Jézus nemcsak egy lett közülünk, hanem vállalta a szegénységet és a hajléktalanságot is, ezért különösen közel áll a szegény gyerekekhez és azokhoz, akik otthonukat elvesztve menekülni kényszerülnek.

A bíboros hangsúlyozta, az egyház az ukrajnai háború kitörése óta minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítse a menekülteket. „Kezdettől fogva fogadtunk családokat az egyházmegye nagyobb épületeiben”, ellátva őket élelemmel, ruhával, a gyerekek iskoláztatását pedig már a tavaszi félévben megpróbáltuk biztosítani – mondta.

Meglátása szerint tapasztalható „egy finom, szerves integráció”, amelynek jó színterei a plébániai közösségek. Az ott megjelent menekült családok mára részei a közösség életének.

A magyarul tudó kárpátaljai gyerekek viszonylag könnyen beilleszkedtek az őket szívesen fogadó katolikus iskolák közösségeibe. A magyarul nem beszélő gyerekek tanítására pedig egyrészt a katolikus iskolák oroszul tudó tanárai, másrészt a menekült pedagógusok vállalkoztak.

Karácsonykor különösen figyelnek a menekült családokra, ajándékosztásokkal, adományozással próbálják szebbé tenni az ünnepet – mondta, megjegyezve, ő maga is osztott ajándékot a Katolikus Karitász menekült gyerekeknek szervezett karácsonyi ünnepségén.

A magyarországi segítségnyújtás mellett folyamatosak a karitász segélyszállítmányai Kárpátaljára – tette hozzá a bíboros.

Erdő Péter az ünnepről szólva kiemelte, a karácsony nemcsak családi, hanem közösségi ünnep is. A 24-én délután a templomokban tartott pásztorjáték, az éjféli mise és a karácsony első napján bemutatott nagymise fontos elemei az ünnepnek – mondta. Hozzátette, a pásztorjáték a karácsonyfaállításnál régebbi szokás Magyarországon, és azok a karácsonyi énekek, amelyeket ma a fa alatt éneklünk, valamikor a betlehem körül hangzottak el.