Szinte az egész világon ismerik, nem helyspecifikus, mégis mindenhol kicsit más. De mióta létezik, miért éppen mézeskalácsból készült a Jancsi és Juliskából ismert boszorkány háza, és mi köze van Pozsonynak hozzá?

Mióta készítünk mézeskalácsot?

Valószínűleg nagyon régóta, bár nem olyan formában, mint ahogy most kerül ki a sütőkből. A méz ugyanis az első természetes édesítőszer, amit az emberiség felfedezett magának. Egyértelmű volt, hogy őseink a kalácsaikba belekeverve is kipróbálják: a legelső mézeskalács valószínűleg egyfajta mézből, lisztből és vízből kevert kása volt, melyet forró kövön szárítottak ki.

Egyiptom: Létezik egy olyan sírrajz, amely azt ábrázolja, hogy II. Ramszesz idejében a süteményekhez mézet kevernek. Időszámításunk előtt a 12. században. Bizony, ez jó régen volt.

A mitikus Itália és Hellász: A görög-római mitológia tele van izgalmas történetekkel. Vergilius híres eposzában az Aeneisban az alvilági folyót a Styxet őrző Cerberust például gyümölcsös mézeskaláccsal próbálták meg kiengesztelni. Később feltárt sírokban is találtak mézes süteményeket a régészek. Egyesek ezért arra következtetnek, hogy az emberek mézeskalács figurát tehettek a halottaik szájába, hátha az édesség jobb belátásra bírja a haragos őrzőt.

Római Birodalom: A méz afrodiziákumként is használható. Ezen kaptak is a kis buja rómaiak, a mézzel készült süteményeket ugyanis a szexuális vágy felkorbácsolására használták.

Germánok: Egyes ősi germán törzsek nem feltétlenül igazi állatokat, hanem állat formájú mézeskalácsokat áldoztak az isteneiknek. Mennyivel emberségesebb ez így, nem? Jellemzően a téli napforduló ünnepére és Odin főisten tiszteletére áldoztak mézes állatkákat.

A modern mézes

A mai formájában ismert mézeskalács elterjedésében nagy szerepet játszhattak a németek. Egy 11. századi nürnbergi feljegyzésben említik először a mézeskalácsot. Ekkoriban gyakori lehetett, hogy híres emberek, főként uralkodók, császárok arcképei díszelegtek a kalácsokon. A német mézeskalácssütők voltak azok, akik elkezdtek sajátos formákat és külön kemencét használni a mézeskalácsok készítéséhez. Egyébként hatalmas konkurenciaharc volt a szakmában. A nürnbergi városi tanács korai rendelete alapján minden mézeskalácsos mester csakis a saját maga által faragott formát használhatta, ami egyáltalán nem hasonlíthatott mások mintájára. Így próbálták levédetni a különféle mintákat. Nekik köszönhetjük, hogy az édesség ebben a „mindenféle” formában hódította meg Európát.

És mikor került hozzánk? Anton Špiesz történész kutatásai szerint az első pozsonyi mézeskalácscéh 1681-ben jött létre. Működése pedig az egész országra kiterjedt.

Mesés mézi

Minden bizonnyal valamennyien ismerjük Jancsi és Juliska meséjét, és a benne szereplő mézeskalács házat. Sokkoló, de a mesének némi valóságalapja is lehet. A feltételezés szerint a boszorkány valójában egy mézeskalács-készítő hölgy volt. Egy riválisa úgy szerette volna megszerezni a titkos receptjét, hogy feleségül veszi, de a hölgy kikosarazta, a rivális pedig bosszúból feljelentette boszorkányság vádjával (olyanokat állított róla, hogy azokat, akik betérnek hozzá, előbb felhizlalja, majd megeszi… egész ismerős, ugye?). A bíróság nem találta bűnösnek a mézeskalács-készítő hölgyet, így a férfi zaklatni kezdte őt. A mézeskalácsos „boszorkány” közben vett egy erdei házat, amelyben egy sikeres sütödét alakított ki. Mindenki imádta a készítményeit, ez pedig nem tetszett a konkurens férfinak, szóval fogta magát és a húgával együtt elmentek az erdei házába. A történet vége az, hogy a hölgyet megölték, és az egyik, még meleg kemencébe dobták. Brutális.

Ha már mesékről van szó, muszáj megemlítenünk Shrek barátját, Mézit is, akinek a gombjai gumicukorból vannak. Ti ismeritek a Nagylepényt? Tudjátok, Kerek erdő közepén!

Ha messzebb is elmerészkednénk: Norvégiában, egész pontosan Bergen városában található a világ legnagyobb, mézeskalácsból készült városa. A tradíció 1991-re nyúlik vissza, a településen azóta minden évben igyekeznek megépíteni a turisztikai látványosságot jelentő miniatűr várost.

I. Erzsébetről úgy tartják, hogy a királyi udvarba látogató méltóságoknak ember formájú mézeskalácsokat ajándékozott, és ő maga is szívesen fogyasztotta az édességet.

A díszes, tükrös mézeskalács szívek a magyar paraszti világban igen népszerűek voltak. Ha ezt a legény a templom előtt adta át, az lánykérést is jelenthetett egyben; de pl. a fiú egy díszes baba alakú mézeskaláccsal, a lány pedig huszár vagy kard formájú mézeskaláccsal is ki tudta fejezni az érzéseit.