Hírkereső

Ha egy helyi csemegéket és specialitásokat áruló élelmiszerbolt zárt be, mint amilyennek a hűlt helyét láttam a dublini nemzetközi repülőtéren, akkor a következő lánc futott végig a bezárás után: a helyi szárított halat se rendeli már meg az üzlet, ahogy az ír whiskey-t sem. Adót nem fizet a forgalma után, mert nincs. A munkavállalói azóta talán munkanélküliek. A halakat beszállító őstermelő a turistákat kiszolgáló belvárosi üzletekbe is jóval kevesebbet szállít, talán már ő is a csőd szélén áll, és csak az állami támogatások tartják életben. 

A rendezvényszervezésben és a turizmusban mindenütt hasonló a helyzet, a repülés és a nemzetközi közlekedés terén ugyanúgy. Autópálya-benzinkutaktól a szendvicskészítőkig sok-sok beszállító került bajba. Az Egyesült Államokban már vannak olyan plázák, amelyeket lakóapartmanokká alakítanának át. Egyelőre felbecsülhetetlen számú munkahely szűnhet meg a világon. Míg Magyarországon érdekes módon hotelépítésre járt sokmilliárdnyi állami támogatás, de a jövő valószínűleg a kisebb léptékű turizmusé, nem a tömeges nyaraltatásé lesz. 

Európa még megúszta a munkanélküliség megahullámát, egész pontosan rengeteg pénzből rakott elé gátat. Amíg a nemzeti segélyprogramokból finanszírozzák a munkavállalók fizetésének egy jó részét, addig a vállalatok valóban nem kezdenek tömeges elbocsátásba. De lehet, hogy a briteknél már ősszel véget ér ez, a németek és franciák még hosszabbítgatnak; és a szegényebb országok eddig sem tudtak ennyi pénzt beletenni egy ilyen programba. A lényeg sajnos ugyanaz. A legtöbb jel arra mutat, hogy nem lesz gyors gazdasági fordulat, sőt. Az államadósságok történelmi rekordnövekedésnek indultak, amit a következő években el kell kezdeni törleszteni – persze az adófizetőknek. Még rosszabb, hogy a munkanélküliség növekedése miatt megkezdődhet a hitelek bedőlése, ezzel a pénzügyi szektort is a koronaválság közepére sodorva. Azt pedig már csak a gazdasági szakértők teszik hozzá, hogy a deflációs kockázattal (és az emiatt elhalasztott beszerzésekkel, hiszen „úgyis még olcsóbb lesz” felkiáltással várnak sokan a vásárlásokkal) a gazdaság további komoly kihívásokkal nézhet szembe. Csökkenő kereslet, ami csökkenő termelést jelent, vagyis tovább erősíti a munkanélküliséget, ami tovább csökkenti a keresletet…

Ha ezekből indulunk ki, akkor Európában csak 2021-re érik majd be igazán a koronavírus gazdasági válságának első komoly hulláma, mikorra az állami kasszák ha nem is kiapadnak, de egyre csökken majd az újabb hajlandóság a pénzpiacok részéről, hogy az állami adósságokat nyakló nélkül finanszírozzák. A biztonsági öveket is be kell kötnünk amellett, hogy a maszkot viselünk. Nem elég túlélni a koronavírust, jön a recesszió.