Látogatóba nem mehettek, jó szóval, simogatással nem vigasztalhattak, sokszor még el sem búcsúzhattak. Vakon kellett megbízniuk az orvosokban, ápolókban, hogy a beteg mindent megkap, hogy úgy van, ahogy mondják, és valóban azért halt meg, mert már semmit nem lehetett tenni érte.
 

Mit lehetne, mit lehetett volna még tenni azért, hogy felépüljön, javuljon az állapota, vagy legalább egy kicsit jobban érezze magát? Mit vihetnek be a kórházba? Gyógymasszőrt, gyógytornászt, esetleg pedikűröst fizethetnek-e szükség esetén a hozzátartozók? Hol lehet utánanézni, mert a kórházi személyzet nem nagyon szokta felvilágosítani a hozzátartozókat, hogy mit írathatnak fel receptre, mit fizet ki a biztosító, és mi minden jár ingyen a kórházban? Mire kötelezik a kórház személyzetét a jogszabályok az egészségügyi minisztérium szerint? Mi a helyzet, ha a hozzátartozónkat szociális otthonban helyezzük el? Melyek a rokkantnyugdíj megítélésének a feltételei? Ki tekinthet bele a beteg kartotékjába?

Vrabec Mária írása elolvasható a már megvásárolható Vasárnapban!