Search by category:
Egyéb kategória

Lehet-e szájmaszkban bulizni?
Juhász Katalin
2020. 09. 02., sze – 11:40

2020. szeptember 2., szerda – 14:04
dd
Friss ikon
Off

Törzs

A limitált lehetőségeket a fesztivál neve is jelezte: Uprising Wakelake Edition. Nem a megszokott Zlaté Piesky üdülőövezetben zajlott, hanem a tó túloldalán működő wakeboard-pálya mentén. Ezt a részt csak azok ismerik, akik ki tudnak perkálni 25 eurót egy órányi vízideszkázásért. Pont ennyibe került egyébként egy napijegy is a fesztiválra. 

Nem a zenével kezdem, hanem a kulturált, tiszta mosdókkal, mert az Uprising népe Toi-Toi klotyókon edződött az elmúlt tizenkét évben. A kempingben ugyan vannak vízöblítéses vécék, de azokat tavaly már fizetőssé tették, és nem túl elegáns módon mindkét ivókutat elzárták, hogy muszáj legyen megvennünk a fél literes ásványvizet 1,60-ért. Most szinte elérzékenyültünk a luxustól, hogy ingyen ihatunk csapvizet, ráadásul valami túlvilágian finom illatú folyékony szappannal moshatunk kezet. 

Ha az ember nem szomjas és tiszta a keze, máris vidámabban vetheti bele magát a fesztivál forgatagába – feltéve, hogy van ilyen. Nos, a mini-Uprisingon nem volt. A járvány erősödése miatt az eredetileg tervezett ezer főről nyolcszázra csökkentették a közönség létszámát, az érdeklődők fele pedig csak este hét után érkezett. Napközben pangás volt jellemző, bár a kínálatban most is szerepeltek a megszokott jógaórák, pódiumbeszélgetések, zenei workshopok. Mivel sátorozásra nem volt lehetőség, és azon a részen fürödni sem lehet a tóban, a rendezvény idén inkább emlékeztetett egy falunapra, mint egy zenei fesztiválra. 

ddd
Leírás

Délutáni pangás

A fíling már a kapunál odalett: csak szájmaszkban engedtek be, és elvileg végig kötelező volt a maszkviselet. Ezt azonban nagyon kevesen vették komolyan, pedig a szervezők mindent megtettek az ügy érdekében. Valamennyi koncert előtt bemondták a színpadon, feliratokat helyeztek ki, és a személyzet példamutató módon végig maszkban volt, „Ezt egy fesztiválon nem lehet betartani!” – kiáltott a színpad felé valaki, mire nagy taps tört ki, és a szervező elkullogott. Egy szó, mint száz: ha ellenőrzést kapnak, kiüríttették volna a helyszínt. 

Végül így is, úgy is ki kellett üríteni a helyszínt egy időre, de nem a rendőrség, hanem a szombat esti vihar miatt csúszott három órát a program. Már szinte megszoktuk, hogy az Uprising idejére megbolondul az időjárás. Persze nem azért, mert az égiek nem szimpatizálnak Bob Marley üzenetével, hanem az augusztus végi változékony időszak miatt. A veterán reggae-rajongók megéltek már mindenfélét, többször kellett idő előtt véget vetni a zenének, és volt, hogy az éjszaka közepén számolták fel a kempinget, mondván, hogy a vihar miatt biztonságosabb, ha mindenki szépen hazamegy. A vonattal, busszal érkezett nézők csak pislogtak, amíg fel nem fogták, hogy hajnalig az állomáson kell dekkolniuk. 

A szombat estét tehát tönkre vágta a vihar, amely a Medial Banana koncertjének közepén csapott le. Ők jelenleg az első számú hazai reggae-zenekar, amennyiben a Polemic ska csapatnak számít – bár egyre több a reggae-elem a zenéjükben. A harmincegy éve működő Polemic, ez a vérprofi jókedv-kommandó természetesen idén is tömeget vonzott – az ő pénteki koncertjükön éreztem először, hogy túl sokan vagyunk, túl közel egymáshoz, és túl kevesen viselünk maszkot. (Lehet, hogy soha többé nem leszek képes felhőtlenül élvezni egy fesztivált?) Önmagam vigasztalására azt a két fellépést emelném most ki a szerény, ám nívós kínálatból, amelyek nem csak zenei szempontból szereztek maradandó élményt számomra. 

ddd

Amikor Komáromy Gergő, azaz G Ras és kis csapata pénteken elindult Budapestről Pozsonyba, még nem tudták, mekkora mázlijuk van, hogy nem négy nappal későbbre szólt a meghívójuk. Az egész produkció elfért egy személyautóban, mivel a The Planeteersből Gergőn kívül csak a gitáros és az énekesnő merte bevállalni ezt a fellépést. A ghánai származású Telma Lincoln eredetileg táncosnak tanult, de ha az ember lánya egy rasztafrizurás magyar zenészt választ élete párjául, előbb-utóbb a mikrofon mögött végzi. Telmát két fia is elkísérte, a nagyobbik tavaly ment iskolába, a kisebbik alig hét hónapos. És ez a tejcsoki színű baba a koncert alatt végig édesanyja hátára kötve ringatózott édesen, családias hangulatot varázsolva a színpadra. Lefogadom, hogy Kodály Zoltánnak is tetszett volna ez a megoldás, hiszen ő mondta, hogy a kicsik zenei képzését már az anyaméhben el kell kezdeni. Az otthon maradt muzsikusokat ezen a koncerten maga a nagyfőnök, az Uprising atyja, Sveťo Moravčík pótolta a DJ-pult mögött, aki Simple Sample néven pörgeti a lemezeket, amikor épp nem fesztivált szervez. 

dd
Leírás

Akustika – Nomen est omen

Az eperjesi Akustika vasárnap bemutatta, mi a teendő, ha egy félórás zivatar után kiesik az áram a színpadon. Nomen est omen: a gitáros-énekes egy hangfalon helyet foglalva akusztikus verzióban zendített rá a soron következő dalra. A megszeppent fúvósok hamarosan csatlakoztak, a dobos minimálban ütötte a ritmust, a vokált pedig a lelkes közönség produkálta, amíg a technikusok vissza nem csalogatták az áramot. Ezek voltak a nap legszebb percei, a fiatal csapat nagyobb sikert aratott, mint az utánuk következő, sztárnak számító Strapo. 

Végig valamiféle biztató nyugalom lengte be ezt a fesztivált, hogy ami elromlik, megjavítjuk, aki bőrig ázik, megszárad, és minden rendben lesz…, ahogy azt a No Woman No Cry végén énekli a halhatatlan Bob Marley. 

Bevezető

Egy kézen megszámolható, hány zenei fesztivál valósult meg hazánkban idén nyáron az eredeti időpontban. A pozsonyi Uprising ezek egyike, bár a felhozatal szerényebb volt, egyszerre csak nyolcszáz embert engedtek be, kempingezésről pedig szó sem lehetett.

Rovatoldalon kiemelt
Nem kiemelt

Komment kikapcsolva
Bekapcsolva

Bevezető mint galéria
Ki

Szerző
Juhász Katalin

Read More

Post Comment