Hírkereső

Szüleimtől azt tanultam, igyekezzek ne csak egy oldalról szemlélni a világot. Még ha néha úgy tűnik is, hogy az igazság birtokában vagyok, nem biztos, hogy csak az az egy igazság létezik. Az esélyegyenlőség például számomra azt jelenti: adjuk meg a lehetőséget minden embernek, hogy olyan életet éljen, amely számára megfelel. Hogy legyen választási lehetősége. Persze ez így nagyon egyszerűen hangzik, és ki lehetne még egészíteni azzal, hogy: ne bántson másokat.

Vagy azzal is, hogy ne sértse mások érdekeit. Ez utóbbi viszont már félrevezethet, hiszen lehet az az érdeke valakinek, hogy másokat ne hagyjon labdába rúgni, sőt az is, hogy a saját érdekeit szem előtt tartva a másik embert megfossza a választás lehetőségétől. Augusztus hetedikén volt négyszázhatvan éve annak, hogy meglátta a napvilágot Báthory Erzsébet. Senkinek sem kell elmondani, miről híres. Talán már az óvodában megtanulják a gyerekek, hogy ő volt Drakula női mása, a vérben fürdő, kegyetlen grófnő.

A csejtei várban még ráerősítenek erre a mítoszra – hiszen a mai napig nem derült ki egyértelműen bizonyíthatóan, hogy mi volt a valóság. Bár az utóbbi évtizedekben a történészek inkább arra hajlanak, hogy koncepciós per áldozata lett, legalábbis nem a vérben fürdő gonosz volt, mint ahogy az évszázadokon keresztül az egész világon elterjedt. Éppen ellenkezőleg, a kínzások lehettek gyógyítások, hiszen abban a korban a nemesasszonyoknak gyógyító receptjeik, módszereik voltak, ők gyógyították családjukat és alattvalóikat. A csejtei várban öt nyelven olvasható Báthory Erzsébet története, bár a magyar fordítás minősége szégyellnivaló. Illusztrációképpen csak egy mondatot idézek: „Az ő szellemit emlékezteti a vas szűz”. Tehát a középkori kínzóeszközt szintén a grófnővel hozták kapcsolatba: a vasszüzet, amely egy fémből készült női alak volt, belülről akkora szögekkel kirakva, hogy ha belezártak valakit, lassú kínhalállal végezte ki áldozatát.

Ha azt gondolná valaki, hogy a mai modern és számtalan információval ellátott ember megpróbálja a rengeteg félinformációból – például, hogy a Báthory családnak volt egy erdélyi ága is, ezért Erzsébet Drakula gróffal rokon – kihámozni, mi lehet az igazság, nagyot téved. Az idegenvezető és az információs táblák is a mítoszt viszik tovább, hiszen attól lesz több látogatója a várnak. Igaz, hogy a táblákon az is olvasható, hogy a vérben nem lehet fürödni, mivel megalvad. De rögtön mellette látható néhány illusztráció arról, hogy hogyan ölte meg a szűz lányokat a grófnő.

Ugyanott pedig azonnal vásárolhatunk egy Erzsébet-fürdő és egy Tiszta lány fantázianevű szappant. A Tiszta lányból már csak egyetlen darab árválkodott a pult alatt, az árus szerint nagyon kapós portéka.
Miért van az, hogy az igazság keresése sokkal kevésbé érdekli az emberek többségét, mint a feltupírozott történetek? Érvényes a médiatudomány két – egymásnak szinte ellentmondó – tétele: a média azt tükrözi, amit az emberek hallani akarnak, és a média úgy alakítja a műsorát, hogy az emberek véleményét a saját érdeke szerint befolyásolja. Mindkettő működik. De az igazság ebben az esetben is valahol a kettő között van. És ha szeretnénk felé közeledni, jól tesszük, ha több forrásból tájékozódunk. Így talán nem lesz egyoldalú a véleményünk!