a kategóriát. Érdekesség, hogy az Oscarok történelmében – az ideit is beleszámítva – mindössze nyolc női rendezőt jelöltek legjobb rendezésért: Lina Wertmüller, Sofia Coppola, Kathryn Bigelow, Emerald Fennell, Chloé Zhao és Jane Campion mellett Greta Gerwig is szerepel a listán a 2017-es Lady Bird című alkotásáért.

Volt azért Barbie

A gálát indító beszédében Jimmy Kimmel a tavalyi év egyik legnagyobb kasszasikereként emelte ki a Barbie-t, amely valahogy látványosan hiányzott egyes kategóriákban – sem a rendezői, sem a legjobb női főszereplő kategóriájában nem jelölte a filmet az akadémia, márpedig Margot Robbie lubickolt a szerepben. Egyszóval sajnáljuk, hogy az akadémia nem tartotta fontosnak, hogy kiemelje azt a produkciót, mely tömegeknek képes mesélni szórakoztató módon a női egyenjogúság fontosságáról. A Barbie csapata nyolc jelöléssel érkezett a gálára, ebből a legjobb filmdal Oscarját nyerte el a What Was I Made For című számért, melyet Billie Eilish és fivére, Finneas O’Connell vettek át. 

A gála azonban nem maradt emlékezetes Barbie-pillanat nélkül, köszönhetően Ryan Goslingnak, akit egyébként a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában jelöltek Ken megformálásáért. Sokáig kérdéses volt, bevállalja-e a produkciót, mivel Gosling sokáig nem erősítette meg, hogy énekel-e majd az Oscar-gálán. Emlékezetes ugyanis, hogy mikor a Kaliforniai álom City of Stars című betétdalát jelölték a legjobb eredeti filmzene kategóriájában (melyet végül megnyert), Gosling nem volt hajlandó elénekelni a dalt – márpedig a kategóriában jelölt dalok a gála szerves része szoktak felcsendülni. Gosling ezúttal bevállalta a produkciót, ráadásul nem akármilyen módon: harsány rózsaszín öltönyben, rózsaszín kesztyűben, lila fényben fürödve énekelte az I’m Just Ken című betétdalt, amivel az idei gála leghumorosabb pillanatát produkálta. Gosling a nézőtérről indította a produkciót, Margot Robbie mögött ült, mikor rávetültek a fények, onnan ment fel a színpadra. Egyébként a kategória öt jelöléséből kettő volt a Barbie betétdala.

Lánthimosz és a magyar vonatkozás

Emma Stone nyert már Oscart, az ő neve is a Kaliforniai álom kapcsán íródott be a gála történetébe. A bravúrt a 2016-os musical főszerepétől igencsak eltérő karakter megformálásával ismételte meg, a Jórgosz Lánthimosz Szegény párák című filmjében nyújtott alakításáért kapta meg az Oscar-szobrot. Az Alasdair Gray skót író regénye nyomán forgatott Szegény párák tizenegy jelöléséből négyet váltott díjra, köztük a produkciós tervezés kategóriában: ennek a csapatnak volt a tagja Mihalek Zsuzsa is, az Oscar-gálán Shona Heath és James Price vette át a díjat. A legjobb jelmeztervező díját a Szegény párák kosztümjeiért Holly Waddigtonnak nyújtották át, Lánthimosz filmje pedig a maszk és haj kategóriában is nyert.

Emma Stone Oscarja azt is jelenti, hogy nem született meg az első őslakos származású Oscar, melyet Lily Gladstone kaphatott volna meg Martin Scorsese Megfojtott virágok című filmjében nyújtott alakításáért. Gladstone egyébként Golden Globe-ot kapott szerepéért a filmben, melyben a legendás rendező két kedvenc színésze, Leonardo DiCaprio és Robert De Niro is játszanak. Emma Stone legyőzte a német Sandra Hüllert is, aki a tavalyi Cannes-i fesztivál-győztes, az Egy zuhanás anatómiájában való fantasztikus alakításáért kaphatta volna meg a szobrocskát. Az alakítással kapcsolatban Michelle Yeoh, a kategória tavalyi győztese találóan megjegyezte, hogy „itt ülünk az Oscar-gálán, és még mindig nem tudjuk, hogy ő volt-e a tettes.” Az Egy zuhanás anatómiája hazavitte a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscar-szobrot is, a legjobb nemzetközi film kategóriáját pedig olyan film nyerte, melyben Sandra Hüller játssza az egyik főszerepet: Az érdekvédelmi terület. A film, mely az auschwitzi haláltábor tőszomszédságában berendezett családi idill látszatát kérdőjelezi meg, a legjobb hangért járó Oscart is bezsebelte. A legjobb női mellékszereplő díját Da’Vine Joy Randolph, a Téli szünet sztárja nyerte el. 

Ukrajna és a többiek

Mijazaki Hajao másodszor nyer Oscart A fiú és a szürke gém című alkotásával. A világhírű japán rendező gyönyörű látványvilággal és gazdag, filozofikus tartalomba hajló mondanivalóval rendelkező alkotásának győzelme nem meglepetés. A legjobb rövid animációs film díját a John Lennon és Yoko Ono zenéje ihlette War is Over! című produkció kapta. 

A legjobb dokumentumfilmért járó elismerést a 20 nap Mariupolban alkotói kapták. „Ez Ukrajna történetének első Oscar-díja” – mondta el Msztyiszlav Csernov ukrán filmrendező. Hozzátette: „megtiszteltetés számomra, de valószínűleg én leszek az első rendező ezen a színpadon, aki azt mondja, bárcsak sohase készítettem volna el ezt a filmet.“

Nem arattak a streamingszolgáltatók. Csupán egyetlen Oscart zsebelt be a Netflix – annak ellenére, hogy az Apple-vel közösen 32 jelölést kapott. Ez az egyetlen Oscar a legjobb rövidfilm kategória győztesének a Henry Sugar csodálatos történetének járt ki. A film alkotója, Wes Anderson, aki Roald Dahl novelláskötetének néhány novelláját filmesítette meg a streamingszolgáltató számára, nem volt jelen a ceremónián.