Egy nemrég megjelent felmérés eredményei szerint jó esetben a betegek néhány napon belül meggyógyultak attól függetlenül, kaptak-e antibiotikumot. Az esetek húsz százalékában viszont az antibiotikumtól sem lettek jobban. Önnek is hasonlóak a tapasztalatai? 

Az antibiotikum felírását nagyon meg kell gondolni, és tudni kell azt is, hogy milyen jellegű fertőzés gyanúja esetén melyik az a hatóanyag, amelyikre érzékeny lehet a feltételezett kórokozó. Az orvosnak állandóan mérlegelnie kell, mennyire szükséges az antibiotikumos kezelés. Ebben mindig a beteg panaszai és a fizikális vizsgálat eredményei a mérvadóak. A laborvizsgálatok eredményei kicsit később készülnek el, de előfordul, hogy a kezeléssel megvárjuk ezeket is. Ha helyénvaló a gyógymód, a páciens állapota két-három napon belül ‒ de van, hogy már az első két adag antibiotikum után is ‒ javul. Ám minél több antibiotikumot használnak a betegek, annál inkább kirostálódnak azok a baktériumok, amelyek nagyon jó rezisztenciamechanizmusokkal rendelkeznek. A gyakran használt antibiotikumok ellen a baktériumok felfegyverkeznek, ezért jó időnként visszanyúlni a régebbi készítményekhez, amelyeket a baktériumok elfelejtettek. 

Például a penicillinhez?

A penicillin nagyon jó antibiotikum, de szűk az indikációja, csak Streptococcus pyogenes, illetve bétahemolitikus C és G csoportba tartozó Streptococcus esetén alkalmazható. Ha a beteg nem allergiás rá, akkor ez a legjobb választás, mert a bélflórát nem tizedeli meg. Minél szélesebb spektrumú az antibiotikum, annál inkább ártalmas a bélflórára. 

Ilyenkor mennyit segítenek a probiotikumok? 

Pótolják a baktériumokat, de nem a sajátjainkat. Mindig az a fontos, hogy a sajátjaink éledjenek újra, ez hetek, hónapok kérdése is lehet. A probiotikumot ajánlott az antibiotikumos kezelést követően is szedni, hogy valamennyire pótolja a normál bélflórát, és megakadályozza az olyan baktériumok elszaporodását, amelyek nagyon súlyos vastagbélgyulladást okozhatnak. 

Mindenkinek egyéni bélflórája van? 

Igen, ez az úgynevezett mikrobiom. Az volna az ideális, ha mindenkinek a mikrobiomjához igazítanák a kezelését, vagy legalábbis a baktériumpótlást, de ez még a jövő zenéje. A bélflóra egészsége nagyon szorosan összefügg az immunitással, a védekezőképességgel. Ha a páciens krónikus vagy visszatérő fertőzésben szenved, az ismételt antibiotikumos kezelés sokszor többet árt, mint használ, mert megbontja a mikrobiom egyensúlyát, ezáltal gyengíti a beteg ellenálló képességét. Ördögi kör alakul ki, amelyből kiutat jelenthet az imunomodulációs kezelés bakteriális lizátokkal, az úgynevezett autovakcinákkal, amelyekkel szintén foglalkozom. Krónikus (például húgyúti) fertőzések esetében saját mintából kitenyésztett baktériumokból készítjük a cseppeket, amelyek segítik az immunrendszert, hogy hatásosabban harcoljon a kórokozó ellen. A kezelés a betegek hetven százalékánál teljes mértékben hatásos, további tizenöt százalékánál is sokat javít az egészségi állapoton, de sajnos nem téríti a biztosító.

Lehet tudni, melyik baktériumok a legellenállóbbak? 

Általánosságban a Gram-negatív enterobaktériumok, az Escherichia coli, Klebsiella Enterobacter, amelyek ambuláns közegben főleg vizeleti fertőzéseket okoznak, de például lábszárfekély elfertőződésénél is jelen vannak. Kórházi körülmények között műtéti sebeket vagy a művi lélegeztetésnél előforduló úgynevezett reszpirátoros tüdőgyulladást okozhatják, amely súlyos betegnél végzetes lehet. 

Hol rontottuk el? Túl sok antibiotikumot szedtek a betegek? 

 Antibiotikumokat használnak az állategészségügyben és a mezőgazdaságban is, így ezt a problémát globálisan kell szemlélni. Az orvosnak a betegség tünetein, időtartamán és a vizsgálatok eredményein kívül figyelembe kell vennie a páciens korát, alapbetegségeit, krónikusan szedett gyógyszereit, és természetesen mindig rá kell kérdeznünk a gyógyszerallergiára is. Ha a betegnek krónikus problémái vannak ‒ mint például asztma, onkológiai megbetegedés, szívbetegség stb. ‒, akkor hamarabb döntünk az antibiotikumos kezelés mellett, ha azt a kór lefolyása és a laborvizsgálatok is indokolják. Viszont a többféle egészségi problémával küzdő idős emberek szervezetét maga az antibiotikum is jobban megviseli, így mindig egyénre szabottan kell mérlegelni, mikor vállalunk nagyobb kockázatot. Mert ha nem adunk antibiotikumot, továbbterjedhet a fertőzés, ha adunk, azzal viszont egy időre legyengítjük a pácienst. 

Mi a megoldás?

Mindig a beteget kell figyelni. Ha valaki náthás, kicsit fáj a torka, nincs láza, vagy csak enyhe hőemelkedése van, érdemes három-négy napot kivárni, mert a legtöbb ilyen megbetegedés vírusos eredetű. Azonban enyhe tünetek mögött is megbújhat súlyos bakteriális felülfertőződés, főleg ha kisgyerek van a családban, aki közösségbe, óvodába, iskolába jár. Onnan ugyanis olyan fertőzéseket hozhat haza, amelyek nem annyira veszélyesek, okozhatnak azonban kellemetlen szövődményeket, kiváltképp az idősebb családtagoknál. Ilyen a haemophilus, a moraxella vagy a pneumococcus, amelyeket a gyerekek hordoznak, de a szülőket, nagyszülőket betegíthetik meg súlyosan. A pneumococcus akár tüdőgyulladást is okozhat annál, akinek nincs védőoltása. Az egészségbiztosító ötvenkilenc év felett téríti a pneumococcus elleni védőoltást, érdemes élni a lehetőséggel. 

Mikor biztos az orvos abban, hogy bakteriális fertőzésről van szó? 

A legjobb útmutató a toroktörlet, amelyből kiderül, van-e ott baktériumkolonizáció. Ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott baktérium patogén, de figyelni kell a beteg tüneteit (érzi-e a fülét, az arcüregeit, köhög-e, illetve hogyan köhög), mert előfordul, hogy felülfertőzést okozott a baktérium. A felső légutaknál a kizárólagos patogén a Streptococcus, itt is a törlet a legjobb, mert nem mindig tipikus a betegség lefolyása. A gennyes mandula, magas láz szinte már ritkaságszámba megy. Sok beteg csak erőtlen, levert, illetve duzzadtak a mandulái. A baktériumok elég intenzív antibiotikumos nyomás alatt vannak, ezáltal változnak a tulajdonságaik, és a fertőzések is máshogy zajlanak.

Ha ilyen fontos a toroktörlet, miért vesznek olyan ritkán mintát a körzeti orvosok? 

Mert a biztosítók figyelik, mennyi laborvizsgálatot rendelnek, és minél több van ezekből, annál előnytelenebb az orvosok pontozása. A szándék az, hogy ne legyenek felesleges laborvizsgálatok, de légúti betegségeknél az antibiotikumok előírását megelőzően alapvető fontosságú volna a törlet. 

Van abban igazság, hogy a covid óta hosszabb lefolyásúak és szövődményesebbek a légúti megbetegedések? 

Annyira nem, de ebben a szezonban például volt egy hosszan tartó, száraz köhögéssel járó megbetegedésfajta, amelyet nem tudjuk pontosan, mi okozott. Ez lehet tüdőchlamydia, mycoplasma vagy szamárköhögés is. Az utóbbi ellen létezik védőoltás, de az ellenanyagok szintje idővel csökken, ezért ajánlatos az oltást megismételni. Ezeket a patogéneket törletből nem lehet kimutatni, vérből tudjuk mérni a szervezet immunválaszát a fertőzésre, legalább tíz nap, illetve két hét után. A hosszabb ideig tartó száraz köhögés egyébként elég bonyolult kórkép. Egyes vérnyomáscsökkentő gyógyszerek, az úgynevezett ACE inhibítorok okozhatnak száraz köhögést, de lehet allergiás hátterű, vagy kezdődő asztma jele, a legrosszabb esetben rejtőzhet mögötte akár a tüdő- vagy egyéb mellkasi szövetek rosszindulatú daganata is. 

Kisgyermekes anyukáktól hallani ötödik betegségről, mi ez? 

Ez a parvovírus 19 okozta fertőzés, amely általában hét-tíz napig tart, és többnyire nem igényel kezelést. Lepkehimlőnek is hívják, mert az arcon lepkeformájú kipirosodás jelenik meg, és lázzal is járhat. Volt, ahol a szülők is elkapták, náluk ízületi fájdalmakat okozott, ritkábban a felnőttnél is megjelentek világos piros foltok a karon és a mellkason. 

Körzeti orvosként is dolgozik. Gyakran tapasztalja, hogy egy antibiotikum nem hat, és másikra kell cserélni? 

Nem gyakran, de előfordul. Iránymutató a vérvétel és a CRP, amely azonnal kimutatja a gyulladást, de lokális fertőzésnél nem mindig van emelkedett gyulladás a vérben. A betegen viszont azonnal segíteni kell, ezért az orvos sokszor leginkább a megérzéseire hallgat, és a tapasztalatára épít: általában valamivel elkezdi a gyógyítást, és aztán az eredmények alapján ‒ ha szükséges ‒korrigálja. Erre ritkán van szükség, mert a tenyészthető baktériumok nagy része érzékeny a bétalaktám típusú antibiotikumokra (például az amoxicilin és klavulánsav kombinációjára) vagy az alacsonyabb generációjú cefalosporinokra. Az előbbivel fiataloknál vigyázni kell, mert akinek mononukleózisa van, annál kiütéseket okozhat. Az általában száraz köhögéssel járó, atipikus bakteriális légúti fertőzésnél ‒ amelyet chlamydia, mycoplasma vagy szamárköhögés kórokozója okozhat ‒ a tetracyklin vagy a makrolid csoportba tartozó antibiotikumok lehetnek hatásosak. 

Törletek és vérvétel nélkül viszont a legtöbb orvos háromnapos antibiotikumot ír fel. Ez mindenre jó? 

Főleg száraz köhögéssel járó megbetegedés (például szamárköhögés) esetén hatásos, egyéb fertőzésekre (mint torokgyulladásra) baktériumtenyésztés nélkül nem ajánlatos felírni, mert a lehetséges kórokozóknak elég magas a rezisztenciaszázaléka erre a gyógyszerfajtára. Vizeleti fertőzés során pedig egyáltalán nem használható.

Meg lehet mondani, mennyi az az antibiotikummennyiség, amelyet egy év alatt beszedhet a beteg anélkül, hogy jelentősen károsodna a bélflórája? 

Legjobb, ha egyáltalán nem alkalmazza, de évi egy-két alkalomnál többször biztosan nem kellene antibiotikumot szedni. Kevesebb lenne a légúti megbetegedés, ha a covid elmúltával is gondolnánk arra, hogy továbbra is sokféle patogén van a levegőben, és ajánlatos lenne viselni a szájmaszkot ‒legalább az orvosi várótermekben, valamint tömegközlekedési eszközökön. 

Gyakran találkozik azzal, hogy maguk a páciensek kérik az antibiotikumot? 

Van erre példa, de nem jellemző. Én alapvetően mindig meghallgatom a betegeimet, mert a gyakorlatban is működik az, amit az orvosi egyetemen tanultunk: a diagnózis nagy százalékát az anamnézis ‒ a pácienstől kapott alapinformáció, illetve annak megfelelő kérdésekkel való pontosítása ‒ adja. Fontos tudnivaló az is, hogy melyik gyógyszerrel milyen a tapasztalatuk.

Előfordul, hogy bizonyos antibiotikumokat ki kell iktatni, mert egyáltalán nem hatékonyak? 

Ez nagyon ritkán fordul elő, legtöbbször bizonyos készítmények valamilyen okból háttérbe szorulnak. Az egyik gyógyszercsoportról, az úgynevezett chinolonokról az amerikai gyógyszerügynökség (FDA) is kimondta, hogy a mellékhatásokra való tekintettel ajánlott kevesebbet használni, illetve csak akkor felírni, ha nincs egyéb opció. Húgyúti fertőzésekre az egyik legmegfelelőbb a Nitroforantoin lenne, de Szlovákiában nem elérhető. Ezért az orvosok gyakran kényszerülnek a chinolon csoportba tartozó ciprofloxacintartalmú antibiotikumot előírni, amely az esetleges mellékhatások miatt sem ajánlott, és a bélflórát is erősen károsítja. Viszont megfelelően alkalmazva nagyon hatásos antibiotikum. 

Azt, hogy milyen fertőzésekre, milyen sorrendben, mit kell előírni, az orvos dönti el, vagy vannak szakmai ajánlások? 

Az egészségügyi minisztérium oldalán elérhető a standard eljárások menete, de nem minden betegség esetében készült ilyen ajánlás. Elő lehet fizetni külföldi applikációkat. (Ilyen például a Sanford Guide. Magam is használom.) 

Mikrobiológusként mit gondol Robert Fico miniszterelnök sérüléseiről? 

Hasüregi sérülés esetén a saját baktériumai lehetnek a páciens legnagyobb ellenségei. Mindenképp komoly a helyzet, mert közelről érte a lövedék, ami nagy energiát és komoly roncsolást vetít elő. A szervezet regenerálódása hónapokig eltarthat.