A „Gondoltam…” címet viselő rendezvény a könyvár „Irodalmi találkozások egy csésze tea mellett” elnevezésű rendezvénysorozatán belül, a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával került megrendezésre. A javuló járványhelyzetnek köszönhetően új lendületet kaptak a kulturális rendezvények, a jó idő pedig azt is lehetővé tette, hogy az előadás a könyvtár udvarán, még kellemesebb körülmények között legyen megtartva.

Laboda Róbert nevét talán senkinek sem kell bemutatni Szlovákiában. Komáromi tanárként a slam poetrynek köszönhetően tett szert országos hírnévre, de azóta két kötete is megjelent, sőt „Laboda” néven saját televíziós műsora is indult. A „Gondoltam…” lényegében egy önálló estnek is felfogható, ahol Laboda Robi felolvas a műveiből, végigtekint az eddigi pályáján, sorra veszi a fontosabb mérföldköveket és kötetlenül, a közönsséggel való folyamatos interakció során reflektál ezekre. Maga a cím a kezdetekre utal: még sokan emlékezhetnek a 2014-es „Gondoltam jelentem” című videóra, mellyel lényegében megjelent a slam poetry Komáromban és ezzel együtt Szlovákában is. Ezt követően a műfaj szinte berobbant a kulturális életben, egymást követték a rendezvények, versenyek, fellépések. Laboda ezt a korszakot élete „rocksztár” fejezeteként tartja számon, ahol a tanítás mellett egyik fellépésről a másikra sietett ide-oda Közép-Európában és máig büszkén gondol vissza az országos slam poetry versenyeken elért eredményeire. De mi is az a slam? „Három és fél perc szabadság a színpadon” – mondja, és ennél konkrétabb definícióra talán nincs is szükség.

2015-ben jelent meg a Túlzások, majd 2016-ban az Én csak néztem c. kötet, amely már enyhe eltávolodást jelent a slamtől. Bár a „slam poetry keresztapja” saját bevallása szerint soha nem értette, hogy miért féltek a költők ennyire a műfajtól, ma már maga is úgy véli, kicsit talál ő is túlbecsülte az abban rejlő lehetőségeket, és belátja, hogy a vége felé egyfajta „falunapos kiegészítő” lett a slamből. De mi a helyzet jelenleg? Hová tűnt a slam poetry? Laboda szerint generációváltás zajlik, maga a műfaj „pihen”, és nem zajlik túl sok akció. Ő maga reméli, hogy megjelenik majd egy új generáció, mely önállóan ér majd el sikereket, de nem érzi úgy hogy neki ezen a téren még tennie kellene valamit. Jelenleg ugyanis egy új köteten dolgozik, mely a „Karanténnapló” címet viseli. Az új generáció kapcsán csak annyit mondott: „bárcsak jó lenne és én ne is tudjak róla!”