Az eredetileg május 15-re kiírt meccset a Robert Fico elleni merénylet miatt elhalasztották, így a dunaszerdahelyiek 18 nappal ez előző, vágsellyeiek elleni mérkőzésük után léptek újra pályára, miközben a Michalovce az Európa-kupa döntőjében két összecsapással hangolt a sordöntő estére.

„Nem tudnám megmondani, milyen volt ez a közel három hét. Egészen biztosan hosszú volt, hiszen május 16–17-től már a szabadságomat terveztem, most 29-én pedig még mindig itt vagyok. A lányok között is akadt, akinek már megvolt a repülőjegye, le voltak foglalva a kirándulások. Szerintem jobb, amikor egy csapat folyamatosan meccsben van, hiszen megvan a mérkőzésrutinjuk. A lényeg az, hogy végül nyertünk. Nem nyújottunk rossz teljesítményt, a védelem is jó volt, bár volt már jobb is. Ki kell emelnem a kapusteljesítményt, amely fantasztikus volt. Mindig találtunk egy-egy gólt, végig vezettünk, végig nekünk állt a meccs. Megérdemeltük, ma jobbak voltunk” – foglalta össze az utóbbi heteket és az aranyat érő meccset Debre Viktor, a HC DAC vezetőedzője.

A mérkőzés első két gólját Juhos Kata és Ligia Costa szerezte, gyorsan előnybe került a csallóközi csapat. A szurkolók részéről zúgott a „Mindent bele!”, míg a vendégtábort csak akkor lehetett hallani, ha egy-egy pillanatra elhallgatott a szerdahelyi kemény mag. A Iuventa ugyan néhányszor kiegyenlített, de a vezetést nem tudták átvenni. Ebben nagy szerepe volt a szervezett hazai védelemnek és a kapuban sokadjára bravúrt bravúrra halmozó Magera Noéminek. A félidőben 14:12 volt az állás.

„Nagyon jól éreztem magam a pályán. A második félidőre kicsit visszaesett a teljesítményem, de tudtam olyan helyzetekben védeni, amikor kellett. Hatalmas szurkolótáborunk volt, amely a nyolcadik ember volt ma a pályán – kezdte hatalmas mosollyal az arcán az értékelést Magera Noémi, aki kissé kritikusan tekintett a szünet utáni játékára, de a kulcspillanatban, tíz perccel a vége előtt, 22:21-nél büntetőt is védett. – Nem szoktam különösebben készülni a heteslövőkre, mert minden edzés végén a mi lövőinkkel gyakoroljuk ezeket a helyzeteket. Más volt ez az év, mint az előző, ráadásul a végén nem jött jól Kristína Pastorková és Mészáros Réka sérülése sem. De úgy gondolom, hogy nagyon összeszedtük magunkat erre az utolsó meccsre, és szerintem a Michalovce a szezon végére elfáradt. De gratulálok nekik, hiszen egész évben nagyon jól játszottak, és ma sem adták könnyen magukat” – zárta beszélgetésünket a kapus.

Bár a második félidő tizedik percében már három gólra nőtt a hazai előny Juhos Kata találata után, innen is vissza tudtak jönni a vendégek, de a már említett kivédett büntetőnek is köszönhetően az egyenlítésre nem futotta az erejükből. A hajrá perceiben már az egész csarnok talpon volt, és próbálta segíteni a játékosokat, mégha az utolsó két percben már csak azért kellett izgulni, ne kövessenek el technikai hibákat a dunaszerdahelyi kézilabdázók. Ez nem következett be, így 28:26-ra nyert a HC DAC, és megvédte tavalyi szlovák bajnoki címét.

A találkozó után a klub elköszönt hét játékosától is, Bízik Réka, Demeter Orsolya, Hornyák Bernadett, Gajdóczi Barbara, Bakos Karmen és Ligia Costa is máshol folytatja pályafutását, míg a csapatkapitány Juhos Kata visszavonult.

Távozik és visszatér Kozármislenybe Hornyák Bernadett, aki 2022-ben igazolt Dunaszerdahelyre. „Az mindig teher, amikor úgy megyünk oda egy meccsre, hogy mi vagyunk az aktuális bajnokok. Az aranyérmest legyőzni pedig mindenkinek nagyon nagy szó. Ezt éreztük akár Prágában is, vagy idejött a Kynžvart, és a második félidőben olyan játékot produkált, amivel azon a napon nem tudtuk felvenni a versenyt. De nagyon örülök és úgy gondolom, hogy elégedettek lehetünk, hogy a szlovák bajnokságban ismételten sikerült elsőként végeznünk. Csupa jó élménnyel távozom, tavaly két aranyat nyertünk, most is itt van egy a nyakamban, és ezzel tudok búcsúzni. Remek, hogy egy ilyen végszóval megyek el” – foglalta össze a szezont az átlövősor minden posztján bevethető játékos.

Juhos Kata és Bízik Réka utolsó dunaszerdahelyi nyilatkozatát keressék a pénteki Új Szóban és online felületeinken.