Hírkereső

Néhány város megelőzte a korát. Bármennyire furcsa is, de évekkel ezelőtt megjelentek a helyiekre szakosodott idegenvezetők is. Vállalkozást lehetett alapozni ugyanis arra, legalább részben, hogy a városlakók közül sem ismeri mindenki saját lakóhelyének kulturális, helytörténeti értékeit, legendáit, a múltbéli jeles személyiségekhez kötődő anekdotákat. Ezért aztán különféle tematikus, helyieknek szóló városnéző sétákat hirdettek meg, nagy sikerrel.

Azóta hirtelen nagyot fordult a világ, sok országban ma már arra buzdítják a polgárokat, hogy belföldön töltsék el szabadságukat, és a helyiekre szakosodott idegenvezetés intézményessé válhat. Így nemcsak a hazai, nehéz helyzetbe került idegenforgalmi vállalkozásokat támogathatják a barangolók, hanem sok-sok csodálatos helyet fedezhetnek fel az országhatáron belül is. Az építetten túl a természeti környezetre is igaz mindez. Micsoda különbség, ha úgy sétálunk erdőn-mezőn, vízparton, vagy uram bocsá’ saját kertünkben, ha tudjuk, milyen madárfajok éneke kísér minket, milyen virágok nyílnak az út szélén, milyen rovarok ciripelnek éjszakánként a szőlőben, milyen fafajok alkotják az erdő jellegzetes társulását, vagy éppen melyik ragadozó ijeszthette halálra a kishalakat a tó víztükrén. Szerencsések azok, akiket megtanítottak erre szüleik vagy szenvedélyes biológiatanáraik.

Talán egyszer nagyobb igény lesz rá, és a területet ismerő szakemberek segítségét kérhetjük erdőn-mezőn is. Kint a természetben (ahol egyébként az egészségünket is védjük) ugyanúgy lehetséges a tematikus idegenvezetés, mint a városokban. Persze, csak ha megértjük, hogy akkor lélegezhetünk igazán együtt a természettel, ha megismerjük a gazdag történetet, ami millió összefüggő szálon éppen körülöttünk íródik. Megsejthetünk valamit abból, hogyan kommunikálnak a hangyák, a méhek, mi történik a hódvárban és a búbos banka odújában, hogyan „vadászik” a kereklevelű harmatfű és a szongáriai cselőpók, vagy a gombafonalak és a hajszálgyökerek bonyolult szövevénye miként közvetíti a misztikus erdei információáradatot, magyarán: miről is suttog az erdő?

Kint a zöldben közben szembesülhetünk azzal is, hogy a gyökerüket vesztett fák bizony menthetetlenül kifordulnak a földből.

Amikor pedig időről időre népszámlálásra készül az ország, érdemes végiggondolni, megtanítottuk-e gyerekeinknek a füvek, fák, bokrok nevét. Megmutattuk-e, milyen varázsa van a saját konyhakertnek, és mennyivel ízesebb az otthoni napfényben érő paradicsom? Helyi, magyar iskolába írattuk-e őket, hogy megismerhessék a történetet, ami évszázadok óta körülöttük íródik, és barátokat szerezhessenek a földijeik között ugyanúgy, mint a falujukat körülölelő természetben. Ha nem így tettünk, nem így teszünk, ugyanaz lehet a sorsunk, mint a gyökerüket vesztett fáknak. Bármilyen gazdagnak hittük is az életünket, bármilyen magasra törtünk is, végül magunkra maradva fordulunk ki a földből. Ugyanakkor, ha szerteágazó, erős gyökereink összefonódnak, állva maradhatunk a legvadabb vihar után is.