Kissé kaotikus mérkőzéssel kezdődött a tavaszi szezon, de sokat tanulhat belőle a csapat. Ön hogyan látta a trencséni 3:3-at? Megváltozott a véleménye valamiben a látottak miatt?

A Slovan csak döntetlenezett szombaton, ez jó motiváció volt számunkra, hogy közelebb kerüljünk hozzájuk, ezt hangsúlyoztam a csapatnak is. Az azonban nem tetszett, amit a mérkőzés elején láttam. Túl sok lehetőséghez engedtük az ellenfelet, és ezen javítanunk kell. Mi egy olyan csapat vagyunk, amely járatja a labdát, nem pedig üldözi, márpedig az első fél órában az utóbbi történt. Nem a saját játékunkat játszottuk, nem voltunk magabiztosak, fontos lecke volt ez a csapatnak. Dolgoznunk kell azon, hogy minél gyorsabban visszaszerezzük a labdát, ha nincs nálunk. Kevés volt a fizikai kontaktus részünkről, márpedig a futball fizikális sport. A második félidő jobb volt, mert átvettük az irányítást. Aprólékosan kielemeztük a játékunkat a meccs után, és  most már készülünk a zsolnaiakra, akiknek szeretnénk visszavágni az őszi vereségért. Náluk műfüvön játszottunk, és nem akarom felnagyítani a műfű jelentőségét, de igazi gyepen más ez a sport. A zsolnaiakat le akarjuk győzni, és meg akarjuk tartani a pozíciónkat, hiszen várható, hogy a Slovan győzni fog. Csapatként kell működnünk és futballoznunk. Vannak olyan csapatok, amelyek a test test elleni küzdelmet favorizálják ellenünk, néhány játékosunknak meg kell tanulnia így játszani.
 
Schäfer András és Marko Divkovic csak csereként lépett pályára Trencsénben. Készen állnak visszatérni a kezdőcsapatba?

Múlt héten ők csak kétszer edzettek a csapattal, de most már jobban vannak, itt van rá az egész hét, hogy felkészüljenek. Andrija Balic sárga lapok miatt nem játszhat a zsolnaiak ellen, így egy pozíciót pótolnunk kell a középpályán.
 
A téli felkészülés során nem a legerősebb ellenfelek ellen tesztelte magát a DAC, de néhányuk így is problémát okozott a csapatnak. Hogyan értékelné a teljesítményt?

Az első mérkőzést a Vasas ellen játszottuk műfüves pályán. Ha megnézzük a Vasast, akár első osztályú csapat is lehetne, több korábbi válogatott labdarúgó játszik ott. Tanulságos mérkőzés volt, amit az utolsó percben nyertünk meg. A második meccsen a Priskin vezette Győr szintén minőségi ellenfél volt. Az is fontos, hogy ezeken a meccseken sok játékosnak adtunk lehetőséget, nem 11, hanem 19-20 játékost próbáltunk ki. A Dubnica ellen kétszer 60 percet játszottunk, és a második hatvan percben egy fiatal és nem összeszokott csapat lépett pályára. Az utolsó meccsen a nagymihályiak ellen jól játszottunk, csak a gól hiányzott a játékunkból. Szeretek erős ellenfelek ellen megmérkőzni a felkészülés során, mert abból sokat lehet tanulni, de a koronavírus-járvány miatt nehéz volt ellenfeleket találni. Összességében egy fizikai szempontból jó felkészülésen vagyunk túl, de szerintem túl hosszú volt. Hiába adott minden Dunaszerdahelyen, öt héten át itt készülni nagyon hosszú idő, a koronavírus miatt pedig ezúttal nem utazhattunk külföldi edzőtáborba. Úgy gondolom, hogy a szövetségnek változtatnia kellene a téli felkészülés időtartamán, mert szinte az összes országban rövidebb a szünet. Szlovákiában hosszabb a téli szünet, mint a nyári, és ez hihetetlen számomra. Így elveszítjük a ritmust, amit ősszel felvettünk, és időbe telik, míg újra felvesszük. Különösen érződik ez, amikor egy nehéz, trencséniek elleni mérkőzéssel kell kezdenünk a szezont.
 
A télen érkezett játékosok közül (Christie-Davies, Taiwo, Moumou, Braun, Vera, Brunetti) csak egy kapott lehetőséget a kezdőcsapatban Trencsénben, egy másik csereként állt be, három pedig a kispadra sem fért oda. Ön a szezonfelvezető sajtótájékoztatón többükről azt mondta, hogy a jövő igazolásai. Ez azt jelenti, hogy még arra sem állnak készen hogy leüljenek a cserepadra?

Christie-Davies fantasztikus játékos, a Liverpoolban játszott, és nagyon jól teljesített Trencsénben. Remek kezdés volt ez számára a DAC-ban. Ő topjátékos, és a többieket is annak tartom, de ők még nem készek, nagyon fiatalok. Emellett a koronavírus okozta körülmények miatt nem tudunk játékosokat vásárolni, így olyan futballisták után kellett kutatnunk, akik a jövőben lehetnek a segítségünkre, és akik emellett beleillenek a rendszerünkbe és a klub filozófiájába. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor nagyon jó alternatívákat igazoltunk, legyen szó Braunról, Brunettiről vagy Veráról. Lehet, hogy pillanatnyilag nem állnak készen arra, hogy segítsenek a csapaton, de fel kell őket építenünk. A beilleszkedésük hossza elsősorban a fizikai állapotukon és a nyelvi akadályok leküzdésén fog múlni. Nem kételkedem a kvalitásukban. Itt megemlíthetem a sérültjeinket is: Eric Davis már visszatért a műtétje után Panamából, és remélem, két hét múlva újra játszhat. Sidney Friedét szintén megoperálták a múlt héten. Az ő visszatérésük is nagyon fontos számunkra, de jelenleg más megoldásokat kell keresnünk a hiányzók pótlására. Itt elsősorban a balhátvéd posztjára gondolok, ahol alapesetben Davis és Brunetti is játszhat, de Trencsénben a második félidőben Beszkorovajnij is jól teljesített azon a poszton.
 
Mit gondol, Braunnak, Brunettinek vagy Verának mennyi idejébe fog telni, míg beilleszkedik a csapatba? Szükségük lesz egy fél szezonra?

Nem-nem. Négy-öt hetet mondanék, hiszen a kulcs a fizikai felkészültségük lesz, az a legfontosabb lépcsőfok. Fontos, hogy a DAC együttműködik a második ligában szereplő somorjaiakkal, akik segítenek a játékosok fejlesztésében. Braun a hétvégén bemutatkozott a Žilina B ellen, gólt is szerzett, ő is és Vera is jól játszott. Ha bizonyítanak Somorján, visszatérnek hozzánk és rendkívül hasznosak lehetnek számunkra.
 
Önnél 8-9 játékos jóformán kirobbanthatatlan a kezdőcsapatból, ők szinte minden mérkőzésen játszanak, és igazából talán csak két pozíció tűnik kérdésesnek a kezdőcsapatban. Nem aggódik amiatt, hogy túl nagy a szakadék a kezdőjátékosok és a cserék között?

Én nem így gondolom. Elég a legutóbbi mérkőzést megnézni, ahol a csereként beálló játékosok jó impulzusokat hoztak a játékunkba. Természetesen amikor olyan játékosok hiányoznak a csapatból, mint mondjuk Davis vagy Friede, és őket hasonlítjuk össze az egyik cserepadon ülő játékossal, az más tészta, hiszen tapasztaltabb, minőségibb játékosokról beszélünk. A cserepadon viszont fiatal és tehetséges labdarúgók foglalnak helyet, akiket felépíthetünk a jövőben. Ez a klub filozófiájának a része.
 
Sok szurkoló szeretne több saját nevelésű játékost látni a pályán, de miután Matúš Malý kölcsönbe távozott, míg a téli érkezők kivétel nélkül légiósok voltak, esetleg felmerülhet bennük, hogy a klub nem igazán számol az itteni tehetségekkel. Erről mi a véleménye?

Először is, egy játékost meg kell győzni, hogy idejöjjön. A városnak nincs olyan nagy merítési lehetősége labdarúgók terén, a messzebbről származókat pedig nagyobb kihívás meggyőzni, és a családokkal is egyeztetni kell. Időre is szükségünk van, hiszen bár vannak tehetséges 14-15-16 éves focistáink, de nekik még évek kellenek. Vannak tehetségeink, itt van például Bögi Ferenc, aki nagyon érdekes játékos, és profi szerződést kapott tőlünk. Most Somorján bizonyíthat, de velünk is edzhet. Amikor pedig van lehetőségünk tehetséges játékost igazolni, például Argentínából, akkor miért ne tennénk meg? Jó példa erre Eric Ramírez, Eric Davis, Cesar Blackman, vagy Sainey Njie, akik mind messzi országokból érkeztek és motivációt jelentenek a többiek számára. Alapesetben persze minden klub a hazai játékosokkal számol, elég csak megnézni a zsolnaiakat, akik az egész országban kutatnak tehetségek után, és van hat U21-es válogatott játékosuk, de ez nem olyan egyszerű.
 
A jelenleg kritikus balhátvéd-pozícióról már beszéltünk, de az őszi szezonban a szurkolóktól és a médiától is sok kritikát kapott a védelem tengelyében szereplő Müller–Kružliak páros is. Mit gondol az ő teljesítményükről? Nem érzi úgy, hogy a csapatnak télen szüksége lett volna egy középső védőre, aki azonnal kész segíteni a csapaton?

Nem is értem ezt… A szezon elején nagyon sikeresek voltunk, és ezek a játékosok ugyanúgy részei voltak a sikereknek. Oké, ha megnézzük a trencséniek elleni mérkőzést, nem volt jó napjuk, de ez nem csak a védelemre volt igaz. De ugyanúgy ők is fontos szerepet játszanak a sikereinkben. A védekezés amúgy sem a védelemben kezdődik, hanem az offenzívában. Nem értem, miért mindig ezt a két játékost helyezik nyomás alá, nem tartom igazságosnak. Nem is olyan rég még történelmet írtunk, kilenc mérkőzést nyertünk meg egymás után, ami az ő érdemük is. Most pedig a második helyen állunk, és csak öt ponttal vagyunk lemaradva a Slovan mögött, szóval ez így nem korrekt. Jó játékosokról beszélünk, akik segítenek nekünk.
 
Térjünk rá a bajnokságra és a legfontosabb kérdésekre: erősebb csapatnak tartja a Slovant a DAC-nál? Továbbra is hisz a bajnoki címben?

Ha megnézzük, hogyan játszik a Slovan, nem látok különbséget köztük és köztünk. Eddig még nem volt ilyen jó lehetőségünk arra, hogy csökkentsük a hátrányt velük szemben, mint a múlt hétvégén. Ők csak döntetleneztek, mi pedig nem használtuk ki ezt az esélyt, és ezért kissé csalódott vagyok. Természetesen hiszek a csapatomban és hiszek az esélyeinkben. Képesek vagyunk rá, hogy elérjünk a céljainkat. Szép támadófocit játsszunk, a csapat nyomás nélkül játszhat. Hiszek benne, hiszen minden lehetséges, az utolsó mérkőzés végéig nagyon keményen kell dolgoznunk a sikerért. A játéktudás alapján hihetünk a végső győzelemben, hiszen láthattuk a Slovan elleni mérkőzésen ősszel, hogy végig jobbak voltunk náluk. A Slovan játékosai tapasztaltabbak, átlagosan 4 évvel idősebbek nálunk, de a képességekkel, ami a csapatban rejlik, elérhetjük a célunkat. Én hiszek ebben.
 
Korábban említette, hogy a hanyatló formát az őszi szezon végén az okozta, hogy több játékos mentálisan és fizikálisan is fáradtabb volt. Hogyan lehet elkerülni, hogy szezon végi kulcsfontosságú mérkőzéseken ez ne ismétlődjön meg?

Előfordult, hogy a válogatottszünet után veszítettünk el mérkőzést. Sok fontos játékosunk távozott a klubtól a válogatottmeccsekre. Például Kalmár Zsolt, aki három nagyon fontos mérkőzést játszott a magyar válogatottal egy hét alatt, és amikor visszatért a klubhoz, fáradt volt, és ezt látni lehetett a teljesítményén. De ez normális. Koronavírusos eseteink is voltak, volt olyan mérkőzés, amelyen három kulcsjátékosunk nem játszhatott emiatt. Ezeket a dolgokat nem volt olyan egyszerű kompenzálni, és ez is közrejátszott abban, hogy elveszítettünk néhány pontot. A legtöbb játékos számára ez teljesen új szituáció, és meg kell tanulniuk megbirkózni vele. Leszögeztük a  szezon elején, az a célunk, hogy közelebb kerüljünk a Slovanhoz, hogy megpróbáljuk megnyerni a bajnokságot. A játékosoknak ebből erőt kell meríteniük és magabiztosabbá válniuk, nem pedig elbizonytalanodniuk.
 
Szokott gondolni mostanában a hosszabb távú céljaira, a nyári átigazolási időszakra vagy a következő szezonra?

Nem, azt kell mondanom, hogy ez most nem olyan fontos. Most a legjobbat kell nyújtanunk a pályán, és emellett túl kell élnünk a koronavírus-időszakot. A következő három-négy hónapra kell koncentrálnunk. A legfontosabb, hogy a szurkolóink visszatérjenek a lelátóra, mert szükségünk van rájuk, és nekik is ránk. Ezzel mindkét fél nyerni fog, és úgy gondolom, hogy a szurkolókkal a hátunk mögött nem fogunk hazai pályán egyetlen pontot sem veszíteni. Már az is nagy segítség volt, amikor bizonyos számú szurkolót engedtek be a stadionba. A csapatnak szüksége van erre a fajta motivációra. Remélem, hogy sikerül úrrá lenni a helyzeten, és a kormány engedélyt ad arra, hogy a szurkolók visszatérjenek a stadionba. Talán ennek a védőoltás lesz a záloga.
 
Hogyan éli meg a koronavírus-járványt Szlovákiában? Nehezebb dolgoznia, és úgy összességében léteznie ilyen körülmények között?

Nemcsak nekem, hanem a játékosoknak sem könnyű így. Én a városban összesen kétféle utat szoktam megtenni: a hotel és az edzőközpont, valamint az edzőközpont és a hotel közöttit. A játékosokkal is hasonló a helyzet, de ezzel meg kell békélnünk. Néhány játékos számára nehéz a helyzet, hiszen szeretnének étterembe menni, szeretnének normális életet élni. De el kell fogadnunk a helyzetet, amely mindenki számára nehéz. Örülnünk kell, hogy nem kaptuk el a vírust, az egészség a legfontosabb. Remélem, minél előbb túl leszünk ezen az egészen, és együtt lehetünk és ünnepelhetünk szurkolóinkkal a stadionunkban.