Elég egy kis alamizsna
Holop Zsolt
2020. 08. 27., cs – 17:34
Brazília a koronavírus által leginkább sújtott második ország a világon, a halottak száma már meghaladja a száztízezret, és egyelőre nem látni, hogy mitől hagyhatna alább a járvány tombolása. A társadalmi olló mentén a különböző csoportok közt különböző mértékben pusztít a vírus, de maga az elnök és a családja is elkapta. Jair Bolsonaro számára ez azért volt különösen kínos, mert előtte a vírus létezését is tagadta, a maszkviselésből pedig viccet csinált. A jó szerencse és a drága orvosi ellátás persze megmentette – mint Boris Johnson brit miniszterelnököt. A jogos kérdés az, hogy vajon a brazilok firtatják-e, mekkora a felelőssége az elnöküknek és a kormánynak abban, ami az országban történik. Az Egyesült Államokban Donald Trump népszerűsége az elmúlt 30 napban mérhetően csökkent gyenge teljesítménye és a járványhoz való hozzáállása miatt. Viszont ezzel párhuzamosan Bolsonarónak meg javult is a megítélése!
Még egyszer: miközben napi több mint tízezer új megbetegedésről beszélünk, az elnök népszerűsége újra növekedésnek indult. Igaz, van honnan feljönnie. Ugyanakkor a népesség több mint 50 százaléka egyáltalán nem firtatná, hogy milyen felelősség terheli a járványhelyzet miatt. Ez a valódi post-truth (vagyis igazság utáni) korszak, amikor a tények kevésbé befolyásolják a közvélemény alakulását, mint az érzelmek és a személyes meggyőződés.
Mindennek oka, hogy a brazíliai gazdaságélénkítő intézkedések jegyében a népesség legszegényebb harmada havi juttatást kap, és hiába halnak az emberek százával, a legszegényebbek millióinak nyújtott az anyagi támogatás elég, hogy Bolsonaro támogatottsága is nőjön.
Hozzá kell tenni, hogy főként olyan szavazókról beszélünk, akik nem olvassák, nem figyelik rendszeresen a médiát, miközben a napi megélhetésért küzdenek, nem érdeklik őket a nagypolitikai viták. És a halálra is nyilván másként tekintenek a nyomornegyedek lakói a bandaháborúk, leszámolások, a drogok és más betegségek miatt.
De nem csak ők vannak abban a több mint 50 százalékban, amely nem tartja felelősnek az elnököt. Évekig kutatja majd a politikatudomány, hogy pontosan mi zajlott le a brazil választók között, de az biztos, hogy az alsó harmadnak alig van, vagy egyáltalán nincs politikai képviselete.
Ez is mutatja a pártokra épülő hagyományos demokráciák egyre látványosabb hiányosságait. A pártok mellé új csatornákat kell beépíteni a politikai képviseletbe: ez fontos lenne a szlovákiai magyarság szempontjából is, ugyanúgy mint akár a katalánoknak, vagy az amazonasi őslakosoknak. Itt nem a kisebbségen van a hangsúly, mert a politikai irányítást is mindig kisebbség végzi, még ha éppen össze is áll mögötte négyévente egy választói massza.
Amíg a kapitalizmus és a globalizáció elmúlt évtizedeiben szegregált társadalmi csoportok nem kapnak hangot, addig menetrendszerűek lesznek a mostani pártalapú demokráciák botlásai, amelyek jeleit láttuk a brexitben, Trump sikerében, a polarizációban és a jól ismert egyéb problémáink jó részében. E csoportok, ha nem kerülnek pártok mellé, akkor másképp törnek a felszínre: sárga mellényesek, Occupy-mozgalom, klímacsoportok…
A politikai struktúránkat kell a 21. századra hangszerelni, mielőtt késő lesz, és már csak a korábbi struktúra füstölgő romjai maradnak.
Hogy lehetséges, hogy az egyenesen pocsék válságkezelés ellenére nő egy politikus népszerűsége?
