Hírkereső

Egy interjúban azt állítja: „az írók is csak a könyvekben mondanak igazat”. A Ne haragudj, véletlen volt című legújabb kötete olvasásakor engem is sokszor megleckéztetett az igazmondással kapcsolatban. Ha abszolútumokban gondolkodunk, ön szerint mi minősülhet igazságnak?

Ha én erre tudnék válaszolni, piszok nagy sztár lennék. Egy biztos, hogy nekem mint írónak minden szereplőm életigazságát meg kell találnom és képviselnem is kell. Nem ítélkezhetek, nem véleményezhetek. Valamint, hogy a műalkotás igazsága nem a valósággal való összevetésben lelhető fel, hanem a saját belső logikájában. És hogy akár van fogalmunk arról, mi az igazság, akár nincs, az irodalmi műnek mégiscsak lényege a létünkről való igazmondás. Vagy hogy Aranyra utaljak, aki a Vojtina Ars poétikájában azt írja, „Győzz meg, hogy ami látszik, az való; / Akkor neved költő lesz, nem csaló”.

Milyen feladattal van felruházva az az író, aki a jelenről készít korlenyomatot? Ha visszapörgetjük az elmúlt hónapok eseményeit, mi az, ami tanulságként levonható, és hosszú távon akár a közgondolkodásba is beépíthető? Kik vagyunk mi? Hogy definiálja a ma emberét? Koronán innen és túl: levonjuk-e a szükséges tanulságokat az elmúlt időszakból? Össztársadalmi szinten mennyire vagyunk tanulékonyak? Hogy viszonyul az idő kérdéséhez, a végességéhez? Miből táplálkozik a szerzői produktivitása: az időből vagy az életesemények sokaságából?

Ezekre a kérdésekre is választ kapnak, ha a már megvásárolható Vasárnapban elolvassák Récsei Noémi interjúját.