Search by category:
Egyéb kategória

Nem csak minket tép…
Hegedűs Norbert
2020. 09. 16., sze – 09:19

2020. szeptember 16., szerda – 10:31
Kováts Judit
Friss ikon
Off

Törzs

Arról szól, mennyi igazságtalanságban, üldöztetésben volt része a második világháború után a szepességi németeknek, így – kimondatlanul – arról is, hogy nem csak bennünket bántottak, aláztak meg. Ez persze sovány vigasz, de abból a szempontból mindenképp hasznos, hogy az önsajnálat mellett együttérzést is tanuljunk. Mert Kováts Judit történetei a valóságból táplálkoznak, meg nem nevezett konkrét emberek történeteit mutatják be. A Hazátlanok ilyen szempontból egy trilógiába tartozik, amelynek első része a Megtagadva (2012), egy második világháborús asszonyregény volt, a második a felvidéki magyarság sorsáról szóló Elszakítva (2015), míg a legfrissebb, a Hazátlanok a zipszerek kálváriáját mutatja be egy 17 éves lány elbeszélésén keresztül.

Lilli Hartmann harmadikos gimnazista Késmárkon, amikor a partizánharcok elől a német gyerekeket kimenekítik Ausztriába. Kezdetben az egész olyan, mint egy nagy, kicsit kalandosabb iskolai kirándulás. Ahogy a regény főhősnője fogalmaz, csak a magyar és a szlovák osztálytársak hiányoznak, például Kinga, akit már az Elszakítva című könyvből is ismerünk. De ahogy közeledik a háború vége, egyre sűrűbbek a bombázások, nagyobb a nélkülözés, és az éhező gyerekek megtanulnak organizálni, azaz csoportosan élelmiszert lopni, ahonnan csak lehet, hazudni, amikor kell és túlélni, mert muszáj. Ekkor még él bennük a remény, hogy a háború végén majd jobb lesz, de Lillit már Olmützben, ahol rokonoknál húzzák meg magukat a szülei, suhancok támadják meg és keresztet borotválnak a hajába. Ekkor tanulja meg, hogy mindig ellenség lesz, és ezt a Beneš-dekrétumok hivatalosan is megerősítik.
Lilli ügyvéd édesapja „náci kollaboránsként” börtönbe, ő pedig édesanyjával, nagyanyjával és várandós nővérével Novákyba, a volt zsidó gyűjtőtáborba kerül, ahonnan több mint egy év után Németországba deportálják őket. A náci infrastuktúra az új hatalomnak is jól jön, és a módszerek sem különbőznek sokban: a fogvatartottak éheznek, fáznak, pusztulnak. Lilli nővére, miután életet ad a kisfiának, tífuszban hal meg, 17 éves húga kíséri el kórházba, temeti el és neveli fel a gyermeket. Ekkor a család már a németországi dachaui központi láger egyik altáborába, Blaumenstadtba kerül, ahol nincs élelem, munka, oktatás, csak a túlélés van. És Lilli is megtanul túlélni: feketepiacozik, varr, zongorázik, miközben folyton éhes és szerelmes, vagyis normális fiatal lány.

Ez a könyv legnagyobb erénye: úgy mutatja be egy kisebbség tragédiáját, hogy az végig érthető és együttérzést kiváltó emberi történet marad. Lilli Hartmann ugyan hősiesen megállja a helyét a sorscsapások és családi tragédiák között, de nem hős, hanem egy jobb életre vágyó fiatal nő. Megdézsmálja a kapott csomagokat; haragszik az édesanyjára, mert az szerelembe esik Grünt doktorral, aki állatorvosként állást szerez és élelmiszercsomagot hoz; nehezen fogadja el, hogy a jáchymovi uránbányából visszatért édesapja is esendő ember. Lilli végül a szerelemnek köszönhetően képes továbblépni, elhinni, hogy bár a múltban kiszolgáltatott volt, a jövőjét saját maga alakítja. Akár úgy is, hogy a saját lakásán kívül soha többé sehol nem lesz igazán otthon, mert ahogy a regényben mondja: „Szlovákia nekem nem hazám, Késmárk sem a hazám, nem tudom, hová megyek, nincs, és lehet, nem is lesz többé hazám, de miért ne lehetne haza nélkül is vígan élni?” 

A szerző a Vasárnap munkatársa

Kováts Judit: Hazátlanok, Magvető, 2019, 402 oldal 

Bevezető

Kováts Judit Hazátlanok című regénye nem pihentető, kedélyjavító nyári olvasmány. Rátelepszik az ember lelkére, elgondolkodtatja, és ha magyarként hajlamos azt hinni, hogy nincs még egy ilyen sorsüldözött nemzet a világon, helyre is teszi.

Rovatoldalon kiemelt
Nem kiemelt

Komment kikapcsolva
Bekapcsolva

Bevezető mint galéria
Ki

Szerző
Vrabec Mária

Read More

Post Comment