Věra Jourová jogállamiságért felelős uniós biztos áprilisi pozsonyi látogatásának központi témája volt az uniós források, pontosabban az úgynevezett helyreállítási alapból érkező támogatások sorsa. A cseh biztos többek között Robert Fico miniszterelnökkel, az igazságügyi és kulturális miniszterrel, a főügyésszel és az ellenzékkel is egyeztetett a szlovákiai reformokról, majd kijelentette, hogy senki nem szeretné az újjáépítési alapból származó támogatások megvonását – mindössze jogi garanciákat a visszaélések elkerülésére. Robert Fico és Peter Kmec, a helyreállítási tervért felelős miniszterelnök-helyettes Jourová szavaira is reagálva egy közös sajtótájékoztatón azt hangoztatta, hogy nem is fenyeget az uniós források megvonása, így az ellenzék rosszindulatú kifogásai is tárgytalanok. 

A valóságban a helyzet nem ennyire egyszerű: más és más szabályok vonatkoznak a különféle uniós forrásokra, az Európai Unió tagállamai ugyanis az EU-költségvetés több „zsebéből” is kapnak támogatásokat. A Magyarország és Lengyelország elleni jogállamisági szankciók, az ellenzéki és kormánypárti politikusok homályos, szándékosan leegyszerűsítő kommunikációja arról, hogy jön vagy nem jön a pénz, nem segítik a megértését annak, hogy pontosan milyen forrásoktól is zárhatja el Szlovákiát rövid és hosszú távon a Fico-kormány. 

Akadozó helyreállítás

Az Európai Uniót irányító Európai Bizottság a leghatékonyabban az úgynevezett Európai helyreállítási terv forrásait csapolhatja meg, ha egy tagállamában jogállamisággal vagy hatékonysággal kapcsolatos problémákat tapasztal. Szlovákia 6,4 milliárd euróra jogosult a helyreállítási csomagból. A keretösszegből nagyjából 2 milliárd euró már megérkezett az ország számlájára, a fennmaradó források kifizetése és törlesztése részletekben történik. Ez az a pénzcsomag, amelynek a lehívása jelenleg is közvetlen veszélyben van, többek között a Fico-kormány intézkedései miatt és az ellenzéki kritikák kereszttüzébe került. Csakhogy az a kérdés, hogy Szlovákia megkapja-e az ország számára elkülönített pénzt, sokkal messzebbre vezet, mint a szlovák jogállamiság helyzete. 

Az Európai helyreállítási terv az unió történetének legnagyobb pénzügyi ösztönző csomagja, a központi eleme egy vissza nem térítendő támogatásokból és hitelekből álló, csaknem 724 milliárd eurós összeg, amire minden tagállam a gazdasági súlyának megfelelő mértékben jogosult. Az alapot hivatalosan a koronavírus- járvány okozta gazdasági problémák orvoslására hozták létre, célja az unió versenyképességének javítása. 

A célkitűzés komoly kihívások elé állította a tagállamokat, mivel a lehívás feltételei nem egységesek. Az alapcélokat tiszteletben tartva minden ország maga rakott össze egy-egy sokrétű intézkedéscsomagot, amelyre elkölthette a helyreállítási tervből származó pénzt. Az úgynevezett helyreállítási tervre és az esetleges változásokra az Európai Bizottságnak kell rábólintania. Míg Magyarország esetén leginkább jogállamisági problémák akadályozzák az ország részére elkülönített összegek kifizetését, Szlovákiában egyelőre ugyanakkora gondot okoztak a változó prioritások és az irreális, utólag módosítgatott célok. Azaz leegyszerűsítve: Szlovákia olyan ambiciózus programokat akart finanszírozni az uniós pénztárcából, amelyet eleve nehezen tudott volna teljesíteni. A kijelölt szlovákiai prioritások között környezetvédelmi beruházások és állami építkezések, kapacitásbővítés egyaránt szerepel. 

Szlovákia utoljára tavaly áprilisban, a Heger-kormány idején módosította a kérelmét, az elfogadott reformok és beruházási támogatások listáját. Az elhibázott befektetések egyik, de nem egyetlen példája a fővárosba tervezett rázsochyi kórház, amelynek a gyorsított befejezését a kormány az eredeti intézkedéscsomag részeként is feltüntette, teljesíthetetlen határidőkkel – az átütemezésnél az Európai Bizottság többek között hasonló programokat is eltüntetett a szlovák programból. Ettől függetlenül rengeteg kiemelt befektetés csúszik, például a bíróságok felújítása, vagy a tűzoltóállomások országos modernizációja. 

A Fico-kabinet tehát több problémát a Heger-kormánytól örökölt, de saját maga is újabbakat gyártott. Szlovákiának a befektetések ütemének folyamatos dokumentációja és bizonygatása – az úgynevezett „szupermérföldkövek” teljesítése – mellett kell igazolnia az Európai Unió felé, hogy az ország megfelel a jogállamisági feltételeknek és azoknak a vállalt törvényi reformoknak, amely a keretösszeg folyósításának újabb feltétele. A büntető törvénykönyv reformjával és a Különleges Ügyészség megszüntetésével például az az egyik alapvető problémája az Európai Bizottságnak, hogy a büntetési tételek leszállítása ösztönözheti a bűnözőket az uniós források hűtlen kezelésére is. Hiába valósul meg egy befektetés, az EB jogállamisági problémák miatt is visszatarthat összegeket. 

A szlovák kormány és az ellenzék most tulajdonképpen azon vitázik egymással, hogy kinek a felelőssége az úgynevezett negyedik csomag késése: az Európai Uniónak tavaly év végéig több mint 900 millió eurót kellett volna kifizetnie Szlovákiának, de máig nem tette meg. Azóta levelezik egymással az EB és Peter Kmec, a helyreállítási tervért felelős miniszterelnök-helyettes; a bizottság a szlovák reformokról érdeklődik, a szlovák fél pedig azt bizonygatja, a törvényi változások nem jelentenek veszélyt a tervre. Az ötödik, idén esedékes törlesztőrészletről eközben nagyon kevés szó esik, 2026-ra pedig elvileg az összes célkitűzést teljesíteni kellene, különben az összeg fennmaradó része elveszik. 

Jogállamisági gondok 

Míg az Európai helyreállítási terv egy rendkívüli programnak számít, Szlovákiában folyamatosan zajlanak az ettől teljesen független uniós projektekre vonatkozó kiírások. Az ország notóriusan rosszul teljesít a keretösszegek kimerítésében: Szlovákia a 2014-től 2021-ig terjedő uniós pénzügyi ciklusban 14,5 milliárd eurót költhetett volna el a rendelkezésére álló forrásokból, de az előző két Fico-, Matovič- és Heger-kormányok késlekedései miatt még tavaly is 4,3 milliárd euró állt az uniós kasszában. A csúszásban szerepet játszott a világjárvány, de Szlovákia uniós szinten is a leggyengébb merítők közé tartozik. Az Ódor-kormány ezen a téren már csak kármentő munkálatokat folytatott, Balík Péter minisztériuma végül a keretösszeg egy részét kimerítette, más részét átcsoportosította, egyes összegekről pedig Szlovákia végképp lemondott. Közben az új, 2021–27-es költségvetési források kimerítése még el sem kezdődött, vagy ha igen, ismételten gyenge hatékonysággal – áprilisig a teljes keretösszeg 1,54 százalékát sikerült elkölteni. Ezeket a forrásokat sokkal körülményesebb elzárni, de Magyarország (és Lengyelország) példája mutatja, hogy nem lehetetlen. 

Magyarország korrupciós és emberi jogi témák miatt vált az Európai Bizottság eljárásának célpontjává és egy új eszközt, az úgynevezett jogállamisági mechanizmust alkalmazva blokkolták az ország számára elkülönített úgynevezett kohéziós források jelentős részét. A zárolt összegekhez – amelyek 2027-ig biztosan nem vesztek el végleg, csak nem folyósítják azokat – az országok csak úgy férhetnek hozzá, ha különféle feltételeket teljesítenek: intézményi reformokat és törvényváltoztatásokat fogadnak el, az uniós ajánlások tükrében. 

Annak az esélye, hogy Szlovákia a közeljövőben egy hasonló eljárás célpontjává válik, egyelőre kicsi. Az uniós tisztviselők részéről semmilyen hivatalos jelzés nem érkezett arról, hogy az uniós tagállamok, illetve maga az ügyben leginkább illetékes Európai Bizottság fontolgatná a jogállamisági mechanizmus újabb elindítását. Teljesen kizárni a források részleges zárolását ugyanakkor nem lehet: az EP-választást követően ismét megszilárdulnak a brüsszeli erőviszonyok. Az új uniós biztos személyisége és irányvonala, az Európai Parlament erőviszonyai mind hatással lehetnek az Európai Bizottság döntéseire. A testület uniós viszonylatban gyorsan, a parlament és a tagállamok kormányfőinek hozzájárulása nélkül elindíthatja a jogállamisági mechanizmust. 

Az uniós szankciók „nukleáris opciója” a 7. cikkely szerinti eljárás, ami egy tagállam szavazati jogának elvételét jelenti – ez még Magyarország és Lengyelország esetében sem számított érdemleges lehetőségnek, mivel minden tagállam egyhangú szavazata szükséges hozzá. A szavazat elvétele emellett elvben semmilyen hatással nincs a források folyósítására. 

Összegezve tehát elmondható, hogy Szlovákiát rövid távon a helyreállítási terv forrásainak elvesztése fenyegeti, miközben erre nem feltétlenül a jogállam lebontása miatt veszíthet eurómilliárdokat az ország, hanem a saját, rosszul menedzselt programjai miatt. A szlovákiai költségvetésnek azonban nagyon fájhat, ha jelentősen megugrik az így is 7,6 milliárdosra tervezett hiánycél.