Hírkereső

Lassan lecsengenek a plágiumbotrányok, melyek leginkább az értelmiség körében váltottak ki jogos felháborodást. Maradnak viszont a foltok az érintettek becsületén. Boris Kollárét eddig is beárnyékolták a maffiózókhoz fűződő egykori kapcsolatai, több mint gyanús ügyletei. Branislav Gröhling helyzete különösen kínos, hiszen az oktatásügyi tárcánál, az ifjú nemzedékek nevelésében alapkövetelmény a morális feddhetetlenség, ami a mostani tárcavezető esetében immár aggályos.

Ugyanilyen szégyenbélyeg tapad a kormányfőhöz. Először a közösségi hálón elismerte, hogy e téren bizony ő is tolvajnak tekinthető, de aztán dajkameséket fundált ki, hogyan került a 22 éve leadott diplomamunkájába két szerző könyvéből szóról szóra kimásolt szöveg – a 79 oldalból 75-öt tesznek ki. Aztán a miniszterelnöki sajtótájékoztatón piaci kofákra emlékeztető módon vitatkozott az újságírókkal. De a kormánykoalíciós képviselők mentőövet dobtak neki, pókerarccal, olykor fogcsikorgatva leszavazták az ellenzéki bizalmatlansági indítványt. A legképtelenebb érvvel Ján Mičovský agárminiszter hozakodott elő. Szerinte a plagizálóknak távozniuk kell a politikából, ám Ficóék több mint egy évtizedes regnálása miatt Szlovákia jelenleg nem normális ország, ezért Matovič maradhat.

Ezekben a szomorú történetekben több egyetemi oktató is besározódott. Közvetlenül a szakdolgozatok témavezetői és bírálói felelősek, akik szemet hunytak a mások szellemi munkájából összetákolt iromány felett, vagy nem is törődtek a leadott munkával. Esetleg anyagi hasznuk származott az egészből. Matovič szakdolgozatának opponense például közös horvátországi nyaralásuk során ajánlotta neki a vonatkozó szakirodalmat, amire ő gátlástalanul lecsapott. Ráadásul a házelnök és a kormányfő esetében két dékán követett el súlyos mulasztást, mert ők voltak a témavezetők. Michal Greguš, a Komenský Egyetem Menedzsment Karának mostani vezetője igyekezett mindezt elmaszatolni, ifjúkori hanyagságnak beállítani Matovič szöveglopását. A mundér becsületét végül a Komenský Egyetem vezetése mentette meg, egyértelművé tévé, hogy a kormányfő szakdolgozata már 1998-ban sem felelt meg a kritériumoknak. Tehát az egyetem is hibázott. A szakolcai főiskola rektora viszont ilyen beismerésre is képtelen. Törvény pedig egyelőre nincs az érdemtelenül szerzett titulus visszavonására, bár két minisztérium állítólag már dolgozik rajta.

Alighanem azoknak a szakembereknek van igazuk, akik szerint mindez csak a jéghegy csúcsa és temérdek ilyen diplomás van. Bizonyítékként elegendő felmenni a világhálóra, ahol burkoltan vagy nyíltan ajánlkoznak pénzért szakdolgozat megírására. Így aztán néhány felsőoktatási intézmény valóságos diplomagyárként működik. Intő jel, hogy immár több mint 30 ezer szlovákiai fiatal külföldi felsőoktatási intézményeken tanul, elsősorban a színvonalasabb cseh és magyar egyetemeken.

A hazai felsőoktatási Akkreditációs Bizottság éveken át képtelen volt bezáratni a gyengén teljesítő egyetemeket, a politikusok ellenállásába ütköztek. Újabban az Akkreditációs Ügynökség fogadkozik, hogy rendet tesz. Legfőbb ideje. A tudásalapú társadalom és az ország jövője a tét.