Hírkereső

Sikeres, szép és boldog, nemrégiben mégis azzal lepte meg rajongóit, hogy kilenc év után visszatértek a pánikrohamai. Jana Kirschner nem tartozik azok közé a művészek közé, akik folyton helyet követelnek maguknak a bulvárlapokban, akik szeretik kiteregetni a szennyest, a magánéletét mindig is védte, most mégis kivételt tett, és a nyilvánosság elé tárta problémáját.

Szinte minden ember szorong élete során; az ok jól értelmezhető, általában nem kell miatta aggódni. Más a helyzet azonban a „klasszikus” pánikroham esetében: a kiváltó ok ilyenkor nem egyértelmű. Hirtelen, megmagyarázhatatlanul jelentkeznek az ijesztő tünetek, amelyek további szorongást váltanak ki.

Ezeket a váratlanul támadó, alig néhány perc alatt igen hevessé váló szorongásos rohamokat vagy akut stresszreakciókat nevezik pánikrohamnak. Ha társaságban vagy nyilvánosság előtt jelentkezik – idegenek előtti szereplés, bemutatkozás, felszólalás, vizsgahelyzet stb. –, akkor szociális fóbiáról beszélünk.

Nehéz helyzetben van az énekesnő, aki nagyon sokat van idegenek között, rengeteg ember előtt kell felállnia a színpadra. Épp ezért, illetve főként azért döntött úgy, hogy közösségi oldalán őszinte lesz, hogy bátorítsa a hasonló cipőben járókat.

Tudja, hogy sokan szeretik és tisztelik, hiszi, hogy példája segít megérteni és elfogadni a betegséget, s mások is érezni fogják, hogy nincsenek egyedül.

„Sokan vagyunk, akik ezzel küzdünk, talán ez ad erőt mindenkinek. Pánikrohamot átélni igazán ijesztő, hiszen a tünetek szívinfarktushoz vagy valamilyen más életveszélyes betegséghez hasonlítanak. Éppen ezért a roham után a beteg retteg az újabb rosszulléttől. Arra szeretnék biztatni mindenkit, hogy ne hallgassanak a betegségről, hanem mondják el, mi bántja önöket. Beszéljenek róla, s a test jelezni fog. Saját tapasztalatból mondom, hogy néha az is elég, ha valaki meghallgat, figyel rám.”  (urbán)