Három történet kétszáz oldalon, és egyetlen mondat sincs benne sportról – tulajdonképpen ez az első meglepetés. Persze szó sincs róla, hogy egy sportújságírónak csak a sporthoz lenne szabad értenie, de Gyuri ezen a kétszáz oldalon a sci-fitől kezdve a fantasy-ig vagy féltucat zsánert próbál ki és ötvöz tökéletesen. Olyan színvonalasan, mintha alapiskolás kora óta minden este kisregényeket és novellákat írt volna.

A könyv első története egy sci-fibe oltott noir detektívregény. Ötven oldalnyi intenzív elmerülés a cyberpunk világban, ahol egy rejtélyes alak prostituáltakat gyilkol az éjszakában, a nyomozók pedig egyetlen, értelmetlennek tűnő nyomon szegődnek a nyomába. A Babaházak az örökkévalóságnak zseniális, és nem csak azért, mert több műfaj tökéletes elegye, hanem azért is, mert nagyjából minden harmadik oldalán olvasni egy olyan ötletet, ami önmagában megérne egy újabb kisregényt. Pluszpont, hogy a történet borongós hangulatával megidézi számomra a legnagyobb kedvencemet a műfajban: a két Szárnyas fejvadász-filmet.

A hangos, mocskos, robotizált jövőtől a második történetben a létező legmesszebb kalandozunk: egy könyvtárba, ahol a vén könyvtáros egy fiatal látogatót vezet egy rejtélyes könyvhöz… Jó novellához méltóan csak pár oldal az egész, a csattanó pedig… Nos, legyen elég annyi, hogy ott csattan az olvasó arcán.

A kötet harmadik és egyben leghosszabb részében, A kifakuló világban ismét műfajok keverednek: alapvetően a fantasy és a western, de a főhősnek köszönhetően egy nagy adag személyes drámát is kapunk. Vélin birodalmában a király egykori testőre, a múltbéli démonaitól szenvedő, mindenből és mindenkiből kiábrándult Danton elvállalja élete sokezredik megbízatását, de ezúttal unalmas testőrmunka helyett villámgyorsan egy egész világra kiható küldetés kellős közepén találja magát. Hogy ne lőjük le a poént, de azért eláruljunk valamit: Dantonnak egy csodát kell megóvnia és célba juttatnia, oldalán egy tűzről pattant nemeshölggyel, egy ifjú tanonccal és két szófukar zsoldossal, nyomában megannyi rosszakaróval.

Kiemelhetném a profi történetvezetést, a pattogós párbeszédeket vagy a különös szabályok alkotta világot, amelyben a pisztolyokat és a vonatokat leszámítva egy alapvetően középkori hangulatú történet elevenedik meg előttünk, de ha elkezdenék kiemelgetni dolgokat, abból lehet, hogy egy újabb könyv lenne…

A három rövid ismertető után meglepőnek tűnhet, de van valami, ami nagyon erősen átszeli és körbeöleli az egész kötetet, valami, ami ott van mindhárom történet velejében: ez pedig a hit a világunkban megrejtőző csodákban és a hit abban, hogy akár leírt szavakkal, akár tettekkel, de mindannyian hagyni akarunk valamit magunk után – hiszen így lehetünk halhatatlanok.

Gyuri, elfogyasztva ezt a kétszáz oldalt, úgy érzem, nagyon erősen hittél a csodákban és a halhatatlanságban, szóval zárásképp csak két dolgot szeretnék üzenni neked: igazad van, rengeteg csoda búvik meg körülöttünk. És cseppet se aggódj, halhatatlan vagy.

A kifakuló világról további információk a könyv Facebook-oldalán találhatók. A kötet szerkesztőjével való beszélgetést itt olvashatják.