A szokásosnál némileg kevesebb ember gyűlt össze a Klapka téren az esős, hűvös időjárás miatt. Ám ennek apropóján Stubendek László, a Csemadok Komáromi Szerveztének elnöke arra emlékeztette a jelenlevőket, napra pontosan 172 éve is hasonló idő volt Komáromban.

Matusek Attila, a Jókai Színház színésze és a Concordia Vegyeskar előadása után Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja tartott ünnepi beszédet. A történelmi eseményeket értékelve többek között kiemelte, míg az egykori győztesek nem ünneplik a magyar történelem tragikus eseményeit, addig a magyarok a veszteségekre emlékeznek. „Azért hajtunk fejet ezeknek az embereknek, hősöknek, vértanúknak az emléke előtt, mert tartással megálltak. Mondom másképp: volt gerincük. Ezt becsüljük bennük” – fogalmazott Somogyi Alfréd, aki a jelenre utalva szomorúnak minősítette, „hogy Jókai városában, Komáromban 172 év után alig maradtak Baradlaynék a magyarok között, akik azért a nemes fogalomért, hogy »haza«, megmozdultak, intézkedtek, rendelkeztek és hazahívták fiaikat, mert a haza, a magyar szabadság és a nemzet ügye ezt kívánta.”

A jelenlevők – köztük a városi önkormányzat és intézmények, valamint a különböző szervezetek, egyesületek képviselői – elhelyezték az emlékezés virágait a Klapka-szobor talapzatánál. Az emlékezők aztán szokásos módon átvonultak az Anglia parkba. Az aradi vértanúk emlékoszlopánál Farkas Adrianna, a Jókai Egyesület irodalmi szekciójának vezetője mondott köszöntőt, illetve a Selye János Gimnázium diákjai léptek fel.