Hírkereső

Bármely irányból is közelít az utazó Nagydaróc felé, mindenhonnan látszik a falu szívében álló, a mintegy négy méter viszonylagos magasságú természetes kiemelkedésen megépített, a vidék egyik domináns épületének számító templom.

Kimagasló épület

Központi helye, a védekezésre alkalmas elhelyezkedése alapján az sem kizárt, egykor fal vette körül és refúgiumként szolgált. Tájolása északkelet–délnyugat, védőszentje a rozsnyói püspökség sematizmusa szerint Szent Gál apát. Aki nem más, mint a magyarok számára a kalandozások korából jól ismert Sankt Gallen apátságának alapítója. A szent attribútumai a medve és a kenyér. A medve egy legendában szerepelve került a szent mellé. Szent Gál állítólag egyszer egy olyan sérült medvét gyógyított meg, amelynek tövis volt a mancsában, s miután az apát a fájdalmas tüskét eltávolította, a medve vele maradt és segédkezett neki az újonnan épülő apátságnál, hatalmas erejével fát hordott az építkezéshez és a tűzrakáshoz. Szent Gál tisztelete régen elterjedt az egykori magyar királyság területén, de templom védőszentjeként nem túl gyakori patrónus. Viszont a nagyon régen elterjedt tisztelete akár arra is utalhat, hogy a ma látható barokk átépítésű nagydaróci templom helyén egykor egy sokkal régebbi megszentelt hely állhatott. Ha az 1332 és 1337 közt készült pápai tizedszedő jegyzéket vesszük figyelembe, ahol 1350-ben ezt a falut Daroch néven említik, mint egyházas helyet, akkor helytálló a feltételezés: egy a barokk korszaknál sokkal régebbi építésű templomnak állt a helyén, vagy annak bizonyos részleteit felhasználva építették át a 18-ik században Nagydaróc templomát. Amely jelenleg a szomszédos Guszona anyaegyház leányegyháza, ám méretei, befogadóképessége alapján tekintélyes templomnak számít Nógrádban.

Mutatkozó részletek

Az elmúlt évek vizsgálódásaikor egyre határozottabban jelent meg az a vélemény, hogy a nagydaróci templom tornyának ablakai nagy valószínűséggel román koriak. A hosszmenti tagolású ablakok oszlopainak kiképzései még a sok rárakott vakolat és festék alatt is mutatják eredeti formájukat. Tényleges építészeti kutatásáról nincs értesülés, csak annyit tudni, hogy legutoljára 1958-ban végeztek el itt felújítást, ám akkor sem vizsgálták az ablakok oszlopainak anyagát. A barokk kori átalakítás időpontja 1715re tehető, egyes vélemények szerint ekkor a hajót és a szentélyt átalakították, bővítették, átboltozták és állítólag a román kori tornyon csak kisebb átalakításokat végeztek el. Mivel nem maradt írásos feljegyzés, ezt kételkedve kell kezelni, és nem pontosítható az sem, hogy eredetileg egyenes záródású vagy félköríves szentélyű volt a nagydaróci román kori templom, melynek délnyugati homlokzatára támaszkodik a torony. Azt sem tudni biztosan, hogy ezen a tornyon a román korinak tartott ablakkeretek vajon eredeti helyükön vannak-e, netán másodlagosan áthelyezték azokat? Kérdés az is, hogy helyben egy darabból faragott darabok ezek vagy más módon készültek, esetleg más templomból származnak? Ami tény, jelenlegi formájuk szerint román korinak mondhatók. Az osztott ablakok kutatása ugyan még várat magára, de annyi biztosan látszik, hogy a torony déli és északi ablakán sokszögalaprajzú az osztott ablak pillére, A keleti ablak félköríves talpazatáról levedlett vakolat alatt szürkés színű, olyan homokkőre hasonlító anyag mutatkozik, amelyből a környék román kori és gótikus építészeti emlékei vagy azok faragott díszítési készültek. Mivel az utolsó nagy renoválást Nagydaróc templomán több mint 60 éve végezték el, lassan elérkezni látszik az ideje egy újabb rekonstrukciónak. Ha elkezdik, a munkálatok minden bizonnyal régészeti és építészettörténeti kutatással fognak járni, s végre kiderülhet, eredeti román kori a templomtorony vagy későbbi átépítések után vált olyanná, mint jelenleg. Érdemes lesz odafigyelni erre a ma még méltatlanul feldolgozatlan, nem kutatott templomra!